Az egyházmegyék, egyházközségek és kolostorok számát tekintve máig az Ukrán Ortodox Egyház (Moszkvai Patriarkátus, MP) a legnagyobb vallási közösség Ukrajnában. A totális orosz támadás után 2022. május 27-én ugyan kinyilvánította függetlenségét a Moszkvai Patriarkátustól, a valóságban kánonjogilag ma sem vált le róla.

Másfél éve vitatkozik az új jogszabályról az ukrán törvényhozás, tavaly ősszel fogadta el első olvasatban, és most is csak Zelenszkij elnök aláírásával léphet hatályba. Következménye ugyan lehet az Ukrán Ortodox Egyház (MP) gyakorlati betiltása, de ezt a törvény szerint a hatályba lépése után legalább kilenc hónappal indított bírósági eljárás mondhatja ki. A jogszabály legvitatottabb mozzanata, hogy a tiltás oka lehet az is, ha az adott szervezetet az Orosz Ortodox Egyház a magáénak mondja, márpedig ezt Ukrajnából aligha lehet előírni. Tiltja a törvény a „ruszkij mir” (’orosz világ’) ideológiájának terjesztését, illetve az orosz háborús erőfeszítés nyilvános (értsd: szószéki) támogatását.

Nyilvánvalóan korlátozza a jogszabály az alapvető szabadságjogokat, vallás- és szólásszabadságot, amit részben az Ukrajna ellen indított orosz háború, részben az állammal összefonódott egyház történeti múltja és jelene indokolhat.

 A kezdetek kezdete

A mai Ukrán Ortodox Egyház (MP) az Orosz Ortodox Egyház fennhatósága alá tartozó, 1921–1989 közötti Ukrán Exarchátus (részegyház) utódja. Miután 988-ban az utóbb szentté avatott és az apostolokkal egyenrangúnak nyilvánított Vlagyimir (ukránul Volodimir) nagyfejedelem és kísérete a keresztséget felvette, megalakult a kijevi metropólia (érsekség az önálló, autokefál, állami-nemzeti alapon szerveződő egyház élén). Ezzel vette kezdetét az egész keleti szlávság kereszténnyé válása, az új hit az önálló Kijevi Ruszból terjedt át a keleti szláv földekre. Az utóbb megerősödő-terjeszkedő moszkvai Orosz Cárság 1687-ben arra kényszerítette a konstantinápolyi pátriárkát, hogy adja át a kijevi metropóliát az 1589-ben létrehozott Moszkvai Patriarkátusnak, habár ezt kánonjogilag a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarkátus soha nem ismerte el. Ettől kezdve azonban Moszkva nevezte ki a kijevi metropolitát, és maga alá rendelte szervezetét is.

 Önállóság és kommunista hatalom

A függetlenség visszaszerzésének vágya azonban soha nem tűnt el az ukrán ortodoxok tudatából.  1918-ban a cárizmus bukása és a bolsevikok hatalomátvétele után a néhány hónappal korábban kinevezett moszkvai pátriárka, Tyihon áldásával összeült az Összukrajnai Egyházi Tanács, amelyen többségi szavazással előterjesztették az ukrajnai ortodox egyház autokefáliájának gondolatát, amely nemcsak az egyházszervezet önállóságát, hanem az ukrán nyelv liturgikus használatát is biztosította volna. Az új egyházellenes bolsevik hatalom és az Orosz Ortodox Egyház azonban ezt nem hagyta megvalósulni, 1921-ben az elért viszonylagos autonómiát is felszámolta Tyihon pátriárka az Ukrán Exarchátus megalakításával. Válaszul az önállóságpárti lelkészi kar megalapította az Ukrajnai Autokefál Ortodox Egyházat, de püspökök nélkül hiányzott a legitimáció, az apostoli folytonosság. A hatóságok végül 1930-ban be is tiltották.

1945-ben azonban az Orosz Ortodox Egyház radikálisan szűkítette az Exarchátus addigi úgymond „széles körű autonómiáját”, közben pedig állami erőszak segítségével magába olvasztotta az Ukrán Görögkatolikus Egyházat. A korszakban valamennyi egyház hierarchiájába beépültek az NKVD, majd a KGB ügynökei.

A tényleges önállóságért

Mind a görögkatolikus, mind az autokefál egyház törvényes újjászerveződését, templomaik és egyházközségeik visszavételét lehetővé tették a gorbacsovi reformok az 1980-as évek végén. 1990-ben az Orosz Ortodox Egyház megszüntette az Exarchátust, és létrehozta az Ukrán Ortodox Egyházat, bizonyos autonómiát biztosítva számára, Filaret kijevi érsek megkapta a „Kijev és egész Ukrajna metropolitája” címet, ám ekkor még ő maga is a „ruszkij mir” ideológiáját hirdette, az önálló ukrán nemzet létét tagadva, s kis híján ő lett a moszkvai pátriárka. Mindez messze volt a tényleges autokefáliától, kánonjogilag az Ukrán Ortodox Egyház a Moszkvai Patriarkátus alá tartozott. Amikor azonban Ukrajna 1991 augusztusában függetlenné vált, vagyis az autokefália egyik alapfeltétele teljesült, maga Filaret állt az önállóságért való küzdelem élére. 1992 januárjában hivatalosan kérelmezte a Moszkvai Patriarkátustól az autokefáliát. Válaszul az Orosz Ortodox Egyház Filaret lemondását követelte, amit ő meg is tett, de amikor hazatért Kijevbe, visszavonta, mondván, hogy egyházi és titkosszolgálati nyomásra adta ki nyilatkozatát. Erre Moszkva felfüggesztette, ő pedig társaival, illetve az az autokefál egyház egyes tagjaival megalapította az Ukrajnai Ortodox Egyházat (Kijevi Patriarkátus). Moszkva végleg megfosztotta lelkipásztori minőségétől, az egyházat pedig nem ismerte el, ahogy az ortodox világ sem. Így az Ukrán Ortodox Egyház (MP) maradt a kánjogilag elismert és „igaz” ortodox egyház Ukrajnában.

A szakadások azonban ártottak valamennyi ortodox közösségnek. 2004-ben a Moszkva-hű egyházvezetés Viktor Janukovicsot, az „egyedüli ortodox” jelöltet támogatta az elnökválasztáson. A végül megválasztott Viktor Juscsenko elnök megpróbálta a három egyházat – Ukrán Ortodox Egyházat (MP), Ukrajnai Ortodox Egyházat (Kijevi Patriarkátus) és az Ukrán Autokefál Ortodox Egyházat – egyesíteni, és ehhez az autokefáliát a konstantinápolyi pátriárkától kérte, de ez éppen Filaret ellenállásán bukott el.

 Keresztségünneplés és majdani forradalom

Nagyszabású állami-egyházi ünnepségek keretében emlékeztek meg 2013 júliusában a keresztség felvételének ezerhuszonötödik évfordulójáról. Kijevben Putyin és Kirill moszkvai pátriárka kitüntette az Ukrán Ortodox Egyház (MP) fejét. A ruszkij mir jegyében Putyin, Janukovics és Lukasenka együtt hirdette Moszkvában, Kijevben, Minszkben a három testvérnép egységét. Az autokefál ukrán egyházak meghívást nem kaptak, és el sem mentek az eseményekre.

Amikor ezt követően 2014 februárjában a majdani forradalom kitört, Ukrajna legnagyobb egyházi közössége még az Ukrán Ortodox Egyház (MP) volt, de miután áprilisban Ukrajnát Oroszország megtámadta, elfoglalva a Donbászt és a Krímet, a hívek tömegesen kezdtek kiválni belőle.

Kijev ezeréves Szófia-székesegyházában pedig 2018. december 15-én zsinat ült össze, és létrehozta Ukrajna Ortodox Egyházát. Ehhez 2019. január 6-án Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka megadta a teljes autokefáliát. Moszkva pedig megesküdött, hogy megvédi az ortodox és az orosz ajkú hívek érdekeit, hogy aztán ezzel az ürüggyel indítsa el a totális katonai támadást 2022. február 24-én. Közben egyre több gyülekezet csatlakozott az új nemzeti egyházhoz, amit az orosz agresszió csak fokozott. Az Ukrán Ortodox Egyház (MP) számos lelkipásztora elítélte az orosz agressziót, és nem volt hajlandó elmondani az amúgy kötelező imát azért a moszkvai pátriárkáért, aki az eretnekségig elmenve (a hősi halál üdvözítve) támogatta a háborút. Az egyház szakadozott.

Függetlenség dokumentum nélkül

Ezért az Ukrán Ortodox Egyház (MP) 2022. május 22-én kimondta a „teljes függetlenségét” a Moszkvai Patriarkátustól, de elmulasztotta határozatait nyilvánosságra hozni. A donbászi egyházmegyék sietve elutasították, a Moszkvai Patriarkátus pedig voltaképpen meg nem történtnek állította be a döntéseket, az Ukrán Ortodox Egyház (MP) püspökeit változatlanul saját püspökeinek mondta.

Ukrajna Ortodox Egyházának létrehozása után az ukrán hatóságok célja az volt, hogy az Ukrán Ortodox Egyház (MP) vagy szűnjék meg és illeszkedjék be az új autokefál szervezetbe, vagy pedig vegye fel az Ukrajnai Orosz Ortodox Egyház nevet. Ebből egyik sem valósult meg. Ezért a Verhovna Rada megkezdte kidolgozni a szervezet felszámolásának eljárását, előzőleg számos önkormányzat betiltotta azt a maga területén, minthogy a Moszkva-hű egyházat gyakran vádolják a megszálló erőkkel való önkéntes együttműködéssel, számos papot bíróság elé is állítottak és elítéltek emiatt.

Veszele temploma orosz tüzérségi támadás után 2023 májusában 

 

Az egyháztagok számát nehéz megállapítani, mert nincs róla sem állami, sem egyházi nyilvántartás. Felmérések alapján az tudható, hogy az ezredfordulón az ukrán ortodoxok negyven, a tízes években huszonnégy, az ukrán Razmukov Központ szerint pedig 2013-ban 19,6, 2014-ben 17,4, 2022 júliusában három-hat, 2024-ben pedig négy százaléka mondta magát az Ukrán Ortodox Egyház (MP) tagjának. Ugyanekkor ez egyház hivatalosan ötvenhárom megyével, tizenegyezerötszáz egyházközséggel (habár ebből a totális orosz támadás óta hatszáz csatlakozott Ukrajna Ortodox Egyházához), kétszáztizenegy kolostorral és mintegy tizenkétezer lelkipásztorral rendelkezik.

 

A cikkhez lásd a Lengyel Katolikus Hírügynökség anyagát itt.

Nyitókép:  Történelmi pillanat: háromszázharminckét év után ismét önálló a kijevi egyház Moszkvától – Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka átadja az autokefáliáról szóló dokumentumot, a tomoszt Epifanyij kijevi metropolitának, Ukrajna Ortodox Egyháza fejének 2019. január 6-án