A Nyugat elleni harc
A dróntámadások után Putyin újabb harctéri és belpolitikai stratégiát fogalmazott meg. Elismerte: „hosszadalmas folyamat lehet" a konfliktus, a védekezés a Nyugattal szemben, amely évek óta csak azzal válaszol az orosz biztonsági aggályokra, hogy „az arcunkba köp". És hozzátette: „Minden rendelkezésre álló eszközzel meg kell védenünk magunkat."
A májusi győzelem napi beszéde óta készül Putyin nyíltan bejelenteni, hogy az ukrajnai „különleges katonai művelet" részét képezi az Oroszországot rendre megalázó, ellenséges Nyugattal szembeni küzdelemnek. Tavasszal a Kreml ura ezzel magyarázta kezdeti katonai kudarcait, de nem utalt vele különösebb belpolitikai változásra. Még reménykedett valamiféle katonai győzelemben.
Atomot nem vet be, de az őrlődés elhúzódik
Túlzónak bizonyultak a félelmek, hogy elkeseredésében Putyin akár NATO-célpontokat is megtámad, vagy nukleáris fegyverekhez folyamodik. Ijesztgetés volt csupán, hogy a nyugati társadalmak és megmondóemberek révén rábírja Kijevet, a világvége elkerülése érdekében menjen bele a legrútabb és legigazságtalanabb békébe is Oroszországgal.
Múlt héten Putyin, aki szívesen tett alattomos utalásokat a lehetséges eszkalációra, úgy döntött: hatástalanítja saját fenyegetéseit: „Nem őrültünk meg. Tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy mik a nukleáris fegyverek." Megismételte Moszkva hivatalos álláspontját: arra az esetre vannak fenntartva, ha valóban egzisztenciális veszély fenyegeti az Orosz Föderációt.
Ehelyett hosszú háborúban reménykedik, abban, hogy tovább bírja, mint Ukrajna vagy a Nyugat, amely belefáradhat Ukrajna pénzügyi és katonai támogatásába, és így Kijev nem tudja fenntartani a sikeres visszavágás tempóját.
Hadigazdaság
Azt, hogy a háború súlyos gazdasági következményekkel jár, jelezték a háborúban kételkedők és az azt szorgalmazók. A jegybank elnöke, Elvira Nabiullina, aki az előbbi táborhoz tartozik, a múlt hónapban az Állami Dumának benyújtott jelentésében figyelmeztetett, „észnél kell lenni”, az orosz gazdaság „alapvető szerkezetátalakításra" szorul.
Ebből annyi már meg is valósult, hogy a polgári termelés átáll hadira: a ruhagyárak egyenruhákat, a teraszfűtőgyár lövészárokfűtőket állít elő. A háborús gazdasággá való átalakulás megindult. A szűkös erőforrásokat a védelmi szektorba irányítják át. „Párhuzamos import" néven pedig felfuttatták a nyersanyagok és alkatrészek, rakétákhoz való csipek becsempészését.
Háborús költségvetés
A most elfogadott 2023-as költségvetés a védelmi kiadások harmincöt százalékos növekedését irányozza elő, de – jelezve a Kreml aggodalmait – a belbiztonsági erőkre fordítandó forrásokat ötven százalékkal növeli. A közszolgáltatások és a régiók támogatását pedig jelentősen visszavágja. A panaszáradat már megindult, hivatkozik Galeotti az egyik miniszterelnöki tisztviselőre.
Szovjet propaganda újra
Az invázió egyik fő szószólója, Szergej Kirijenko, az elnöki iroda helyettes vezetője szerint a háborút népszerűsíteni kell, hogy mindenki magáévá tegye. Ezért egyre erőteljesebb kampány folyik a nép megnyerésére. A szovjet típusú propaganda ismét tombol. A kormányzati támogatásért cserébe a filmek mostantól olyan témákat dolgoznak fel, mint „az orosz katonák hősiessége és önzetlensége" és „Európa romlása".
Az új irányvonal értelmében minden egyes orosz, maga Oroszország veszélyben van. Következésképpen mindenki választás előtt áll: vagy cselekvő hazafi, vagy áruló. Ezzel aztán igazolni lehet az ellenzék utolsó maradványainak felszámolását. Ilja Jasin politikus például nemrég nyolc és fél év börtönt kapott „az orosz hadseregről szóló hamis információk terjesztéséért”, miután szóvá tette a bucsai „visszaéléseket”. Példát statuáltak vele: így jár, aki bírálja a rendszert.
Átkapcsolni az állami médiáról
A Kremlben amiatt fájnak fejek, hogy az oroszok többsége nem lelkesedik Putyin háborújáért, amelyet még csak nevén se nevezhetnek, mert különben tizenöt évre hidegre teszik őket (jóllehet az orosz tisztviselők és propagandisták gyakran mondják „háborúnak” a Nyugattal való állítólagos összecsapást). Kezdetben széles körben támogatták Ukrajna lerohanását, de ez jórészt azon a hamis állításon alapult, hogy a korlátozott, úgyszólván sebészeti művelet célja megakadályozni a neofasiszta rezsim orosz ajkúak elleni pogromjait.
Azóta a támogatás folyamatosan csökken. Kiszivárgott kormányzati felmérések szerint az oroszok ötvenöt százaléka a béketárgyalásokat támogatja, és csak huszonöt a háború folytatását. Ez nagyjából megegyezik a Levada, az utolsó megmaradt független oroszországi közvélemény-kutató intézet eredményeivel. Nem egészen arról van szó, hogy ellenzik a háborút, csak arról, miként egy moszkvai mondta: „Nem látjuk az értelmét, és semmiképpen sem gondoljuk, hogy megéri azt az árat, amit fizetünk érte."
Mivel tiltakozniuk nem lehet, megpróbálnak nem tudomást venni róla. Kikapcsolják az államilag ellenőrzött televíziós híreket (egyre több orosz tájékozódik az internetről), a maguk dolgával törődnek, és remélik, a dolgok valahogy kisimulnak.
Ám ha a háború nem érdekli őket, idézi Galeotti Trockij alighanem apokrif mondását, érdeklik majd ők a háborút. Utánuk megy az a bevásárlóközpontokba, ahol az árak az egekbe szöknek, miközben a bérek stagnálnak, gyakran ki sem fizetik azokat.
Az év harmadik negyedére vonatkozó legfrissebb adatok szerint a GDP meredeken, 7,1 százalékkal csökkent 2021 utolsó negyedéve, vagyis a szankciók bevezetése óta.
Követi őket az iskolákba és az egyetemekre, ahol kötelező órákat tartanak az orosz ideológiáról és nemzeti dicsőségről, a kamaszok ismét kapnak honvédelmi képzést. (Szükségük is lehet rá: beszélik, a sorkatonai szolgálatot visszaállítják tizennyolc hónapra vagy akár két évre, miközben a felmentéseket és a halasztásokat megnehezítik). Követi őket a háború a magánéletükbe is, mivel egyre nagyobb állami nyomás nehezedik rájuk, hogy „önként", idejükről és pénzükről lemondva támogassák azt.
Utánuk megy a sorozóparancsnokságokra is, mivel a mozgósítások újabb hullámáról hallanak. A Kreml hivatalosan tagad – és az igazat megvallva, kérdéses, hogy a hadsereg képes-e több embert állományba venni, felfegyverezni és elhelyezni –, de Putyin továbbra is vonakodik hivatalosan befejezettnek nyilvánítani a mozgósítást.
Új Nagy Honvédő Háború
Az államvédelem fokozását a második világháborúra való emlékezés is alátámasztja. A mitologizált Nagy Honvédő Háború régóta alapvető szerepet visz Putyin politikájában és propagandájában, mivel arra hivatkozva követel Oroszországnak különleges státuszt a világban, és mindig meríthet belőle harcos nacionalista szólamokat.
Az eredeti Honvédő Háborút Oroszország Napóleon ellen vívta. Sztálin emelte a tétet, Nagy Honvédő Háborúnak nevezte a Hitler ellenit. Most úgy tűnik, Putyin a Nyugattal való konfliktusát olyasmivé avatja, amit Új Nagy Honvédő Háborúnak nevezhetnénk.
Veszélyes dolog ez. A Nagy Honvédő Háborút biztonságosan megnyerte Oroszország. Azzal, hogy Putyin a maga és rendszere legitimitását ennyire ukrajnai kalandjához köti, rá egyáltalán nem jellemzően és alighanem öntudatlanul hazárdjátékot játszik. Moszkva győzelmi esélyei egyre csökkenek, és Putyin aligha háríthatja majd el a felelősséget.
A szerző angol russzista, számos könyvet írt Oroszországról és Putyinról, december 10-i írása itt olvasható.
Nyitókép: Ukrán katonák régi szovjet tarackkal és drónnal
