Örömmel állapítottam meg, hogy nemcsak én, a magam bakafántos ízlésével, akadok fenn a hatalmas trumpi idegrendészeti razziát végrehajtó járőrök hol civil, hol katonai-harci ruházatán. A National Review-ban, az amerikai konzervatívok legfontosabb politikai lapjában Karl Marlantes többszörösen kitüntetett vietnámi veterán és a klasszikusszámba menő vietnámi regény, a harminc évig írt Matterhorn (2010, magyarul 2012) szerzője szóvá teszi, hogy a rendőri erők, köztük az idegenrendészet (a hírhedett ICE) és a határőrség egyre gyakrabban jár katonai-harci viseletben. Márpedig, amikor Minnesotába mennek rendet csinálni, nem Fallúdzsát ostromolják. Nyilván számos tényező játszott közre a két amerikai polgár megölésében, de bizonyosan közéjük tartozik az újabban elharapózó harcosesztétika. Ha a járőr harcosnak öltözik, úgy is viselkedik. Az író nemcsak saját személyes tapasztalatára, hanem tudományos kísérletre is hivatkozik. Pszichológusok kísérletsorozattal bizonyították, hogy a fehér köpeny viselése fegyelmezettebb, pontosabb munkavégzést eredményez, mint a magánruha. Az öltözék részévé válik a gondolkodásunkat, érzéseinket és cselekedeteinket meghatározó megismerési rendszerünknek. A harcos, a katona nem úgy viselkedik, mint az alkotmányos rend őre. Vietnám óta, mondja Marlantes, a fegyveres erők egyre inkább nem helyénvalóan öltik magukra a harci viseletet: a Pentagon katonai tisztviselői terepszínű ruhában ülnek az íróasztal mögött, a rendfenntartók harci öltözékben járőröznek. Tom Homan, a Fehér Ház határvédelmi főmegbízottja, a „határcár” kiszáll Minnesotába, hogy csillapítsa a kedélyeket, és katonai fattyúnyelven közli: „a járőrök eleget szolgáltak hadszíntéren”. Nem hadműveleti terepen, köztéren léptek fel.
Nyitókép: Idegenrendészek (ICE) Minneapolisban Januárban (fotó: Chad Davis, CC BY 4.0 / Wikimédia)
