Barna Gábor A hét ajándékért című vezércikkében a húsvéti ünnepkört lezáró hármas ünnepsorozathoz, áldozócsütörtökhöz, pünkösdhöz és úrnapjához kötődő liturgikus és népi hagyományokat mutatja be.

Aktuális rovatunkban a Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíjasainak műveit bemutató veszprémi filmes találkozóról, Balázs Attila Nyolc 100 év – Emberöltőkkel a nyolcszázéves pannonhalmi bazilika felé című fotókiállításáról, a Kis magyar kockológia – A modernitás hajlékai a Kádár-korszakban című tárlatról, Daniel Auber Szinetár Miklós rendezte Fra Diavolójáról, az autós közlekedés zöldítéséről szóló európai számvevőszéki jelentésről, az atomerőművek bezárása érdekében a német zöldek által alkalmazott megtévesztő trükkökről, az „önkiszolgáló” brit táppénz-appról és az al-Dzsazíra katari hírcsatorna izraeli betiltásáról olvashatnak, s Buji Ferenc Czakó Gáborra emlékező írását idézzük a Magyar Szemléből.

Kényszerűségből szovjet titkosügynök is volt Nikodém orosz ortodox metropolita, aki a KGB jóváhagyásával megfigyelőként vett részt a II. vatikáni zsinaton. A pápák barátjává, életművük tiszteletteljes méltatójává, a keresztény egységtörekvések támogatójává vált (Zatykó László: Pápát csodáló KGB-ezredes).

Náray-Szabó Gábor szerint az önhitt racionalitás diadalmenete érzelmi életünk elsivárosodásával, közösségeink elsorvadásával, hagyományaink megtagadásával jár. Nincs Isten, nincs jövő, nincsenek gyermekek, csak a jelen élvezetei s a technológiai fejlődésbe vetett vakhit, vagy éppen tudománytagadó babonák (Éntechnológia).

Turbucz Dávid szerint (Mit tudott a kormányzó) Horthy Miklós antiszemita volt, de a zsidóság fizikai megsemmisítése nem szerepelt a „zsidókérdés” megoldásának számára elfogadható alternatívái között. A Kállay-kormány idején nemet mondott a zsidók deportálására irányuló német követelésekre. Felelős a vidéki zsidóság elhurcolásáért, de a Auschwitz-jegyzőkönyvek nyilvánosságra kerülése és a normandiai partraszállás után a fővárosi zsidóság deportálásának közvetlen veszélyét elhárította.

Pásztor Péter Gladden J. Pappinnel, Donald Trump értelmiségi szószólójával, a Magyar Külügyi Intézet vezetőjével beszélget az amerikai külpolitikáról, a vallási ideológiává vált liberalizmusról, a közjóról, a külpolitikai realizmusról, az ukrajnai konfliktus gyors rendezéséről (Erélyes konzervatív kormányzat).

Kaesz Gyula belsőépítésznek a fa természetes adottságait hangsúlyozó bútorai és felesége, Lukáts Kató grafikus képi világa tökéletesen kiegészítették egymást közös munkáikban, s egyetértésben kialakított otthonaikban. Magyaróvári Fanni Izabella Szép otthon – boldog élet címmel a Walter Rózsi-villa új kiállítására kalauzol el, ahol a tervezőházaspár otthonaiból összegyűjtött korabeli bútorok a XX. század közepére repítenek vissza.

Lassan két évtizede „ismeri el” Citrom-díjjal az ICOMOS a Műemléki Világnapon a műemlékgondozás méltatlan tendenciáit. Róna Katalin szerint (Mit ér a díj, ha Citrom?) egyebek mellett a legtökéletesebben félresikerült műemléki helyreállítás, a legmeggyőzőbb álműemlék-építés; a legeredményesebb műemlék-elhanyagolás vagy történeti környezetben a legsikertelenebb beépítés, illetve átalakítás pályázhat jó eséllyel a kontradíjra, amely miatt egyesek megsértődtek, míg a díj másokat lépésre késztetett. A néhány éve még legrosszabbul kezeltnek ítélt történeti ház, a Drechsler-palota értéktisztelő megújulásáért ma méltán járhatna ICOMOS-díj.

Új rovatot indít a Magyar–Török Kulturális Évad programsorozatához kapcsolódva az Országút t’örökségünk címmel, melyben először Szekáry Zsuzsanna beszélget az évad keretében kiadott T’ÖRÖKSÉGÜNK – Örökül hagytuk, örökül kaptuk (Sonsuza kadar bıraktık, sonsuza kadar aldık) című magyar–török novelláskötet első darabjának szerzőjével, Sevgi Can Yağcı Aksellel, az ankarai Hungarológiai Tanszék doktorával kulturális párhuzamokról és a nyitottság fontosságáról.

Márai gesztenyefái megtépve túlélték a világháborút, az író Mikó utcai otthona azonban bombatalálat következtében megsemmisült. Szigethy Gábor a krisztinavárosi polgár, „szerkesztő úr s házrésztulajdonos” szembesülését írja meg a régi világ eltűnésével, az új fenyegető közeledtével, amely végül elűzte hazájából az írót, mert már belső emigrációban, a munka felé fordulva sem lelt menedékre.

Talán igazuk lehet azoknak, akik szerint a tokaji világot addig nem lehet restaurálni, amíg a tokaji aszú nem alkottatik újra – véli szőlőhegyi beszédében Zelnik József (Átok ül a tokajin).

Farkas Gábor [balzsam-kék apokalipszis] és [lét-líra] című verseit olvashatják.

Barabás Zsófi alkotásainak szemantikai nyitottságát méltatja Sinkó István a festőművész a Deák Erika Galériában megnyílt kiállítása kapcsán, bemutatva szellemi elődeinek folytonossági ívét az École de Paris-tól az Európai Iskolán át Illés Árpád és Keserü Ilona művészetéig (Szelíd fraktálmezők).

Ujházi Péter sajátos, kortársaitól különböző festői ábrázolásmódját elemzi Lóska Lajos (Képek, művészdobozok, szobrok). Nem kötődik a korszak avantgárd irányzataihoz, egyéni utat alakított ki magának. Témáinak jelentős részét szűkebb pátriája mindennapjaiból meríti, s technikailag sokrétű művészetében helyet kapnak a térplasztikák is.

Egyetlen koncertet követően kérték fel Hamar Zsoltot az Olmützi Morva Filharmonikus Zenekar vezetésére, akikkel a cseh zene évében szervezett európai koncertturnéjuk során a Zeneakadémián és a pécsi Kodály Központban a magyar közönség is találkozhat (Réfi Zsuzsanna: A karmester mestersége)

Meggyújtja újból a lángot címmel Kukorelli Istvánnak a Győri Könyvszalonban rendezett könyvbemutatón elmondott, Szoboszlai-Kiss Katalin Miről beszélek, amikor a görögökről beszélek című kötetét méltató beszédét olvashatják.

A Szent Korona magyarországi kalandjai tárulnak az olvasó elé az 1301–2001 közötti évszázadokból a Pálffy Géza vezette „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport 2018-as kötetének lapjain. A könyvet Jeney-Tóth Annamária mutatja be (Honja szerte a hazában).