Véres politikai kampány folyik a szemünk előtt, a két politikai oldal agresszív háborúja, amelynek fő célja karaktergyilkosságok segítségével „kilőni” az ellenoldal tekintélyes véleményformálóit. Ennek lényege

kreált ügyekkel, a széles nyilvánosság érzelmeinek felszításával meggyűlöltetni az ellenfelet.

Az érzelmi alapú politikai kampány évszázados receptjét a modern időkben George H. W. Bush amerikai elnök Michael Dukakis demokrata elnökjelöltet lejárató kampányában alkalmazták átütő sikerrel. Azóta a módszer elterjedt minden országban.

Ennek az érzelmi kampánynak fő célja a közvéleményt a jelentős emberek ellen fordítani. A kreált ügyek részletei soha nem ismertek, csak az a motívuma, amelyet az adott politikai ügyben használnak. Emiatt

lehetetlen politikai párbeszédet folytatni. Soha nem programokról van szó, hanem emberekről, akik vagy bűnbakok, vagy sztárok.

Az antik retorikában két módszer létezett. A dialógus lényege, hogy azért beszélgetünk, mert meg akarjuk érteni a másik álláspontját. Azonban már az antik római szenátusban is inkább a másik módszert használták, az erisztikát. Ennek lényege, hogy valójában nem a problémáról beszélünk, hanem az emberről, akihez a probléma kötődik. A cél ezt az embert hiteltelenné tenni, meggyűlöltetni.

Cicero leleplezi Catilinát (Cesare Maccari freskója, Róma, Palazzo Madama)

 

Az erisztika alapú retorika jellemző szófűzése: aki ilyet mond, az hazudik; aki hazudik, az gazember; aki gazember, az gyilkos is; aki pedig gyilkos, azt

ki kell iktatni, meg kell semmisíteni. Egyetlen állítást sem bizonyítanak, csak kijelentenek.

Ezért nem foglalkozom politikával, a közélettől is igyekszem távol maradni, mert azt nem a dialógus, hanem az erisztika uralja. A felkorbácsolt érzelmi reakciók közegében, a szimpátia (lelkesedés, lájkolás) és az antipátia (utálat, gyűlölet) feszültségében ugyanis nem lehet dialógust folytatni. Egyik fél sem akarja megérteni a másik álláspontját. Ha valaki kijelenti, hogy X gazember, az nem fogja megváltoztatni a véleményét semmilyen dialóguskísérlet hatására.

Az ezzel a módszerrel létrehozott közösség nem a keresztény ekklészia elvárt jellegzetességét mutatja. Nagy reménységem, hogy a keresztény felekezetek párbeszédét már nem az erisztika által vezérelt hermeneutika uralja. Bárcsak eltávolodna a vallások közötti párbeszéd is az erisztikától, és közeledne a dialógus felé. De ehhez az Isten irgalmának és kegyelmének kell lecsillapítania ordas érzelmeinket. Reméljük, az Ő bölcsessége nagyobb a mi szívünknél.

Ez a probléma a rabbinikus mondásokban így összegződik:

ha két ember meg akar egyezni egymással, álljon a véleményük bármilyen távol, meg fognak egyezni.

Ellenben ha két olyan ember beszélget, aki nem akar megegyezni, legyen akármilyen közel az álláspontjuk, nem fognak egyetérteni.

 

Nyitókép: Karikatúra Roger Griswold (középen) és Matthew Lyon (jobbra) kongresszusi képviselők verekedéséről (The Metropolitan Museum of Art, ismeretlen szerző 1798)