Covid-járvány, háború, sokkoló mértékű infláció – több kézenfekvő (de korántsem megnyugtató) magyarázat is lehetséges a megtorpanásra. A modern világban kizárólag érzelmi kérdéssé vált a gyermekvállalás. A gyermeknevelés egyre drágábbá válik, miközben a gyermeknek sem gazdasági, sem társadalmi haszna nincs a szülők számára, a megszületését ugyanakkor nagyon könnyű megakadályozni. Dél-Koreában vagy Hongkongban már egy alá csökkent az egy nő által vállalt gyermekek száma, ami már a társadalom gazdasági összeomlásával fenyeget. Erre a senki által nem várt helyzetre kell megoldást találni.
A legtöbben a külső, gazdasági okokat emelik ki, következésképpen – mint hazánkban is – gazdasági természetű megoldásokat keresnek. A nyugati(as) társadalmakra jellemző népesedési válságot azonban számos jel szerint lelki tényezők teszik tartóssá;
a demográfiai vákuum egyik legfőbb oka a szellemi-lelki vákuum, a belső üresség, az értelmetlenség fájdalmas érzése.
Hiányzik a gyermekvállalás társadalmi támogatása. Korábban az oktatás, a média, a helyi közösségek ösztönözték a családalapítást, ma ez nemcsak hiányzik, hanem a fiatalokat ellenkező hatások érik. A felbomló kapcsolatok nagy aránya miatt hiányzik a megtartó és mintaadó családi környezet is. A nők azért nem vállalnak gyermeket, mert sokan nem számíthatnak egy férfira, aki elkötelezetten melléjük állna.
