Bencsik Gábor a Libri tulajdonosváltásának kapcsán teszi fel a kérdést A Libri-ügy című vezércikkében, hogy vajon lesz-e hatása, és ha igen, miféle a magyar könyvterjesztés jelenlegi, a szépirodalom és a kis kiadók számára igen előnytelen helyzetére.

Aktuális rovatunkban olvashatnak egy bulgáriai iskola falára festett, óriás Petőfi-graffitiről, a Magyar Állami Operaház által alapított Seregi László-díj idei nyerteseiről, a geszterédi, honfoglalás kori szablya hiteles másolatának kiállításáról, a komolyzenei Káli Klasszik Fesztiválról a Balaton-felvidéken, a CSOK szigorodó feltételeiről, a sokak által konteónak vélt aeroszolos időjárás-szabályozásról, a franciák nagy ünnepéről, július 14-ről (Havasi János: Kátorz zsüllye), a stockholmi Korán-égetésről (Szerdahelyi Csongor: Ferenc pápa mérges), és a génmódosított növények termesztésének új európai szabályozásáról.

A Balaton „viharos” történetéről ír Kovács Emőke Tarajozó hullámok – Viharok, mentések, hajóbaleset a Balatonon című cikkében. Szó esik többek között a balatoni vízimentő-szolgálatról és a Pajtás gőzös tragédiájáról.

Czifrik Balázs a közismert Lipóti Pékséget mutatja be, annak alapító tulajdonosával, felemelkedését, szemléletét, és a jövőre vonatkozó elképzeléseit. Hamisítatlan magyar sikertörténet, egy hosszú távon tervező, társadalmilag is felelősen gondolkodó vállalkozóról és cégéről (Mi a megoldás?).

Jávor Béla emlékezik meg Makk Ferenc plébánosról, aki közel fél évszázadig szolgálta Budakalász hívőit, menedéket nyújtva a változó rendszerek üldözöttjeinek, s támogatva, tihanyi házában ingyen üdültetve a rászorulókat, a nagycsaládosokat, a mozgássérülteket, a szellemi fogyatékos gyermekeket nevelőket (A tihanyi példa).

Az igazság látja majd kárát című recenziójában Takács Dániel értekezik Patrick J. Deneen: J. S. Mill és a haladás zsarnoksága című, májusban megjelent esszéjéről, amelyben a klasszikus angolszász liberalizmus egyik legnagyobb teoretikusát illeti komoly kritikával.

Borbély László Akinek ördöge van című novellájából, amely Az ember tragédiájának amerikai színre viteléről szól, megtudhatják, hogy ugyan ki lehet Lucifer szerepében még a nagy Lugosi Bélánál is jobb.

Borzák Tibor készített interjút Sárközy Mátyással, Molnár Ferenc unokájával, aki majd hat évtizedes londoni emigrációja alatt mindvégig magyarul írt, Budapest iránt pedig ma is rajongással viseltetik (Luxusbatár az eperfa alatt).

Dimény-Haszmann Árpád ódájában, amelyet régi barátja édesanyjához, egyben első, kiskamasz szerelméhez írt, a csoda múltát is megjeleníti, a megöregedett ideált (óda a barátom édesanyjához).

Kürti László versében az esőcsináló legutolsó dörgedelmét tárja elénk: „…engedjetek magamra, szabadon, / mielőtt még késő lenne, mielőtt szíveteket szavannából / végleg sivataggá nem teszem, átkozott, kerge banda!”

Versrovatunk harmadik darabja, Sajgó Szabolcs szívemhez közel című verse az úr vágyásának és megtapasztalásának gyönyörű himnuszaként hirdeti, hogy „minden kegyelem”.

A szentendrei Vajda Lajos Múzeumban nyílt Vajda, a Próféta című kiállítás kapcsán beszélgetett az alkotóról Takáts Fábián a tárlat kurátorával, Szabó Noémi művészettörténésszel például arról, hogyan jött létre a kiállítás, és vajon könnyen értelmezhető-e Vajda rajzi látásmódja egy laikus számára (Ikonná válni).

Ugyancsak képzőművészet rovatunkban olvashatják Magyari Tekla interjúját a vajdasági származású Kis Endre festőművésszel, A háború mindig része marad a művészetemnek címmel, aki az internetes dezinformáció-áradat témáját járja körül Signal Lost című sorozatával, olajfestményein gyakran használ múlt századi, ipari létesítményekről készült fényképeket.

Az űrkutatás, a világegyetem számunkra, egyelőre akár csak látványként vagy matematikailag felfogható, belátható részének feltérképezése szinte mindenki fantáziáját megragadja. Kovács József a Webb-űrtávcső felvételeinek kapcsán a világegyetem fejlődésének legkorábbi szakaszaival kapcsolatos eredményekről ad számot (Mélyűrfelvételek a Webbről).

Az előadó-művészet rovatban olvashatják Réfi Zsuzsanna beszélgetését (Hegedű, ének és
a magyar népdalok lüktetése) a Londonban élő, iskolateremtő Pauk György hegedűművésszel, aki énekelteti is tanítványait, hiszen az a legtermészetesebb módja a zenében rejlő érzelmek kifejezésének.

Brenner János városépítész ír Műemlékvédelem magánkézben címmel a Deutsche Stiftung Denkmalschutz (DSD), a Német Műemlékvédelmi Alapítványról és működéséről, eredményeiről.

Megállíthatjuk-e Szulejmánt? Az építész, történész, műemlékvédelmi szakmérnök Szigetvári Krisztián mesél a névadójának is tekinthető Szigetvárról, históriájáról. Arról a Szigetvárról, amely a Civitas Invicta megtisztelő címet viseli, és amelynek falai körül rég kiszáradt a hajdanvolt mocsár, de mégis képes „beszélni” múltjáról, csakúgy, mint a várban látható kiállítás.

Murányi Zita verséből csent idézet: Árnyékaink összenőttek a címe Boldogh Dezső recenziójának, amely Az év versei 2023 antológiát mutatja be a Magyar Napló Kiadótól. Az antológiasorozat túl van immár második évtizedén, és a kortárs magyar költészet reprezentatív darabjait vonultatja fel.

A lapszám záródarabjaként szintén izgalmas recenziót kínálunk: Az isteni irónia megértése címmel Balázs Zoltán ajánlja figyelmükbe David Lloyd Dusenbury: The Innocence of Pontius Pilate (Poncius Pilátus ártatlansága) című könyvét. „Ártatlan-e Pilátus? (...) Semmiképpen. De még mindig menthetőbb, mint bárki, aki kereszténynek, Krisztus-követőnek vallja magát, ám nem tudja, hogy egyedül Istené az ítélet...”