A szenzációkra éhes baloldali sajtó és média számára a kiemelkedő pedagógiai és szociális eredmények nem voltak elegendőek ahhoz, hogy felfigyeljen az áldozatos és sikeres nevelőmunkára, amely a Böjte Csaba által vezetett Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekvédelmi otthonaiban folyt és folyik napjainkban is. Ez az intézmény a megalapítása óta több, mint hatezer (!) árván maradt vagy más okból utcára került gyermek befogadását és felnevelését vállalta magára, és végezte az elmúlt harminc évben sikeresen. Ahhoz, hogy az ellenzéki nyilvánosság számára is téma legyen ez a fontos gyermekmentő-munka, egy nevelő sokáig észrevétlen, botrányos cselekményeire volt szükség.
A többszáz alkalmazottat foglalkoztató, és ma is 1500 gyereket befogadó és nevelő intézmény munkatársainak egyikéről ugyanis kiderült, hogy súlyosan visszaélt a gondjaira bízott gyerekek helyzetével, illetve munkaadója és a felvételét engedélyező hatóságok bizalmával. Mióta pedofíliája és más, agresszív cselekményei lelepleződtek, majd a hosszas jogi eljárás végén hatályossá vált a 28 év börtönbüntetésről szóló bírósági ítélet, nap mint nap bulvár-hangvételű, rosszhiszemű feltételezésekkel teli írások jelennek meg a Szent Ferenc Alapítványról. Ezek nem a bűncselekmény elkövetőjével foglalkoznak, hanem elsősorban a szociális intézmény-rendszer alapítójának és fenntartójának, Böjte Csaba atyának a tevékenységét bírálják, bélyegzik meg. A bűnügyről szóló első hírektől kezdve az ő neve szerepel a címsorokban, noha a nagy számok törvénye szerint ennyi alkalmazott mellett, három évtized leforgása alatt előre borítékolható valamilyen bűneset előfordulása.
A baloldal véleményformálói mégis azt az embert vették a szájukra, aki nem csak befogadta és méltó körülményeket biztosítva számukra, munkatársaival együtt felnevelte a sokezer elhagyott gyereket, de mint igazi családfő, jórészt maga is kereste meg az intézmény fenntartásának költségeit előadások, szentmisék, lelkigyakorlatok tartásával, könyvek írásával és kiadásával, fáradhatatlanul járva a két hazát és a nagyvilágot. Mindezt embert próbáló, és Istennek hála, 90%-ban eredményes pedagógiai munkája mellett, úgy, hogy a jelenlegi botrányt megelőzően sem az utcáról befogadott gyerekek, sem a nevelőkollégák nem szolgáltak bűnügyi szenzációkkal. Jó példákkal annál inkább. Igazolták, hogy Don Bosco atya vagy a budapesti Regnum Marianum papi nevelőinek keresztény pedagógiai elvei ma is érvényesek: a szeretet pedagógiája ma is hatékony. Ahogy a nagy magyar gondolkodó, Karácsony Sándor is vallotta: a sikeres nevelőmunkához három szereplő együttműködése szükséges: a gyermeké, a nevelőé és a Jóistené.
A mostanában gyakran elhangzó, hamis vádakkal ellentétben, a Szent Ferenc Alapítvány gyermekvédelmi otthonaiban ennek a pedagógiai iskolának a mindennapi gyakorlata betekinthető és megismerhető volt eddig is. Böjte Csaba atya gyakori invitálására bárki, jószándékú kívülálló bekapcsolódhatott az otthonok életébe, ha vállalkozott például arra, hogy szünidőben, kirándulások, táborozások alkalmával segítse a gyerekek ellátását, részt vegyen az ünnepi programokban, közös sportolásban, tanulásban.
Nagy kár és a magyar szellemi és politikai élet szegénységi bizonyítványa, hogy a sajtó, a média (beleértve a közösségi médiát is) szereplőinek jelentős része nem az eredmények elismerésére, hanem a botrány felhabosítására, Böjte atya szavainak és cselekedeteinek rosszhiszemű interpretálására, meghamisítására érez elhivatottságot.
