Dante sovány, nagy orrú, keserű ember volt. 1300 körül elhatározta, hogy világraszóló művet fog írni, olyat, amit akkor már ezer éve nem írtak. És sikerült neki, mert nem tragédiát írt, hanem – ahogy ő nevezte – komédiát. Az Isteni Színjáték azért tud sokszor vicces lenni, mert keserű ember írta. Sziklaszilárdan hitt Istenben, de kénytelen bevallani: Istent úgyse lehet érteni. És – a mi szerencsénkre – tett egy nagy felfedezést: nem Istent kell megérteni, hanem az embereket, Isten teremtményeit. Talán őket figyelve megtudjuk: milyen Ő.” (Nádasdy Ádám Isteni Színjáték műfordításkötetének fülszövege)

A „magyar” Dante ívét Arany János Dante-versének története és Liszt Ferenc Dante-szimfóniája adja: a firenzei árvíz áldozatául esett Dante-albumban a végül lefordított Arany-mű alatt álló olasz jegyzet sajnálta, hogy „a költemény nem vett részt a pályázaton, mert ilyen klasszikus formában, ennyi mélységgel s ily tömören és találóan a beküldött művek egyike sem jellemezte Dantét”.

Liszt Ferenc pedig a karmester Hamar Zsolt szerint olyan komplex komponista nyelvvel rendelkezett, hogy képes volt Dante univerzumát a hangjegyek nyelvére ültetni; láttatja, érzékelteti Dante művének lényegét.

„Liszt Ferenc Dante-szimfóniájának harmadik tételeként a Paradicsomnak kellene következnie… Helyette azonban egy gyönyörű, gyengéd, lágy lebegésű, kétrészes női karral kiegészített Magnificat zárja a művet. (…) Az ok valószínűleg az, hogy az embernek lehet képzete a Pokolról és a Purgatóriumról, de nem tudunk semmit a Paradicsomról. Az ugyanis isteni és Istené…”  (Hamar Zsolt)

Zelnik József „iránytűje” adja meg a válogatás alaphangját. Dante Poklának és Purgatóriumának köreit érintve a mai ember „pokoljárásá”-ról is szól.

Madarassy István 1993–2016 között készült Dante-ciklusát – melynek egyes szoborképei a Danténak szentelt különszámot illusztrálják – Prokopp Mária művészettörténész mutatja be.

A múltidéző kronológiája A magyar Dante nyomában címmel 1521-től 2016-ig veszi számba a hosszabb-rövidebb, akár néhány soros magyar nyelvű Commedia-fordítást, valamint a két Magyarországra került páratlan értékű Dante-kódexet.

Szerb Antal 1939-ben Babits Mihály Dante-fordítását is méltatva a Dante-korabeli Firenzét idézi fel, azon álmélkodva: „Milyen kicsi Dante világa a térben! És ebbe a kicsi világba belefért minden emberi örvény és minden emberi magasság, belefért az a totalitás, amelynek neve Dante.”

A költő hazája című, 1939-ben A varázsló eltöri pálcáját kötetében megjelent esszében Szerb Antal a Dante halhatatlan tercináit átfűtő politikai szenvedélyről, a Nagy Száműzött Pokolban sínylődő ellenfeleiről, a torzsalkodásoktól terhes korabeli Firenzéről emlékezik meg, meghökkenésének is hangot adva, hogy „milyen kis helyen elfért Dante egész világa”. 

Dürer legtöbbet elemzett grafikájáról, a Melankóliáról, vagy hivatalosabban a Melencolia I. című rézmetszetről, melyet sokan sokféle szempontból vizsgáltak már, Orosz István Számtanóra Dantéval és Dürerrel címmel azt a talán meghökkentő feltételezését mutatja be, hogy annak köze lehet Dante Commediájához.

„Megpróbálom a legszebb könyvet adni nemzetemnek, amit adni tudok. És mint a középkori másoló, ideírom az elejére: olvassák szívesen, mert igen szép” – ajánlja Babits Mihály Dante fordítása című 1912-ben született Műhelytanulmányában, melyben a műfordítás nehézségeiről is vall.

A Szekszárdon, 1921 nyarán, a Paradicsom fordításának nyomdába kerülése után írja Babits Dante című versét, melyben a maga poklára, a kommün utáni meghurcoltatására is utalva azonosul költőelődjével.

Arany János 1852-ben írt Dante ódájának keletkezéstörténetével ismertet meg Arany és a 22 esztendős „szerkesztő úr”, Gaetano Ghivizzani, a firenzei Dante-bizottság titkárának levélváltása.

„Itt vagy amott csillagok röppennek” címmel Szörényi László a Dante ihletésére születő, dantei képeket is felhasználó Arany-versek elemzésével Arany és Dante kapcsolatának egy kevésbé ismert aspektusát tárja fel.

Prohászka Ottokárnak az 1921-es hatszázadik Dante-évforduló alkalmából született Dante-tanulmányait veszi száma Pál József. A székesfehérvári főpásztor 1921. május 8-án tartott akadémiai székfoglalójában kiemeli: Dante az égbe törés géniusza, aki „csupa cselekvés, akarás és tett. Nem tagadja az élet örvényes éjszakáit (…), de az ő ereje nagyobb, mert felsőbb és isteni. Ε geniusnak nagy előnye, hogy nemcsak nyomorúságaira s a poklokra eszmél rá, hanem ráeszmél az isteni erőkre, melyek által tisztul, emelkedik és győz.”

Ferenc pápa apostoli levele, Az örök fény ragyogása kapcsán Görföl Tibor Szerelem és küldetés címmel Dante újdonságának teológiai megközelítését adja, melyben kitér a pápára ifjú korában nagy hatást gyakorló Romano Guardini munkásságára, aki hatalmas szellemtörténeti sorozatában két kötetet szentelt Danténak.

A művészettörténész, református lelkész Fülep Lajos sokat hivatkozott 1921-es a Nyugatban megjelent Dante című írásában a Divina Commediát, akárcsak a gótikus katedrálisokat, a nagy középkori enciklopédiákat a középkor szintézisének tekinti.

A XIX. és XX. század Dante-verseit a XXI. század Dante ihlette költeménye követi: Lackfi János A harminchárom tuti csajozós tipp zsoltára többek között korunk talán legkényesebb, legégetőbb kérdését veti fel: „Hiszünk-e benne, mint Dante, / hogy az ember szeretetre lett teremtve?”

Pásztor Péter Magasztosság egyszerűségből című interjújában a Dante Commediáját ritmikus prózában lefordító és értelmező jegyzetekkel ellátó Nádasdy Ádámot faggatja Dantéról és az utóbbi évek legnagyobb műfordítói vállalkozásának születéséről.  

A Két költő – két műfordítás Dante Paradicsoma XXXIII. énekének egy részletét Babits Mihály és Nádasdy Ádám átültetésében állítja párba.

A Paradiso megjelenítése Vitéz János esztergomi érsek Studiolójában címmel Prokopp Mária művészettörténész az esztergomi királyi palota középkori Fehér-tornya első emeletének később Studiolóvá, dolgozószobává alakított helyiségében található, a négy kardinális erényt négy allegorikus nőalakban – Prudentia, Temperantia, Fortitudo, Iustitia – ábrázoló falképet mutatja be, amely az új kutatások alapján vélhetően Sandro Botticelli egyetlen Itálián kívül készült freskója.

Réfi Zsuzsanna Kromatikák, ritmusok, dallamok (szín)játéka című Hamar Zsolt karmesterrel készült interjúja zárja az Országút Dante-számát, melyben a dirigens a Dante által teremtett univerzumot a hangjegyek nyelvére legteljesebben átültető Liszt Ferenc kompozícióiról beszél.