Álomszép az a régi szőttesvilág, amely a születéstől a lakodalmon keresztül a halálig kísérte a sárközi emberek életét – értékeli Zelnik József Menedék című vezércikkében Fodorné László Mária Szőttesbe álmodott Sárköz című kézikönyvét, amelyből a lányok az élet szelíd eleganciáját tanulhatják meg.

Aktuális rovatunkban A Petőfi utcák népe című fotókiállításról, az Ars Sacra Fesztiválról, a Népi/Vernakuláris Építészet: A hagyományoktól a jövőig című konferenciáról, Keresztes Sándor emléktáblájának avatásáról, a magyar sajtóorgánumokat ért túlterheléses hackertámadásokról, a Budapesten kialakított védett kerékpársávokat övező vitáról, a Donald Trump ellen indult büntetőperekről, a nicaraguai egyházüldözésről (Szerdahelyi Csongor: Régi recept szerint), az 1956-os forradalmat egykori szovjet szemléletben tárgyaló orosz történelemtankönyvről (Pásztor Péter: Melyik nagyhatalom?) és a sikeres indiai Holdra szállásról olvashatnak.

Miért vagyunk idegen test Európában? – teszi fel a kérdést Fazekas Csaba A nemzeti önismeretről 1943-ban Illyés Gyula által indított vita történetét összefoglalva. Ma is tanulságos Illyés konklúziója: csak hibáink elismerése és leküzdése után érdemes hozzálátnunk ahhoz, hogy az ellenséges propagandát ellenpropagandával próbáljuk legyőzni.

Tudományos igényességgel tekinti át a magyar–ukrán kapcsolatok elmúlt harminc évét Fedinec Csilla történész és Tóth Norbert, a nemzetközi jog és a kisebbségvédelem kutatója Romantikus jog – fapados gyakorlat című kötetében, amelyet Dévényi L. Árpád mutat be olvasóinknak (Magyar–ukrán diagnózis). Elemzésük mind a kárpátaljai magyarság, mind a magyar–ukrán kapcsolatok történetével foglalkozó további kutatások megkerülhetetlen kiindulási pontja lehet.

A Lengyel Emlékezet Intézete és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága közös kiadásában megjelent Stefan Wyszyński – életrajz című kötetben Rafal Latka, Beata Mackiewicz és Dominik Zamiatala mutatja be Az ezredév lengyel prímásának életét és küzdelmét a vallás felszámolására törekvő hatalommal. Udvarhelyi Olivér szerint a bíboros a hitélet megerősítése és az erkölcsi újjászületés sürgetése mellett a szülőföld szeretetére és a nemzeti kultúra ápolására tanította nemzetét, különös figyelmet szentelve a vidéki Lengyelországnak és az ifjúságnak.

Bahget Iskander már magyarul álmodik, miután szíriai szülőföldjét ifjú korában hazánkra cserélte, és a pusztuló alföldi tanyavilág dokumentálásával, irodalmunk több jeleséről készített portréival, szülőhazájában készült életképeivel Kossuth- és Robert Capa-díjat kiérdemlő fotóművészként két világot, két kultúrát összekötő hídemberként él hetényegyházi otthonában. Az interjúkészítő Borzák Tibor szerint inspiráló magánbirodalma tökéletesen megfelelne az arab–magyar barátság kulturális és gazdasági központjának.

Az őszi természetfotózás műhelytitkait, a börzsönyi szarvasbőgés varázslatos hangulatát ismerhetik meg Végh Attila Az élet fényköre című írásából. A természetfilmes író kedvenc börzsönyi erdeit járva felidézi a Görgényi-havasokban átélt kalandjait, amelynek lehetőségétől is egyre többeket foszt meg a kényelemszeretet.

Nehezen birkózik meg a kortárs képzőművészeti szcéna Stark Attila festőművésszel, a magyar underground fontos szereplőjével, akit Kocsis Katica mutat be Utcáról a galériába címmel. Művészetére rányomja bélyegét képregényrajzoló múltja és a street-artból hozott nyelv, s nem bánja, ha képeinek vizuális feszültségétől a néző is kissé idegesebb lesz.

Tematikus kiállításon mutatja be alkotásait októberben a Deák Erika Galériában Szűcs Attila festőművész, a jövő év elején pedig Milánóban, a Federico Luger Galériában lesz önálló kiállítása. Jankó Judit a műtermében beszélgetett vele az életközépi fordulópontról, realitásról és illúziókról, a szórakoztató haláltudatról, a mesterséges intelligencia művészeti alkalmazásáról és kockázatairól (Véletlenek és az aranykor).

A Magyar Építőművészek Szövetsége által 1980-ban kiírt mesteriskolás pályázatra kezdő építészként készített, a Városligetbe elgondolt, Csontváry saját állandó kiállítást remélő, ám soha meg nem valósult álmát újraálmodó látványterveit mutatja be Nagy Gábor (Csontváry-emlék).

Róna Katalin az örökségnapi séták jelentőségét méltatja, amikor megmutathatják magukat, értékeiket, érdekességeiket azok a közintézmények is, amelyek a mindennapokon zárt kapuk mögött élnek, dolgoznak (Élő vagy velünk élő örökség).

Távcső a múltba címmel szívének kedves helyszíne, A simontornyai vár évszázadait mutatja be Szigetvári Krisztián, a várét, ahol középkori szakácsművészettel is foglalkozó régész felesége az elmúlt évtizedben már több mint száz reneszánsz ételt készített. A részleges kiegészítésekkel szakavatottan rekonstruált erődítmény arra tanít, hogy tiszteljük a más-más korszakokban létrehozott építészeti minőséget.

Szekeres György Végső Istvánnal beszélgetve nagyapja, Goldstein (művésznevén Steinhardt) Géza, a dualizmus korában nagy sikereket aratott, élete alkonyán a nyilasok áldozatává vált komikus, színházalapító üzletember és (néma)filmrendező-vállalkozó alakját idézi föl (Pikírt volt. Igen.)

Szereti a szokatlan összeállításokat Farkas Róbert karmester, amikor a darabok épp e párosítások által mutatják meg új arcukat. A másfél évtizedes németországi működése után hazatért, a MÁV Szimfonikus Zenekart vezető dirigenssel Réfi Zsuzsanna beszélget klasszikus és interkulturális programokról, a zenében megjelenő szenvedélyről, a szerelem árnyoldalairól (Zenei bátorság és beugró alkat).

Az „…írtam egy költeményt…” című, Az ember tragédiáját megidéző pozsonyi kiállításon videóinstallációival jelentkező Koronczi Endrével a művészek társadalmi felelősségvállalásáról és a szálldosó könnyű fóliákból és zacskókból születő „új fajról” beszélget Szekáry Zsuzsanna (Az ember tragédiája, avagy egy új faj születése).

Vass Tibor Vers a mesterséges intelligenciához, ’90 -ből, valamint Oláh András sötétedés előtt, [árnyékot hagytam] és visszasíró című verseit olvashatják.

Hamvast nemcsak olvasni, irigyelni is lehet, mert tudott írni a fákról és tudott írni az igénytelen rántott levesről – állítja Péntek Imre, a füredi Quasimodo-verspályázat egyik zsűritagja (A mulandóság stációi).