Németh Zsolt Nemzetpolitika a válságok korában című vezércikkében egy ágazatokon átívelő össztársadalmi stratégiát szorgalmaz, amely arra motivál, hogy maradjon meg a nemzet magyarnak. Figyelemmel kell lenni ugyanakkor a nemzetközi környezetre is, amely leronthatja mindazt, amit szívós munkával évtizedeken át felépítettünk.

Aktuális rovatunkban a Cicelle Aranyháromszög Kulturális Napokról, az Ördögkatlan fesztiválról, a Keserü 90. – A balatonudvari sírkövektől a párizsi Pompidou Központig című köztéri fotókiállításról, Reigl Judit berlini centenáriumi tárlatáról, a vajdasági Tanyaszínház Petőfi-turnéjáról, Matteo Maria Zuppi bíboros washingtoni békemissziójáról, az ENSZ migrációs előrejelzéséről és az úzvölgyi katonai temetőt ért újabb román nacionalista provokációról (Király Farkas: Hogy nyúljunk le egy temetőt?) olvashatnak, s Lator Lászlótól búcsúzunk (Rónai Balázs Zoltán: Elöl ember, hátul papiros).

Szigethy Gábor (Merre előre, Európa?) a végső győzelemben hinni akaró, vakhitükbe vakuló mai politikusokat szembesíti Márai Sándor 1942-ben leírt figyelmeztetésével, aki az emberi lélek és műveltség világát taroló vészes pusztításai miatt szállt szembe a háborúval.

Kende Tamás Embermentés, vagyonmentés, státuszmentés című, a történeti tisztázás szándékával írt kötetét ismertetve Hunyadkürti Soma Sztehlo Gábor emlékezetét idézi.

Utolsó Árpád-házi királyunk, III. András antik eredetű kőkoporsójának kalandos története elevenedik meg Szentmártoni Szabó Géza Rejtélyes szarkofág a Sándor-palota díszkertjében című írásában.

Pálffy Lajos a Rába völgyének római időkre visszanyúló történetéből elevenít fel epizódokat a Pannóniában letelepedett legionáriusoktól a törökellenes harcokon át a kuruckorig (Kitekeregte a maga völgyét).

Elmer István a családias gödi Búzaszem Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola mindennapjaiba vezeti el olvasóinkat, ahol művészettel, néphagyománnyal nevelnek hazaszeretetre (Aki rámosolyog, arra Magyarország visszamosolyog).

Fél évszázaddal ezelőtt, a tárgyi népművészeti mozgalom országos zsendülése, a táncházmozgalom csodája, az organikus építészeti világkép kibomlása idején tették le a Nomád Nemzedék Házának alapkövét a Bodrog és a Tisza találkozásánál. Zelnik József emlékezik ifjúkora pezsgő közösségi-kulturális életére (Egy ház feltámadása).

Győri Béla, a Vasárnapi Újság alapító főszerkesztője fölött mond Halotti beszédet Jávor Béla. A pályája elején még megbízható elvtársnak számító tehetséges újságíró Saulként indulva lett a kommunista rendszer egyik legfontosabb legyőzője.

Hernádi Gyula eltévedt angol lordként lépett be a kocsmába, lénye jellegzetes kalapja fölött rejtélyesen be volt csatornázva az égbolt földöntúli látomásaihoz – emlékezik Szerényi Gábor ifjúkora bálványozott írójára (A végítélet piruettje).

Angolul író költőként vált világhírűvé George Szirtes, magyar alkotók fáradhatatlan tolmácsolója, akivel Pásztor Péter Madách-fordításáról, az angol költészetről, Weöres Sándorról, Budapest eleganciájáról beszélget (Olyat kell mondania, amit magától is mondana).

Diákként verseket írt, majd rendezőként, operatőrként, színészként az egyik legtöbb filmet jegyző alkotóvá vált Fazekas Lajos, aki szeme világát vesztve újra a költészet felé fordult, ugyanolyan eredeti hanggal és tehetséggel. A sokszínű művészegyéniség Orosz Istvánnal beszélget életútjáról (Lírából a lírába). Fazekas Lajos Születésnapomra című versét olvashatják.

Róna Katalin Blaskó Péterrel készített interjút színházakról, színészetről, Major Tamás tanácsairól, meghatározó rendezőegyéniségekről, a Tragédiáról és a Peer Gyntről (Szeret, szeret, azért csinálja veled, mert szeret…)

Különleges premierekre készül a Magyar Nemzeti Táncegyüttes. Az új utakról, a tánc-szín-játékokról, megelevenedő ősmítoszról, egy koreai együttessel kialakított együttműködésükről Réfi Zsuzsanna beszélget Zsuráfszky Zoltán művészeti igazgatóval és Zs. Vincze Zsuzsa szakmai vezetővel (Táncba öntött történetek).

A SKURC képzőművészeti csoport népszigeti műtermében járt Kocsis Katica, s legújabb munkáiról beszélget Németh Dáviddal, akit a figuralitás és absztrakció vásznon való küzdelme foglalkoztat, s aki mindig igyekezett átemelni festészetébe a graffiti spontaneitását (Németh Dávid műtermében – Gondolatok az asszociatív absztrakcióról).

Dergez-Rippl Dóra szerint még várat magára az az átfogó kutatás, amely Gerzson Pál művészi tevékenységének komplexitását feltárva a festői örökség teljes körű feltérképezése mellett kitér az eszmei háttérre, a baráti kapcsolatok kultúrtörténeti jelentőségére, és nem utolsósorban a mester pedagógiai munkásságára (Biztos, hogy van egy Teremtő – Gerzson Pál művészi bölcsessége).