Várszegi Asztrik szerint a názáreti Jézus, aki életét adta értünk, nem volt Sem konzervatív, sem liberális; nem rítust, tömjénfüstöt kívánt, hanem áldozatos szeretetet várt. Az ő példája nyomán sürgeti Ferenc pápa, hogy tegyük meg az első lépést testvérünk felé.

Tíz éve áll a katolikus egyház élén Ferenc pápa, aki hamis retorika nélkül, őszintén fordul a világ felé, és kényes, vitatott kérdésekben is összhangban van elődei állásfoglalásaival. Az egyháznak végre ki kell lépnie önmaga szűk világából, s el kell indulnia az emberek valódi életvilága felé (Görföl Tibor: Nem én vagyok a Szentlélek).

Aktuális rovatunkban az Evangélikus Országos Múzeum Petőfi bicentenáriumi programjairól, az MMA szegedi regionális munkacsoportjának megalakulásáról, az áprilisi pápalátogatásról (Szerdahelyi Csongor: Mivel érdemeltük ki?), a pompeji Vettius-ház újranyitásáról, egy természetromboló tihanyi lakóparképítésről, az orvoskamara vitatott nyomásgyakorlásáról, a mesekönyvek politikailag korrekt újraírásáról (Pásztor Péter: A cenzúra téboly), az ír sziget két része közötti kereskedelmet szabályozó megállapodásról, az orosz sportolók olimpiai részvétele körüli nézetkülönbségekről, a stadelheimi nyaktilóról, valamint a Duna-delta hajóútjai kapcsán kirobbant román–ukrán nyilatkozatháborúról olvashatnak.

Sziklay Júlia szerint a sokat pereskedő civil szervezetek is jó színvonalúnak tartják az információszabadság hazai szabályozását. Egy átfogó vizsgálat során azonban próba-adatigényléssel kimutatható volt, hogy a jogalkalmazással súlyos problémák mutatkoznak, kiváltképpen az állami és önkormányzati alapítványok esetében (Merre tovább, magyar információszabadság?)

Hetvennégy Amerikában leélt év után is magyarul érzett és magyarul imádkozott Lukács János, angol szerzői nevén John Lukacs, a XX. századi történetírás doyenje. Jeszenszky Géza szerint a magyar kultúra a vérébe ivódott, írásaiban érzékelhető idehaza szerzett műveltsége, világképe, s példátlan elfogulatlansággal, komplexusok nélkül tekintett térségünkre (Civis Hungaricus: hibáinkért most mi egyedül)

Nagy Kornélnak a hazai örmények történetét feldolgozó Az Ararát hegyéről a Hargitára – Örmények Erdélyben a 17–18. században című kötetét ismerteti Filep Tamás Gusztáv (Noé a rengetegben). Olvashatunk a nép, a nyelv, az államiság eredetéről, a perzsák ellen vívott szabadság- és hitvédelmi harcokról, a szétszórattatás történetéről, az örmény katolikus felekezet születéséről, a nyelvvesztésről és a magyar nemzetbe való integrációról.

Átfogó képet fest Hetzmann Róbert az Elesett bástyában a csaknem elfeledett történelmi tájról, a Szerémségről. Balázs D. Attila szerint a szerző dokumentumértékű fotográfiák segítségével ezredéves távlatok között navigálja olvasóit, kirajzolva a hajdanvolt gazdag magyar vármegye képét (Nagykönyv a Szerémségről).

Elmer István Petőfi legboldogabb kamaszéveinek színhelyén, az aszódi evangélikus gimnáziumban idézi föl a költő diákéletét Homoki Gábor irodalomtanárral, s az iskola mai tanulóival beszélgetve (Petőfi az aszódi édenkertben).

Lény és Líra egy tőről fakad Iancu Laura lelkében, erről győzi meg az olvasót Bakonyi István szerint a költőnő A vágány mellett című új verseskötete is. Sorai embersors, asszonysors, anyasors és költősors, vágyódásaink, bűneink és bűnhődésünk tükrei.

Nevezték már vallomásos lírának, avantgárdnak, népies szürrealizmusnak vagy radikális eklektikának Zalán Tibor költészetét. A Balassi Bálint-emlékkarddal frissen kitüntetett költő, író, drámaíró, dramaturg, tanár (s ki tudja még mi minden ő…) beszélgetőtársa Borzák Tibor, akinek írói módszeréről, a csak rá jellemző észjárásról, a szavak sorrendjének súlyáról mesél (Költőként a bűneimből élek).

Zalán Tibor Egy forrásligeti mandulafához, Báger Gusztáv Újraindulás és Téli álmok, Iancu Laura Négykezes lapozgató és Kötelékszelídítő, Bodosi György Petőfi Sándor című versét, valamint Ayhan Gökhan Égről és Kislányról című rövid meséit olvashatják.

Bányai István rövid betegséget követően lépett át – zoomolt – egy új, számunkra egyelőre alig elképzelhető másik világ ismeretlen könyvoldalaira. Orosz István szerint a legnevesebb amerikai rajzolók közé emelkedett Bányai Zoom és Re-zoom című, a Scientific American szerkesztői által tudományos újdonságok sorában ajánlott, amúgy kizárólag képekből álló könyvei folytonos figyelmeztetések, hogy semmi sem az, aminek látszik (A manhattani metrón Picassóval).

Veszélyes üzem a művészet, mert amit a művész képzelete útján megjelenít, arról később kiderül, hogy a legjelenvalóbb valóság – véli Kurdy Fehér János a berlini Collegium Hungaricum neoavantgárd kiállítását bemutatva, amelybe Szentjóby Tamás kivételével talán „mindenki belekerült, aki számít” (Az avantgárdéhség csillapítása).

Líbiai katonák sivatagi ruházatának készítése közben lehulló bőrdarabokból készültek Katona Szabó Erzsébet első falikárpitjai, amelyek művészeti létjogosultságáért külön meg kellett küzdenie. Wehner Tibor az erdélyi származású textilművészt nemcsak újítóként, hanem egy rég lezárult művészeti tradíció felélesztőjeként is méltatja (Bőripari metamorfózis).

Róna Katalin Káldi Gyula építésszel beszélget pályájáról, a műemlékvédelem múltjáról és jelenéről, a középkori szakrális épületek helyreállításáról, a ma divatossá vált visszaépítésekről, a korhoz szóló új épületekről, a régi mesteremberek apáról fiúra szálló tudásáról (Ahol tehetség, ott tisztelet).

Hetvenöt, zenével töltött év után is örömmel kutatja a harmóniák, hangszínek titkait Dubrovay László, aki a hazai hagyományokat a legmodernebb eszközökkel ötvözve teremtette meg saját zeneszerzői hangját, s még ma is születnek újabb művei, köztük a kilenc Petőfi-versre írt dalciklusa. Réfi Zsuzsanna Színek, harmóniák és egyéni hangok címmel beszélget a zeneszerzővel küszöbön álló születésnapi szerzői estjéről, ihletet adó költőkről, kedves kompozícióiról.

Ostobaságnak, irreális hülyeségnek bélyegezve először nem engedélyezték a hatóságok Fábri Zoltánnak az Isten hozta, őrnagy úr! forgatását. A Tóték színpadi sikere azonban végül felnyitotta a sorompókat. Szigethy Gábor szerint Fábri Varró őrnagya, a lelket, agyat bénító megtestesült intellektuális erőszak azért veszélyes, mert már-már rokonszenves (Miért nem Tóték?)