Illyés Gyula születésének százhuszadik évfordulóján Gróh Gáspár Hidak a magasban – és a mélyben című vezércikkében arról vall, miként segített Illyés Gyula hidat építeni a nemzeti és az egyetemes értékek világa felé.

Aktuális rovatunkban Rónai Balázs Zoltán a műalkotások rongálásával feltűnni vágyó „klímaaktivistákat” bírálja (A klímagyógyszer neve: krumplipüré?), emellett olvashatnak többek között a Mindszenty bíboros emlékét ápoló zalaegerszegi központról (Mindszentyneum, a rendíthetetlenség emlékezete) és Liz Truss brit miniszterelnök példátlanul gyors bukásáról (Adósságaknára lépett).

Jeszenszky Géza Bartha Ákos Véres város című kötetét méltatja, amely hiteles források alapján mutatja be, hogy Budapesten sokan fegyveresen is fölvették a harcot a német megszállókkal és a nyilas bandákkal szemben (Országmentés – országvesztés).

A Brezsnyev-doktrína felett végleg eljárt az idő – állítja Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, akivel Szerdahelyi Csongor beszélget 1956 és az orosz–ukrán háború párhuzamairól, Ukrajna önvédelmi jogáról, az ideologikus, önpusztító európai szankciókról, az Egyesült Államok béke iránt elkötelezettségének sürgető szükségességéről, az ukrán állami nacionalizmus túlkapásairól, a kárpátaljai magyarság szorongatott helyzetéről.

Sári László József Attila-díjas tibetológus a keleti kultúrákat jellemző körültekintő gondolkodás, a szemléleti tudás fontosságát hangsúlyozza Pásztor Zoltánnak adott interjújában (A történelem az intelligens értelem legfelsőbb hatósága). Ázsia mérsékeltebb életvezetési gyakorlatának minden törekvése az elért eredmények megőrzését, a társakkal, a természettel, az egész univerzummal való minél jobb viszony kialakítását célozza, az önkorlátozás józan szemléletét hirdeti.

Hegedűs Imre János novellájában fia állhatatos vágyakozását látva végül meglágyul a kemény cserzővarga apai szíve, s megvenné neki A piros tangóharmonikát, ha a vörös csendőrök el nem koboznák tőle a piacra szánt szekérrakománnyi bőrt.

Legyen bár kallódó tehetség vagy ezer létforma lehetőségét magában érző fondorlatos cselszövő, egy ifjú írójelölt indulásához némi összeköttetés soha nem árt. Feledés félhomályába tűnt diákújságírói zsengéket újrafogalmazva, s egy nem-verssel indult az ifjú Szerényi Gábor a Szerkesztőhöz… (Halló, itt egy újság!)

Mennyi ellentét van bennem címmel Buda Ferenc költővel, a Nemzet Művészével beszélget Borzák Tibor a tépelődő-töprengő alkotásról, egyszerre tűnődő és hirtelen természetéről, a balkáninál is borzongatóbb háborúról, emellett a költő Bolondnóta, Ez a város, Forgácsok, Hunyorgó, Játszik, Két bagatell, Leng, leng, Sóhaj, Tűnődve szótlanul és Vonul című versét olvashatják.

Király Farkas a Farkasréti temető őszi hangulatát idézi, gesztenyét zsákmányoló mókussal, piros bogyóival égő csipkebokorral, a sírok fő- és mellékútjaival, neves személyiségek elvadult, növényzet ölelte sírköveivel (Sietni nem érdemes).

Róna Katalin a tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtájban összegződő természeti, történeti, kulturális, néprajzi, mezőgazdasági, településképi, építészeti, turisztikai értékeket méltatja, amelyek lehetővé tették, hogy az érintett huszonhét település fejlődése immár Két évtized(e) a világörökség jegyében folyik.

Nem vagyunk elég rafináltak ahhoz, hogy ellenálljunk a saját magunk által létrehozott „képgépeink” terrorjának, így észrevétlenül vizuális „küklopszokká” degradáljuk magunkat – figyelmeztet Schneller János. Mindaz, ami a tárgyon történik, a képernyők sokszoros absztrakciójának következtében láthatatlan, értelmezhetetlen és átélhetetlen marad (Dorogi János látens szakralitása).

Stefanovits Péter festő- és grafikusművész szegedi kiállítása az új évezred első két évtizedében alkotott munkáinak gyűjteményét állítja a művészetkedvelők elé. Wehner Tibor szerint a művész alkotásai sok forrásból eredeztethető jegyekből egyéni szemléletű képi összegzésekké alakított kompozíciók, melyek nem illeszthetők be az ismert stíluskategóriák skatulyáiba (Tételek és áttételek).

Rónai Balázs Zoltán értékelése szerint (A Van és a Nincs) anyag és űr, hiány és kitöltött tér, a masszív és a légies fogalmainak szembenállása vagy éppen konstellációja jellemzi Majoros Áronnak a transzcendensben gyökerező szobrait.

Pásztor Péter a református liturgia megújíthatóságáról beszélget Karasszon Dezső orgonaművésszel (Megitat engemet ő lelki italával). A mai református istentisztelet szürkeségéért nem a reformációt kell okolni, hiszen a korabeli istentiszteletben még a liturgikus műfajok hallatlan sokszínűségét találjuk.

Hegedűs Endre élete rácsodálkozás a teremtett világra, a hangok végtelen birodalmára. A mesterművek minden előadásával újabb és újabb lehetőség sejlik fel, izgalmas utakat mutatva, harmonizálva a lelkünket – vallja a zongoraművész Réfi Zsuzsannának (Ami a hangok mögött rejlik). A Chopin lelke és muzsikája mögé rejtett isteni üzenet lényege a szeretet.

Markos Mária Mikulás Ferenc producerrel és Csákovics Lajos társrendezővel beszélget a Jankovics Marcell életművét lezáró Toldi egész estés animációsfilm-változatáról, amit a tizenkét részes sorozatra alapozva, Jankovics képes forgatókönyvének felhasználásával, az ő szellemiségét szem előtt tartva alkottak meg (Arany Jánosnak nyert ügye van).

Szigethy Gábor szerint bábfigurák, magatartásképletek jönnek-mennek a rendező által kigondolt „táncrend” szerint Jancsó Miklós Csend és kiáltás című filmjében. Érző, szenvedélyes, cselekvő emberek helyett csupán a kamera előtt nyomasztó egyhangúsággal körbe-körbe bolyongó árnyalakok művészileg megtervezett jövés-menését rögzítette Kende János kamerája (Csend. Kiáltás. És?)