Korzenszky Richárd Megújítod a föld színét című vezércikke pünkösd örömünnepét idézi, amikor Bábel tornyának világunkra vetülő árnyát, a megosztottság, a szembenállás szellemét legyőzte a lángnyelvekben megjelent éltető Lélek, amely egyesít, kiengesztel, bátorít.

Hetvenedik születésnapja alkalmából Krómer István a bibliatudós és lelkipásztor, közéleti ember és sajtómunkatárs Benyik György sokoldalú életútját idézi föl (A Kézzel másolt és Hangos Biblia atyja).

Első hallásra természetesnek tűnik, hogy a hívő közösségek istenkáromlónak nyilvánítanak bizonyos provokatív műalkotásokat. De miért nem inkább párbeszédet kezdeményeznek róluk? Tóth Sára szerint a modern hívő görcsös reakciójának az lehet az oka, hogy identitását érzi támadva egy olyan korban, amikor az istenhit vált megkérdőjelezhetővé (Blaszfémia a műalkotásokban).

Zatykó László szerint a nagy bűn nem a vergődő lélek akár blaszfémiába forduló Isten-provokációja, hanem az öntelt, önelégült szív elégedettsége, langyos közönye („Rángatom, cibálom… Őt kívánom”).

Balázs Zoltán Gregory A. Boyd A keresztény nemzet mítosza – Hogyan pusztítja el az egyházat a politikai hatalomvágy? című kötetét ismerteti. Az amerikai lelkész-teológus arra emlékeztet, hogy Jézus nem a világot akarta megjavítani, hanem egy másik országot hirdetett. Szerinte ezért a világ minden politikai vezetője a Világ Fejedelmét szolgálja. Balázs – némely hiányossága ellenére is – meggyőzőnek tartja Boyd világi hatalommal való prófétai szembenállását (A világi hatalom hatékony korlátozója).

Borsi-Kálmán Béla (A kuruc–labanc pört értik a franciák) Trianon francia megítéléséről beszélget Henri de Montety történésszel, aki döntő szempontnak tartja Ausztria „ősellenség” voltát. Franciaország szemében ezért Ausztria (és Magyarország) szétrobbanása a biztonság garanciáját jelentette.

A nyelvükhöz ragaszkodó emigránsok gyermekeinek meghatározó tanáregyéniségére, a nyugati határon kívülre szorult őshonos magyarság papjára, tudós bencés szerzetesre emlékezik méltó módon az alsóőri katolikus közösség kétnyelvű, Dr. Iréneusz Galambos élete és munkássága című kötete, amelyet a rendtárs, Somorjai Ádám mutat be (A várvidéki magyarság pásztora).

Önéletrajzi könyvének megjelenése alkalmából beszélget Farkas András kilencvenegy esztendős íróval, újságíróval és üzletemberrel Tüskés Anna, a memoár sajtó alá rendezője (Az angyalföldi nejlonbortól a bordói eleganciáig). Kamaszkorától „az írásra viszkettek az ujjai”, az ötvenes években képzelt riportokban számolt be az elérhetetlen Nyugat-Európa eseményeiről, 1956 után külföldre menekülve a geopolitikának esküdött örökké tartó hűséget.

Szerettem Mietekkel időnként az Aranyhalban ebédelni – kezdi emlékezését Farkas András arra a néhány hétre, amikor Lengyelországban lelt menedékre, hogy végül Párizsban kezdjen új életet (Az Aranyhalban Jerzyvel).

Igyekeznek leszoktatni a szlovén gyerekeket a németből ferdített, a köznyelvben a magyarnál is gyakoribb szavak használatáról az általános iskola alsóbb osztályaiban, Sárossy Bence szerint mindazonáltal kérdés, hogy ez az igyekezet az anyanyelv védelmére, vagy éppen ellene irányul? A köznapi nyelv ugyanis az irodalminál közelebb állhat ahhoz, amivel önazonosak vagyunk. (Nyelvében él?)

Szép számú közönség előtt zajlott az idei Tavaszi Irodalmi Gála a Pesti Vigadó dísztermében, amelyről Rónai Balázs Zoltán ad összefoglalót (Irodalom, mutasd magad!) A műsorban napjaink és az egész XX. század alkotóinak ma is érvényes gondolatokat megfogalmazó művei szerepeltek.

Sosem érzi magányosnak magát Köbli Norbert, kultikus filmek írója, akinek mindig ugrál a fejében néhány képzeletbeli karakter. Mint Incze Katának kifejti (Kísértő karakterek), a forgatókönyvírást a skizofrénia elfogadott formájának tekinti; mondván, „az összes fiktív szereplő én vagyok”.

Melankolikus búcsúzás a korábban Juhász Gyula otthonául is szolgáló szülői háztól, s a változások folytán idegenül ismerős kisvárostól Nagy Gábor Makói vizit című vallomása.

Róna Katalin szerint (A Walter-villa világa) Fischer József modernista építőművész azért vállalhatta el a tradicionalista ízlésű Walter Rózsi szopránénekes és férje, Radó Géza textilkereskedő megbízását villájuk építésére, mert bízott abban a megoldásban, amelyben együtt élhet az építtető historikus elképzelése az ő modern térszemléletével, letisztult formavilágával. Így vált a finoman Janus-arcú épület a kor kiemelkedő alkotásává, amely ma eredeti szépségében várja látogatóit.

Sokféle formációban muzsikál Binder Károly, a Zeneakadémia jazztanszékének vezetője, akivel Réfi Zsuzsanna beszélget bayreuthi fellépéseiről, komponálásról, tanításról és az általa képviselt jazzesszenciájáról (Isteni rezgés, Beethoven koronája). Binder példaképét, Szabados Györgyöt követve a népzenéből nyert inspirációval dolgozza fel Bartók Gyermekeknek sorozatát, improvizációs szakaszokkal bővítve azt.

Schneller János szerint Baráth Áron festményeinek minimalizmusa a posztdigitális időszakban extrém módon megszaporodott képek értékének inflálódására adott reakcióként értelmezhető (Önfelszámoló gesztus).

Földi Péter égi és földi misztériumjátéka a fölparcellázott kozmoszt emberi valóságnak láttatja, mély értelműen, színesen, érzékletesen – értékeli Szakolczay Lajos a művésznek a szentendrei Vinczemill Műhelygalériában kiállított munkáit (Szabadságszellő – állatokkal). Képeinek szimbólumrendszerében, térkezelő eleganciájában benne van az összetett világ minden lényeges mondanivalója.

Nagy kaland az egész életünk, Soós Éváé is az –, a Kálmán Makláry Fine Arts galéria vezetőjével Sipos Tünde beszélget a kortárs festőkről, akikkel együtt dolgozik, a brüsszeli BRAFA művészeti vásárról, a galériában megforduló világhírességekről.

Podcastunk itt hallgatható meg.