Szamárháton a Király című vezércikkében Korzenszky Richárd Jézus jeruzsálemi bevonulása kapcsán a hatalomféltésről, az igazságért való kiállásról, a megtisztulásról elmélkedik.

A Jeruzsálembe bevonuló Jézus megkönnyezi az őt halálra adó város közelgő végzetét. Zatykó László szerint a Világ Üdvözítője olyan bíró, aki megsiratja az elítéltet, s bűntelenül vállalja az elítélt bűnhődését (Belebetegedtünk a kapzsiságba).

Kendeffy Gábor Szent Irenaeus, az Egyetemes Egyház új doktora életművét méltatja. Lyon mártír püspöke Ferenc pápa szerint lelki és teológiai értelemben hidat képez, békét teremt a keleti és a nyugati keresztények között.

Szívében magyarrá vált a lengyel-litván származású Paweł Cebula egri minorita szerzetes, aki Két jó barát – egy személyben címmel Polgár Marcellnek vall családjáról, hivatásáról, a hagyományok és a személyes hit viszonyáról, a lengyel–magyar lelki kapcsolatról és Esterházy Jánosról, több nemzet közös szentjéről.

Budapestnek nem volt gyermekkora – rögtön nagynak született – állítja az Agnieszka Janiec-Nyitrainak nyilatkozó Waldemar Kugler hungarológus, a Sekrety Budapesztu (Budapest titkai) című könyv szerzője. Szó esik a Rottenbiller utca faburkolatának rejtélyes eltűnéséről, az arany cicomák és a Józsefvárosban elszórt cigisdoboz kontrasztjáról és összetartozásáról, a hídmester szakmájáról és a lepusztult sírkertek iránti rajongásáról.

Agnieszka Janiec-Nyitrai be is mutatja Kugler archív fotókkal gazdagon illusztrált kötetét, a szerző Budapest, a magyar kultúra, történelem és társadalom iránti sokéves rajongásának gyümölcsét (A rejtelmes Budapest). Kugler az utcákon sétálva párbeszédet folytat az elmúlt nemzedékekkel, s felfedezi a városi térbe rejtett emberi sorsok nyomait.

Pócza István Negyedik kétharmad címmel az országgyűlési választásokat értékeli.

Jogi kultúrák összehasonlítása című recenziójában Molnár András Fekete Balázs Paradigms in Modern European Comparative Law. A History című monográfiáját mutatja be.

A budapesti Bosch-kiállítás margójára ír jegyzeteket Zelnik József Mennyből a festő címmel. Hieronymus Bosch korának alkotói még gyermeki rácsodálkozással tudtak drámai feszültségekről gondolkodni, merészen látni, így váltak minden idők legizgalmasabb művészeivé. Bosch, a szőlőhegyen koccintgató jómódú polgár vallások és civakodó szellemek torzsalkodásán túllépve festette meg a szent szerelmet, az Evangélium centrumát.

Róna Katalin Köllő Miklós rendező-koreográfussal beszélget a Domino Pantomin Együttes fél évszázaddal ezelőtti, a mozgás, a látvány, a hangulatok nyelvére lefordított Gyönyörök kertje produkciójáról (Volt egyszer egy Domino). A hatalom egyszerre minősítette pornográfnak és klerikálisnak, de szerencsére a nézők értették.

Mindennemű fikciótól irtózik Léka Géza költő-író, aki költőtársával, Nagy Gáborral példaképeiről és mestereiről, Sinka Istvánról, Csoóri Sándorról, Kányádi Sándorról, Utassy Józsefről, a szülei által fémjelzett „másik Aranycsapatról”, vagyis az Állami Népi Együttesről, magánlevelekből építkező regényéről, s a Berecz András előadásaiból megsejthető közösségi tapasztalatról beszélget (Mozaikos teljesség).

Léka Géza új, Dzsó! című, mestere, Utassy József emlékének szentelt verseskötetét mutatja be Fecske Csaba (Élni a verset). Léka Utassy szellemiségét örökölte, de stílusát nem; visszafogottabb, a metaforákkal takarékosabb, mint mestere látomásos költészete.

Mostani számunkban Majoros Sándor Rejtőzködő határok című elbeszéléskötetét, Acsai Roland Góré című verseskönyvét és Jávorszky Béla Fordul a világ. Rendszerváltó nagykövetként Finnországban és a Baltikumban című visszaemlékezéseit ajánljuk olvasóink figyelmébe.

Bene Zoltán elvadult, szürreális világokban játszódó, novellafüzérként is olvasható Mandola története című regényét elemzi Gáspár Ferenc, amelyből kikerekedik a rendszerváltást követő évtizedek látlelete (A szerelem regénye).

A népességrobbanás, a légkör felmelegedése, a fokozódó fajkihalás, a szén, a nitrogén és a foszfor körforgásában bekövetkezett nagymértékű változások – néhány a legszembetűnőbb átalakulások sorából, amelyekkel az emberiség mára a természeti hatások szintjét elérő nyomokat hagy maga után. Simon Adri Isten hozta az antropocénban? című esszéjében arra a következtetésre jut, hogy az ember által felszabadított kártékony erők katasztrófasorozata válaszút elé állítja a filozófiát is; a technológiai evolúció közös végzetünkké válhat.

Sajgó Szabolcs üres templomban című versében és Vízipókok a lágy mányban című lírai visszaemlékezésében is felidézi a kort, amikor csatangoltam gyermekként magamban egykoron / nádbuzogányt gyűjtögetve gőtét szalamandrát / a kelenföldi lápos réteken / vagy bolyongtam a Sashegy oldalába vájt / temetetlen háborús lövészárkok között, cáfolva Tűz Tamás egykori baráti szemrehányását, hogy „állandóan csavarogsz, de hogy merre, annak nyoma sincs a verseidben”.

Horkay István Krakkóban és Koppenhágában tanult, legfontosabb művei is külföldön készültek. Magyarországi ismertsége jóval elmarad attól, ami alkotásai kvalitása alapján megilletné, véli Orosz István, aki a kései korszak plakátművészetét, s abban a szimmetria meghatározó szerepét és a művész antropomorfizáló hajlamát mutatja be.

Fábián László a szülőfalujában álló kastély s egykori lakói viszontagságos sorsán keresztül mutatja be a romlást, amely az orosz fosztogatással kezdte ki a honi állapotokat, s eljutott a korábbi uralkodó osztály egzisztenciális (gyakran fizikai) megsemmisítéséig (A kastély árnyékában). Az épület végül alkotóházként új életre kelt.

Négy év múltán megújulva, eredeti ragyogásában lehet a művészet hajléka az Operaház. Róna Katalin szerint Zoboki Gábor híven őrizte, sőt újjáélesztette a patinás épületet, hogy a XXI. századi közönség valóban Ybl palotájába léphessen be (A térré vált idő az Operaházban).

Három generáció a kürt jegyében címmel Réfi Zsuzsanna ifj. Gál Lászlóval beszélget, aki tavasztól a Berlini Filharmonikusok zenekarában muzsikál. Már a Berlini Művészeti Egyetem másodéves hallgatójaként a Staatsoper ösztöndíjasa lett, s megfordult a Komische Operben is.

Podcastunkat itt hallgathatják meg.