„Dehogy megyek nyugatra. Itt lenni nyugatinak, az épp elég” – vallotta Illyés Gyula, akinek művészetét Elmer István méltatja (Illyés Gyula százhúsz éves).
A népi mozgalom történetét évtizedek óta kutató Salamon Konrád Kovács Imre forradalma című új könyvét ismerteti Paár Ádám (Tanuljatok népet a néptől – Kovács Imre hitvallása), kiemelve, hogy a szegényparasztság fölemelését a kulturális emancipációval összekötő Kovács Imre e célt az agrárszegénység polgári társadalomba emelésével képzelte el.
Nem politikusalkat, sokkal inkább a világért felelősséget vállaló gondolkodó volt Bálint Sándor, az Embör, a néprajzkutató és országgyűlési képviselő, akinek arcélét Zatykó László rajzolja meg.
Mi, keresztények a transzcendens látásmódon keresztül szélesebb perspektívában látjuk a történelmi folyamatokat – állítja Makláry Ákos, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke Elmer István Gólyalábas keresztények című interjújában. Az országszerte, sőt a határokon túl is szerveződő csoportok a Krisztus tanításából következő biztos pontokra támaszkodva vesznek részt napjaink világnézeti küzdelmeiben, kiállva a család természetes egysége, az erkölcsi integritás vagy a környezettudatosság mellett.
Az emeritus pannonhalmi főapát, Várszegi Asztrik Sopronia mea – Szeretett Sopronom címmel idézi föl szülővárosának több évszázados öntudatos polgári hagyományát, varázslatos építészeti örökségét, iskoláinak, tanárainak szabad szellemét és támogató emberségét.
Minőségellenőrzés ürügyén titkos levélcenzúra-részleget tartott fenn az állampárt Belügyminisztériuma a Keleti pályaudvari postahivatalban, amelynek működését Rosdy Pál Levéltitkok tudói címmel eleveníti föl.
Vajdasági oktatási helyzetképet ad Mészáros Andor a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete közgyűlésének munkáját áttekintve. A korábbi aggasztó tendenciák folytatódnak, a kivándorlás, a vegyes házasságok, a többségi oktatástól remélt érvényesülési előny a szórványközösségek anyanyelvi oktatását már-már végveszélybe sodorja. Másrészt a tömeges magyarországi diákingázás, s ezzel a helyi identitás részét képező többnyelvűség háttérbe szorulása is elvándorláshoz vezethet.
Művészet és erény címmel Szende László a Magyar Nemzeti Múzeum Ars et Virtus. Horvátország–Magyarország: 800 év kulturális öröksége című időszaki kiállítását mutatja be, amelynek vezérfonala: közös múlt, közös történelem, közös emlékezet.
Egeresi Zoltán Törökország-szakértő A tekintélyelvű török modernizáció most és régen címmel foglalja össze az Erdoğan-rendszer színeváltozásait, emlékeztetve egyúttal az egykori atatürki szekularizmus diktatórikus jellemzőire is, ideértve az ellenzéki pártok korlátozását vagy a kurd kisebbség üldözését.
Konfuciusz visszatér – prognosztizálja Salát Gergely a kínai kormánypolitikát elemezve. A gyökereit kereső társadalom élén a kommunista párttal egyre inkább sajátjának fogadja el a jelenlegi politikai irányt voltaképpen támogató hagyományokat, melyekben a társadalom, az állam és a világ rendjét a hierarchia és a résztvevők erényes viselkedése biztosítja.
Ragyog-e még a csillag? címmel Fábián László Alekszandr Mitta orosz filmrendezővel, a Ragyogj, ragyogj, csillagom! alkotójával filmlátásról, történelemről, forradalomról, polgárháborúról, egy európai Oroszország eszméjéről a hetvenes években készített interjújára emlékezik, s felidézi találkozását a művész otthonában Marina Vladyval és Vlagyimir Viszockijjal.
Röviddel megnyitása előtt járhatta be Róna Katalin a Magyar Zene Házát, amelyet Hol a zene: kint-e vagy bent? címmel mutat be. Sou Fujimoto tervező nyílt tereket álmodott, ahol együtt él muzsika és természet, ahová beszűrődik a természetes fény, így a csupa üveg koncertterem szinte együtt lélegzik a Városligettel.
Február második felében rendezik meg a Cziffra Fesztivált, ennek programjaiba Balázs János zongoraművész avat be Réfi Zsuzsannának adott interjújában (Cziffra szellemében, saját hangon), amelyben büszkén meséli el: bárhol kopogtattak, Cziffra nevét hallva mindenhol igent mondtak a fellépésre, mert fontosnak tartják a zongoraművész örökségét.
Régi barát, egykori osztálytárs váratlan halálát gyászolja Gy. Szabó András Osztálytabló című novellájában, visszaemlékezve a közösen megtett pincesori utakra, a borozgatással egybekötött irodalmi eszmecserékre.
Mostani számunkban Murányi Sándor Olivér A medvék nem késnek című elbeszéléskötetét, Zilahy Lajos A Dukay család című három részből álló regényfolyamát és Nagy Koppány Zsolt Apucifoci című tárcagyűjteményét ajánljuk olvasóink figyelmébe.
Bakonyi István Fölkentje halálnak és szerelemnek címmel a Szemes Péter által szerkesztett „Testvér a csillagokkal” című, Utassy József versesköteteit ismertető, műveit elemző, valamint életéről, családjáról szóló írásokat egybegyűjtő kötetét mutatja be.
Nagy Lea Úgy meg minek? és Piros lámpa, Benke László Ásó a kertben és Az Isten cseresznyefája című verseit olvashatják.
Meghökkentők, belénk marnak, ellentmondásokat és különös világot tárnak elénk Verebics Ágnes maszkos, légszomjas képei. Szekáry Zsuzsanna Átjárás transzcendencia és valóság között címmel beszélget a képzőművésszel, aki maga is tisztában van azzal, hogy formavilágát egyesek félelmetesnek és agresszívnek vélik.
Sipos Tünde Ki kell állni a hitünkért! címmel beszélget a Nemzet Művészévé választott Aknay János festőművésszel ifjú évei szentendrei közösségi-szakmai életéről, a Vajda Stúdióról, a rendszerváltás után létrehozott alkotócsoportokról, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének munkájáról.
