Sajgó Szabolcs A Lélek okán című vezércikkében az első pünkösdre emlékezik, amikor a nemrég még Feszítsd meg!-től hangos város falai a Názáretihez tért ezrek örömét visszhangozták.

Lányi Béla Fülöp-szigeteki lepratelepekre vezet el, ahol az elszigetelés helyett a közösség gyógyító erejében bíztak.

Filep Tamás Gusztáv a tudós tiszántúli református püspök, Révész Imre süvegéről s a magyarságához ragaszkodó Kecskeméti Lipót nagyváradi főrabbiról mond anekdotát.

A taszári püspök című írásában Krómer István személyes emlékeit felidézve köszönti nyolcvanadik születésnapján Balás Bélát, Beton atyát, aki a rendszerváltás előtt kizárólag akkor tehette be a lábát a püspöki hivatalba, amikor a hatóságok számonkérték ifjúsági és közösségi pasztorációja miatt.

Somorjai Ádám recenziója (A szürke mindenes) Javorniczky István A magyarság és az egyház szolgálatában című Keresztes Sándor-életútinterjút mutatja be. A politikus személyében jelenítette meg az egykori Demokrata Néppárt újjászületését, közben négy évtizedig szolgált, ahol és ahogy lehetett.

Barna Gábor Az első magyar kereszténydemokrata címmel az eszmei előd, Giesswein Sándor egyéniségét idézi fel, a „prófétai látnokét”, aki igaz emberbarát és a béke lelkes apostola volt.

Németh Miklós Attila Az én rövid Covid-történetem című írásában a járvány kínjai, az éjszakától való rettegés mellett a plexi mögül a betegre mosolygó ápolónőkről is megemlékezik.

Sándor Lénárd Lenkovics Barnabással készített interjújában az Alkotmánybíróság volt elnöke az európai civilizációt fenyegető pusztulás tüneteként az egyéni önzés három fő elemét emeli ki: „én önmagamért vagyok; az egész világ énértem van; te is énértem vagy”.

Kovács Olivér Ják tovább írt históriája című riportjában az apátsági templomban folyó ásatások vezetője az egymásra épült Árpád-kori templomokról beszél.

Róna Katalin az Uránia Nemzeti Filmszínház százhuszonöt éves építészeti és művelődéstörténetéről szóló kötetet mutatja be.

Réfi Zsuzsanna Ne álljunk háttal a közönségnek! című interjújában Madaras Gergely karmester a pedagógus és kolléga Kocsis Zoltán emlékét idézi föl.

Miskolczy Ambrus Akkor és most – Az élet kapuja című esszéjében Somerset Maugham és Herczeg Ferenc regénye, valamint a két főszereplő, Niccolò Machiavelli és Bakócz Tamás sorsának párhuzamain tűnődik. „Jó, ha az igazság a mi oldalunkon van, de őrültség elfelejteni, hogyha nincs hozzá hatalmunk, akkor az igazsággal nem megyünk semmire.”

Käfer István Az elfogultság és a tudatlanság oszlatója címmel Karol Wlachovský szlovák költő-műfordító, Kosztolányi, Mikszáth és Grendel tolmácsolójának életművét méltatja, aki tudatosan őrzi a hungarus hagyományokat, ezer év szlovák--magyar szellemi rokonságát.

A ruszisták sorában Seres Attila fejti ki, hogy a május 9-i győzelem napja a modern orosz nemzet talán legfontosabb identitásképző tényezője, a kelet-európaiak azonban nem tudják ezt szabadságuk megszületésével azonosítani.

Buna Blanka-Boróka A falnak is szája van című novellája a kászoni székely parasztból lett pályamunkás magányba záruló öregségét ábrázolja.

Mezey Katalin, Lőrincz P. Gabriella és Horváth Florencia versei a női sorsot és sajátos női nézőpontot jelenítik meg. Berka Attila Dezső Márton Poltergeist című első kötetéről („egy jó első kötet”) és Kabdebó Lóránt kortárs magyar költők „rögeszmerendjeiről” szóló cikkeit összegyűjtő Öntörvényűen című könyvéről írt recenziót.

Mandics György „évszázadra szóló regény”-nek tartja Böszörményi Zoltán Darabokra tépve című nagyregényét, amely a kanadai magyar emigráns társadalom életének bemutatása mellett kísérletet tesz Horthy szerepének újraértékelésére is.

Sinkó István Elekes Károly festő-grafikust mutatja be, akinek művészetét erdélyi tájak, balták, fokosok, petrencerudak ihlették, emellett groteszk vagy éppen mitikus hatású „tuningolt képeket” készít mások gyenge minőségű olajképeinek felhasználásával.

Provaznik Ariel Nem dominál, de nem is olvad fel címmel a Budapest Art Factory művészeti komplexumba vezet el, a Láng Gépgyár egykori üzemcsarnokába, ahova ismert külföldi képzőművészeket hívnak meg egy hónapos alkotómunkára. Itt alkot művészeti szerkesztőnk, Bánki Ákos is, vagy Weiler Péter, a magyar kriptoművészet meghonosítója.

Szigethy Gábor a milliós közönségsikert aratott, ám a hivatalos kritika által jó okkal elmarasztalt A tettes ismeretlen című filmet értékeli, amelyet nézve „a sötét moziban könnyeiket elfojtva emlékeztek a nézők 1956 hőseire, áldozataira, halottaira, a letiport forradalomra, a kivégzett mártírokra”.