◼Sikerült-e megállítani a népesség csökkenését 2010 után a kormány családtámogató politikájával?

Rövid távon lehetetlen megállítani a népességcsökkenést, hiszen az elhalálozások jóval meghaladják a születések számát. És mivel a Ratkó unokák, a hetvenes évek elejének nagy generációi kiléptek a szülőképes korból, akkor sem fog jelentősen nőni a születések száma, ha tovább emelkedik a gyermekvállalási kedv. Figyelembe kell még venni a nemzetközi vándorlási egyenleg alakulását, ami a kilencvenes években pozitív, az elmúlt évtizedben pedig negatív volt. Nehéz megjósolni, hogyan alakul, de ebben egyelőre nem látszik mélyreható változás. Hosszú távon persze, ha tovább emelkedik a gyermekvállalási hajlandóság, ha lényegesen javulnak a halálozási viszonyok, és ha érdemi pozitív vándorlási egyenlegünk lenne, akkor, ugyan alacsonyabb szinten, de stabilizálódhat a népességszám alakulása. 

A családpolitika szerepe a születések alakulásában tagadhatatlan, de korántsem mindenható. Sok egyéb körülményt is figyelembe kell venni ahhoz, hogy megértsük a fiatalok gyermekvállalási magatartását. Leginkább boldog párkapcsolatra, megbízható partnerre van szükségük – és biztos megélhetésre. A családpolitikának nem célja a népesség másik két komponensének befolyásolása, azokra más szakpolitikák hathatnak. Az egészségügyi rendszer hatékonyabbá válása bizonyosan segítene, de az idősödés és a halandóság tekintetében az életmódnak, az egészségmagatartásnak is tagadhatatlan a szerepe. Végül a nemzetközi vándorlás alakulásában is érdemi a politikai döntések szerepe, de botorság lenne nem figyelembe venni a gazdasági fejlődés ütemét, a bérnövekedés alakulását.

◼Vizsgálták-e, hogy mely társadalmi réteghez tartozó családokban születik kettőnél több gyerek?

Azt vizsgáltuk, hogy a megszületett gyermekek száma miként oszlik meg a szülők iskolai végzettsége szerint. Azt az eredményt kaptuk, hogy az alacsonyabb végzettségűeknél a legmagasabb a termékenység, őket a felsőfokú végzettséggel rendelkezők követik, a legalacsonyabb a középfokú végzettségűek termékenysége. A harmadik gyermek megszületésének esélyére vonatkozó elemzésből is azt az eredményt kaptuk, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségűek, illetve a magasabb végzettséggel rendelkezők esélyei magasabbak.

◼Vajon a szegénység által leginkább veszélyeztetettek azok a családok, amelyekben az átlagnál több gyermek születik, és a szülők az alacsony végzettségük miatt alacsonyabb jövedelemmel is rendelkeznek?

Valószínűleg igen, hiszen az alacsony végzettség és a sok gyermek alacsonyabb aktivitással és magasabb fogyasztási igénnyel jár. De a gyermekek szegénységét manapság erőteljesebben befolyásoló tényező, hogy egyszülős családban nevelkednek-e.

◼Milyen tényezők befolyásolják a fiatal, szülőképes párokat amikor eldöntik, hogy hány gyermeket vállalnak? A jövőkép, a biztonságérzet vagy a jövedelmi helyzetük nyom-e többet a latban? Vagy egészen más szempontok alapján döntenek?

Nehéz kérdések. Sok minden befolyásolja a döntést: a bizonytalanság növekedése, az, hogy a párkapcsolatok instabilabbak lettek, hogy fiatalként nehezebb megkapaszkodni a munkahelyeken, vagy az, hogy a fiatalok ma tovább járnak iskolába, emiatt később kezdődik el a gyermekvállalási periódus – ezek mind olyan tényezők, amelyek kihatnak az elhatározásra döntést. A gyermekvállalás időszaka huszonöt éves kortól harminc közelébe tolódott el, emiatt viszonylag rövidebb idő marad a gyermekvállalásra. A gyermek megszületésének idejére minden feltételnek – a lakásnak és az anyagi biztonságnak is – meg kéne valósulnia, ez nem mindig jön össze.

◼Volt olyan időszak a magyar történelemben, amikor rosszabbak voltak a körülmények, mégis sokkal több gyermek született.

Sokkal több gyermek csak akkor született, amikor a modern családtervezés körülményei nem voltak adottak. A gyermekvállalási hajlandóság, a születésszám kérdése régóta politikai „ügy”. Magyarországon már a 1960-as években kettő alá csökkent a teljes termékenységi arányszám. A család és a munka összeegyeztetése már akkor nehéz volt. A nők munkába kényszerítése következtében kevesebb gyermek született. Ezért vezették be a gyest, majd a további családtámogatásokat az 1960-as évek végén. Óvodákat, bölcsődéket építettek, hogy legyen olyan hely, ahol vigyáznak a gyermekekre és foglalkoznak velük, amíg az anya dolgozik. Vagy otthon maradhattak az édesanyák, előbb két és fél évig, később három évig. Ezzel próbálták a szocializmus időszaka alatt megoldani az alacsony termékenység problémáját. Aztán a 1973-as komplex családpolitikai program kialakítása során már támogatták a lakásépítést is, és növelték a gyes értékét. Majd 1985-ben bevezették a gyedet, hogy a magasabb státusú nők is több gyermeket vállaljanak, hiszen nekik a gyes nagy jövedelemkiesést, vagyis áldozati költséget jelentett. A termékenység problémája folyamatosan napirenden volt, nemcsak nálunk, hanem a szocialista országok többségében is. Lengyelország talán az egyetlen kivétel, illetve teljesen más szempontból Románia, ahol a Ceaușescu-rendszerben a kényszerintézkedések miatt kivételesen magas volt a termékenység.

◼Hova születnek a gyermekek, milyen típusú családokba: hagyományosokba, élettársi kapcsolatokba vagy egyedülálló édesanyákhoz?

A kórházban kitöltött születési adatlapok alapján, ahol meg kell adni az apa adatait, úgy látszott, hogy a gyermekek valamivel kevesebb mint egytizede egyedül vállalt. A házasságon kívül születettekre vonatkozó egyik elemzés később feltárta, hogy egy évre rá már sok anya partnerrel élt. (Lehet, hogy korábban a lakásproblémák miatt nem éltek együtt a szülők.) De talán ennél is kevesebb a gyermeket egyedül vállalók aránya, hiszen 2018-ban alaposabb vizsgálatot készítettünk, és kiderült: három-négy százaléknál is kevesebb lehet ez az arány. Vagyis jóval alacsonyabb, mint amit a korábbi vizsgálat mutatott. Tehát nem jellemző, hogy a magyar nők tudatosan vállalnak szingliként gyermeket.

Évtizedeken keresztül az volt a tendencia, hogy egyre többen élettársi kapcsolatban vállalnak gyermeket, 2015-ben volt a csúcs negyvennyolc százalékkal. De most, főképp a házassághoz kötött családtámogatások miatt, megugrott a házasságba született gyerekek száma, a házasságon kívül születettek aránya pedig huszonnyolc százalékra csökkent, tehát visszafordult ez a trend.

Nem az együttélés formája a fontos, hanem sokkal inkább az, hogy kiszámítható, stabil legyen a párkapcsolat. Nyilvánvalóan van különbség a házasság és az élettársi kapcsolat között. A házasság erőteljesebb, hosszú távú elköteleződést jelent. A családtámogatások, ha azt csak házaspárok vehetik igénybe, bizonyára plusz motivációt jelentenek a házasságkötésre.

◼Korábbi nyilatkozata szerint összetett programra lenne szükség, hogy a népességfogyást a születési számok növelésével lassíthassuk. Milyen programra gondolt?

A gyermekvállalást sok körülmény alakítja, a kormányok sokféle segítséggel próbálkoznak, ezek elsősorban a gyermek felnevelésével együtt járó költségek ellentételezésére irányulnak. Ugyanakkor a modern társadalmakban kulcskérdés a család és a munka összeegyeztetésének megoldása. Évtizedek óta egyre több nő és férfi szerez felsőfokú végzettséget, és ezt a humán tőkét kamatoztatni szeretnék a munkaerőpiacon. Dolgozni szeretnének, hogy egzisztenciális biztonságot teremtsenek, és azért is, mert a munka is szolgáltat megelégedést. Ezért a munkavállalást és a gyerekvállalást valahogy össze kell egyeztetni, ami nem könnyű, különösen, ha két vagy akár három gyerekről kell gondoskodni. Nem könnyű három gyerek iskoláztatását, sportolását, különóráit, orvosi ellátását menedzselni. Végül kiemelném az apaságról vallott elképzeléseink fontosságát. Úgy gondolom, a kétkeresős családmodellhez a „résztvevő apaság” illeszkedik, az, hogy az otthoni feladatokból és örömökből mindkét fél kivehesse, és vegye is ki a részét.

◼A Covid-járvány idején sok munkáltató rájött, hogy lehetővé tudja tenni a home office-ban végzett munkát is. Ez komoly segítség lehet a családoknak.

A home office megkönnyíti a munkahelyi és családi feladatok elvégzését, rugalmasabbá teszi a munkák összeszervezését. Az otthoni munka dandárját végző nők tudnák legjobban megmondani, hogy hányféle feladatot lehet párhuzamosan elvégezni. Könnyítést jelent, hogy több időnk marad, hiszen nincs közlekedésre fordított idő. Ugyanakkor magasabb szintű önkontrolt is igényel. Hosszabb távon vannak kockázatai is. Zsákutca is lehet, mert az érdekeinket otthonról nehéz megvédeni, a bezártság növeli a munkatársaktól való elszigeteltséget. Nagyon jó, hogy össze lehet egyeztetni a munkát otthon a családdal, de ha a munka kitölti a vasárnapunkat is, meg a szombatunkat is, mert folyamatosan rendelkezésre kell állni, akkor egy idő után ez konfliktust is okozhat.

Végül, és talán ezzel kellett volna kezdnem, a home office világossá tette a férfiak számára, hogy mennyi dolog van az otthonnal, és hogy milyen örömet jelent a gyerekkel együtt tanulni, vagy egyszerűen csak együtt lenni.

◼Az előrejelzések szerint csupán nyolcmillió lesz a magyarok lélekszáma 2050-ben? Milyen születési ráta kellene ahhoz, hogy ne fogyjunk?

Fogyni fogunk, ez tény, de nem mindegy, hogy mennyire. Mi, demográfusok mindig reális forgatókönyvvel próbálunk dolgozni. A realitás azt jelenti, hogy mi az, ami a történeti tendenciákba még beleilleszthető, és mi az, ami már irreálisnak tűnik. Nyilván még javulhat a termékenységi arányszám, de ahogy látjuk, nagyon kevés olyan ország van – Afrikán és egyes ázsiai országokon kívül, ahol kettő fölött lenne. Lehet, hogy van még esély a növekedésre, de Európában, így Magyarországon is nagyon nehezen megvalósítható. Jóval nagyobb lenne erre az esély, ha jelentősen csökkenne a halálozások száma, mert az elég magas. Az elmúlt időszakban, ha a Covid miatti halálozást nem vesszük figyelembe, akkor negyvenezer körüli volt a különbség a születések és a halálozások száma között. A várható élettartam javulásában van még lehetőség, mert ebben jobban lemaradtunk Európától, mint a születések számában.

◼Ezt a lemaradást hogyan szüntethetnénk meg?

Élhetnénk egészségesebben. Nem ártana, ha javulna az anyagi helyzetünk, mert egészségesen élni nem olcsó, és a piacon a töpörtyű olcsóbb, mint a kecskesajt. A várható élettartam az anyagi helyzettől is függ, az egészséges életmódtól is és az egészségügyi rendszertől is. A harmadik tényező a bevándorlás és a kivándorlás kérdésköre. A modern, nyitott társadalom elemi folyamata a mobilitás, a migráció. Az emberek mozognak a térben is, a társadalmi státusok között is, amikor megpróbálják az életüket elrendezni. Ha vándorlási többlettel rendelkezünk, akkor ez is hozzájárulhat a népességcsökkenés lassításához. 1990 és 2010 között alapvetően vándorlási többlettel rendelkeztünk, aminek többségét a szomszédos országokból érkezettek jelentették. De jöttek nyugat-európaiak, kínaiak és most ukránok is. A vándorlási egyenleg javulása – évente tíz-tizenötezer plusz fővel – a születésekkel együtt valamennyire kompenzálta a népességfogyást. A negyedik tényező egy magyar sajátosság, ami miatt egészen biztosan csökkeni fogunk. A Ratkó unokák 1975 környékén születtek, most ötven év körüliek – és negyvenöt fölött már nemigen szülnek a nők.

◼Mi az oka annak, hogy Franciaországban viszonylag magas, 1,96 a termékenységi ráta?

Franciaországban évtizedek óta nagyon jól kimunkált családtámogatási rendszer működik, amely erőteljesen támogatja a második és a harmadik gyerek megszületését. Például, ha az első gyerek után nem születik meg a második, akkor az első gyerek után a családi pótlékot csak hároméves koráig adják. Ez ösztönzőleg hat. A franciák kiterjedt és korai bölcsődei ellátást biztosítanak. Nem kicsi azok aránya, akik hat-hét hónapos gyermeküket is bölcsődébe adják. Az állam komoly segítséget nyújt a gyerek felnevelésében a bölcsődei rendszerrel, az oktatással – és ez már évtizedek óta így működik, ezért a franciák bíznak az állami ellátásban. A francia modell más, mint az ausztriai vagy a magyarországi, ahol a gyermekvállalás sokkal inkább az otthonmaradáshoz kötődik. Az anyagi támogatás mellett az intézményi ellátásban, a gyermekgondozásban is komoly támogatást kapnak a francia szülők. Ahogy a demográfusok elmondják, a franciák tényleg nagyon erősen bíznak abban, hogy a gyerekek felnevelésében az állam valóban segíteni fog, mert azt közösségi ügynek tekintik.

Fotók: Geiszer Richard