François Bayrou kormányfő, 43,8 milliárd eurós – egyébként jórészt megkerülhetetlen – megszorító csomagot tartalmazó költségvetési törvénytervezetének elfogadása kapcsán kezdeményezte maga ellen a bizalmatlansági indítványt, amelyet háromszázhatvannégy képviselő az ötszázhetvenhétből megszavazott. Az a tény, hogy a francia nemzetgyűlésben 2022 óta nincsen többséget alkotó párt vagy politikai erő, különösen is nehézzé teszi a kormányzást.

Aki képes a költségvetést elfogadtatni

Emmanuel Macron elnök François Bayrou szeptember 9-ei lemondását követően váratlan gyorsasággal Sébastien Lecornut (ejtsd Lökohnü) tette meg kormányfőnek. Neve már 2024 decemberében Michel Barnier megbuktatása után felmerült mint lehetséges miniszterelnök. Az államfő legbelsőbb köréhez tartozik. Professzionalizmusa, dialógusra való nyitottsága, egyszerűsége és elnöki ambíciók nélkülisége miatt a francia elit körében, pártállástól függetlenül egyfajta tiszteletnek örvend. A belpolitikai patthelyzetben és a rossz gazdasági kilátások mellett Macron elnöknek olyan politikusra volt szüksége, aki képes olyan költségvetési tervezetet előterjeszteni, amely a parlamenti többség jóindulatát el tudja nyerni, és az általa képviselt politikai iránytól nem tér el. Így esett a választás az elmúlt év kísérletei után Lecornure.

Klasszikus politikai karrier

A harminckilenc éves normandiai politikus az Ötödik Köztársaság harmadik legfiatalabb miniszterelnöke, elődjei között Gabriel Attal harmincnégy, Laurent Fabius pedig harminchét évesen lett kormányfő. Lecornu nem a legismertebb francia politikus, inkább diszkrét, a médiában ritkábban szerepel, holott nyolc éve folyamatosan kormánytag. Fiatal kora ellenére komoly, szerteágazó és Franciaországban klasszikusnak mondható politikai karriert járt már be.

Tizenhat évesen csatlakozott a mérsékelt jobboldali erőket összefogó Unió egy Népi Mozgalomért (UMP) nevű politikai formációhoz, majd pedig, amikor az 2015-ben Republikánusok (LR) néven párttá alakult, fenntartotta tagságát. Egyetemi évei alatt már tizenkilenc éves korától fogva parlamenti asszisztensként dolgozott Franck Gillard nemzetgyűlési képviselő mellett. 2008-ban Nicolas Sarkozy elnöksége idején Bruno Le Maire európai ügyi államtitkár kabinetjében lett tanácsadó. Hat évvel később a normandiai Eure megyében található, huszonötezer lakosú Vernon településnek lett a polgármestere. Ezt a Szajna-parti kisvárost, amelynek jelentős történelmi múltja van, és amelyet Bizy vára és Claude Monet festő közeli lakóhelye miatt sokan keresnek fel, nagy szakértelemmel vezette, így 2015-ben már Eure megye tanácsába is beválasztották, sőt annak elnöke is lett elsősorban Bruno Le Maire-nek köszönhetően. Mindeközben 2015-ben a jobbközép Republikánus párt országos irodájának is tagjává választották. 2016-ban Bruno Le Maire elnökjelölti kampányát vezette, majd 2017-ben a győztes Emmanuel Marcon mellé állt. Anélkül, hogy ismerte volna személyesen az elnököt – ismét Bruno Le Maire ajánlására – 2017. június 21-től Edouard Philippe első kormányának legfiatalabb tagjaként az ökológiai átmenetért és szolidaritásért felelős miniszter mellé rendelt államtitkár tisztét töltötte be. 2018 októberében a helyi és regionális önkormányzatokért felelős miniszter lett, akkor, amikor kirobbant a sárga mellényes mozgalom.

Feszültségcsökkentés

Mások mellett Lecornu javasolta az államfőnek, hogy a zavargások megszüntetésére induljon országos konzultációs körútra. Ennek első állomása az Eure megyében található Grand-Bourgtheroulde nevű településre vezetett. A forgatókönyv kialakításában Lecornu oroszlánrészt vállalt. A helyi önkormányzati képviselők és Macron elnök között lezajlott többórás, élőben közvetített eszmecsere jelentős kommunikációs és politikai sikert eredményezett a kormányzó erők számára. A Lecornu által útnak indított konzultációs sorozat nagyban hozzájárult az országban tapasztalható feszültségek csökkentéséhez.

Komoly tekintély

Macron elnök ettől kezdve a legbelsőbb tanácsadói körébe vonta a fiatal politikust. 2020 és 2022 között az új, akkor Jean Castex vezette kormányban a tengerentúli területekért felelős tárcát irányította. Macron elnök, aki maximális bizalommal van Lecornuvel szemben, azért választotta ekkor őt, mert a stratégiailag különösen is fontos, félig elszakadni kívánó Új-Kaledónia kérdésének rendezésére megbízható, kompromisszumokra nyitott személyre volt szűksége. Szerepe volt tehát a miniszternek abban, hogy a szigetcsoport végül nem szakadt el Franciaországtól. Mindeközben, 2022-ben egyedül Lecornunek sikerült kormánypártiként mandátumot szereznie Eure megyében. Az Ukrajna elleni orosz háború teljes körűvé válása utáni hónapokban, illetve az afrikai francia katonai jelenlét megszüntetésének problémáját örökölve került a Hadügyminisztérium élére a választások után. Az elmúlt három évben nemcsak Franciaország védelmi és külpolitikai irányvonalának alakításában vált megkerülhetetlenné, hanem a francia hadseregben és fegyveres erőkben is nagy  tekintélyre tett szert.

A hivatalos honvédelmi miniszteri portré (forrás: Patrice Normand/Leextra via opale, CC BY-SA 4.0/Wikimédia) 

 

Nyitottság jobbra, kevésbé balra

Miniszterelnökként elődjétől eltérő stratégiát kíván folytatni, ami várhatóan nagyobb kompromisszumkészséget és professzionalizmust fog jelenteni, bár minden bizonnyal kevesebb megtakarítást eredményez. Miközben a mérsékelt politikai erőket megpróbálja majd maga mögé állítani, várhatóan a radikális jobboldal megnyerésére is törekedni fog. Hadügyminiszterként a jelenlegi legnagyobb parlamenti párt, a Nemzeti Tömörülés vezető személyiségeivel, Marine Le Pennel és Jordan Bardellával is kapcsolatba lépett, és közös vacsorán egyeztetett is velük korábban, ami hitelessé teszi a dialógusra való nyitottságát. A baloldallal viszont várhatóan nehezen fog tudni közös nevezőt találni. Elkötelezett, a bencés lelkiséghez kötődő keresztényként értékrendje nem illeszkedik a fősodorba, amit bizonyos körök fel tudnak használni ellene. Baloldalról leginkább az egyneműek házassága és az ehhez kapcsolódó kérdések elleni korábbi állásfoglalásai miatt támadják. A jelenlegi politikai helyzetben Lecornu szinte a lehetetlenre vállalkozik, sokakat meg is lepett, hogy elfogadta a felkérést. Ha a Macron-hű, karizmatikus politikusnak nem sikerül kimozdítani a holtpontról a jövő évi költségvetés ügyét, akkor aligha sikerülhet másnak a Nemzetgyűlés jelenlegi összetételének ismeretében.

Lecornu tehát egyfajta utolsó ütőkártya Macron kezében.

 

Nyitókép: Sébastien Lecornu honvédelmi miniszter a nevezetes párizsi École polytechnique-en, a Honvédelmi Minisztérium égisze alá tartozó műszaki, hadtudományi egyetemen (forrás: École polytechnique, CC BY-SA 2.0/Wikimédia)