A közelmúltban kiszivárgott szenzáció szerint az imént felsorolt országokban a felületek gazdája lehetővé tette a Facebook- és Instagram-felhasználóknak, hogy erőszakra buzdítsanak orosz katonák ellen, illetve, engedélyezte például az ukrán ultranacionalista Azov paramilitáris zászlóalj dicséretét. Mindez persze azt is jelenti, hogy a Szovjetunió hajdani érdekszférájából akármennyi gyűlölettroll nyomhatta a finomra hangolt „Gyilkolj!” kampányt, bárkinek is legyen a zsoldjában. Azóta ugyan visszavonta a Meta az ajánlásait, és nem lehet sorkatonák megölésére buzdítani, de a, mondjuk úgy: kezdeményezés mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
A nyilvánosságra került belső levelezésben szó sem esik arról, hogy Meta új cenzúraszabályzatával az orosz gazdasági és politikai érdekek összes ellenérdekeltje előtt megnyílt az uszító agitáció lehetősége. A gyűlöletpropaganda szabadjára engedésével kapcsolatban az ideiglenességet, a háborús helyzetet és Ukrajna védelmét emlegeti a cég. Én azonban úgy látom, hogy a döbbenetesen felelőtlen szabályozás csak formájában új, valójában szerves folytatása az eddigi lelkiismeretlen működésnek, a gátlástalan károkozásnak.
Mert olyan van, hogy egy állam, egy közösség vagy akár egy tartalomszolgáltató „szólásszabadság-abszolutista”, ahogy azt Elon Musk megfogalmazta, amikor leszögezte: nem hajlandó beállni a nemzetközi kórusba, s nem fogja betiltani az orosz hírforrásokat a Starlink műholdas interneten.
Olyan is lehetséges, hogy bizonyos gondolatok nyilvános hirdetését megtiltja az állam. Hogy hasonló tilalmakat – a törvényi szabályozástól eltérő tartalmakra vonatkozóan – bevezethet-e egy médium, az már erősen kérdéses, ám éppen, mert kérdéses, háborgó polgári öntudattal ugyan, de fegyelmezetten tudomásul vesszük.
Olyan azonban biztosan nincs, hogy a szólásszabadság kereteit nem a gondolat tartalma, hanem az érintettek köre jelöli ki. Olyan biztosan nincs, hogy nem lehet erőszakra uszítani csak a zsidók ellen, nem lehet gyilkosságra buzdítani, csak az oroszok ellen, nem lehet vallásokkal szemben agitálni, csak a kereszténységgel szemben.
Ilyen típusú szabályozás a középkor legsötétebb századaiban volt szokásban, amikor az egyes társadalmi csoportok eltérő jogokkal rendelkeztek és szabadságaikat eltérő jogi garanciák védelmezték. Meg persze hasonló szabályozás volt, sőt van érvényben azokban a diktatúrákban, amelyek így vagy úgy, de a középkori társadalomfelfogást próbálták leporolni és újra aktuálissá tenni. Általában a vallási fundamentalizmusok, a fasiszta korporatív elgondolások vagy a náci fajelméletek alapján álló rezsimek vezettek be olyan szabályozást, amelyben a lakosság egyes rétegeit eltérő jogok illetik meg, amelyekben vannak jogfosztott csoportok.
Azzal, hogy a Meta a maga rendszerein belül megvonta az oroszok emberi jogait, kirekesztette őket azok köréből, akiket megillet az emberi méltóság, a sötét középkorba vezeti vissza felhasználóit és partnereit.
Persze ezen nem kell csodálkoznunk. Most csak nyilvánvalóvá vált, amit eddig is tudtunk: a Meta sok más szempontból is a középkorban él. Olyan ideológiát képvisel és népszerűsít, amelyben nem az érdem és a tehetség számít, hanem az, hogy ki milyen csoporthoz tartozik neme, szexuális orientációja, származása, bőrszíne szerint. Olyan konfliktuskezelést igazol és lát helyesnek, amelyben nincs helye jognak és mérlegelésnek, nincs helye az igazság kiderítésére tett kísérletnek, amelyben a vádlottat nem illeti meg az ártatlanság vélelme, hanem a feljelentés és a gyanú elég a népítélethez. Olyan gondolkodásmódot támogat, amelyben a tudományos eredmények pusztán lehetséges narratívái a világnak, s amelyben a legostobább képzelgések is hiteles valóságértelmezésnek tüntethetik föl magukat. Olyan értékvilágot testesít meg, amiben az emberi kultúra csúcsteljesítményeit megteremtő európai civilizáció nemcsak, hogy kivételes jelentőségétől megfosztott, tizenkettőegytucat hagyomány, de egyenesen szégyenletes, megtagadni való tradíció, olyasvalami, aminek emlékét is el kell törölni.
A Meta és közösségi felületei a sötét középkort hozzák vissza: a tények helyett a vélemények, a józan együttműködés helyett az indulatok, az értelem helyett az érzelmek, az emberi minőség helyett a bárgyú giccs uralja azt a közeget, amiben domináns szerepre tudnak szert tenni.
És miközben mindezeket tudjuk, azt is tudjuk, hogy a vállalat a legaljasabb módon használja föl a birtokába jutott adatvagyont, elszánt cinizmussal igyekszik fenntartani az adatkezelése körüli homályt, nemcsak a felhasználói számára állít elő torz képet a valóságról, de a cég működését vizsgáló hatóságokat is megpróbálja megtéveszteni, visszaél gazdasági erőfölényével és politikai befolyásával. A technológiai óriásvállalat és kartelltársai mindezeken keresztül úgy manipulálják szűkebb és tágabb környezetüket, ahogy számukra a legelőnyösebb. Ha kell, a BLM mozgalom támogatásával a polgárháború szélére sodorják Amerikát, ha kell, megkérdőjelezhető tartalmú mozgalmak támogatásával lerombolnak egy-két arab államot, ha pedig az kell, szabadjára engedik a legagresszívebb emberellenes uszítást, hogy így szerezzenek érvényt partikuláris érdekeiknek.
A Meta felületei világunk legkártékonyabb rendszerei. Ideje lenne megfékezni a rombolásukat.
