Az amerikai konzervatív szellemi élet agytrösztök – egyebek közt az 1938-ban alapított American Enterprise Institute, az 1973-as Heritage Foundation és az 1977-es Cato Institute – köré szerveződik, jórészt azért, mert a konzervatív gondolkodók nehezen találták meg helyüket hagyományos tudományos, egyetemi és médiaintézményekben. Az amerikai konzervatív mozgalom, ha régi hagyományra tekint is vissza, igen fiatal, az 1950-es években indult jórészt Russell Kirk – magyarul tavaly megjelent – A konzervatív eszme (1953) című könyve, illetve a William F. Buckley alapította National Review (1955) hatására. Politikai értelemben az 1980-as évekre ért révbe Ronald Reagan elnökségével. Ekkor alakult ki az a konzervatív világ, amelyet ma is ismerünk, még ha belső viszonyait, elvi és ideológiai térképét Donald Trump feltűnése alaposan felbolygatta is. Ekkor váltak az említett intézmények meghatározóvá, és kezdtek gomba módra szaporodni a hasonló kezdeményezések, például a Federalist Society (1982), az amerikai igazságszolgáltatás egyik legbefolyásosabb konzervatív szakmai szervezete, illetve „az egyén szabadságán és a vallásos elveken alapuló szabad és erényes társadalmat” szorgalmazó Acton Intézet (1990).
A különös pályát befutó Robert Sirico atya alapította, alig egy évvel azután, hogy negyvenéves fővel fölszentelték, és kinevezték az akkor már iparát vesztő Grand Rapids jórészt lengyel katolikus munkások lakta városrészének plébánosává. New York-i olasz katolikus családban nevelkedett, de fiatalemberként pünkösdi lelkész lett. Hanem miután elveszítette hitét abban, hogy a melegség, így saját melegsége „gyógyítható”, a melegek keresztény elfogadása, a melegházasság elismerése mellett kardoskodott. Pünkösdi közösségéből kiválva a radikális baloldali, progresszív világban lelt otthonra. Csakhogy egy évtized leforgása alatt újra felfedezte katolikus hitét, beiratkozott egy katolikus egyetemre, és elvégezte a szemináriumot is, miközben erőteljes hatást gyakoroltak rá a szabadpiaci közgazdaságtan nagy szerzői, Friedrich Hayek és Milton Friedman, illetve az ő eszméiket a katolicizmussal összehangoló neokonzervatív filozófus, Michael Novak. A színes életúthoz talán az is hozzátartozik, hogy testvére olasz gengszterből lett maffiafilmek sztárja.
Az intézet azóta Amerika egyik legnagyobb konzervatív agytrösztjévé nőtte ki magát. Ennek oka az amerikai konzervativizmus 1980-as évekbeli szellemi és politikai viszonyaiban rejlik. Hagyományosan az amerikai katolikus közösségek, a lengyelek, írek és az olaszok baloldali szavazóknak számítottak. Etnikai-vallási, kisebbségi, illetve túlnyomóan munkás voltuknál fogva nem is tartoztak-tartozhattak a hagyományos WASP (White Anglo-Saxon Protestant, fehér angolszász) elitbe. Így az őket képviselő amerikai katolikus egyház társadalmi tanítása is inkább baloldali irányultságú volt, ahogyan egyébként az egyetemes egyházban is a szegények felkarolását és a társadalmi igazságosságot szorgalmazó, a szabadpiaci felfogást bíráló, a közgazdaságban kevésbé jártas gondolkodók váltak hangadóvá.
Köreikből nem is igen szavaztak a WASP, felső középosztálybeli Republikánus Pártra. Ám 1980-ban, a Ronald Reagan-féle „konzervatív forradalommal” e többnyire lengyel, olasz és ír származású „reagani demokraták” (hagyományosan demokrataszavazók) a republikánusokra adták voksukat. Átpártolásuk a jobboldalra jelentette a következő évtizedek egyik legfontosabb politikai átrendeződését. Napjainkban a szintén katolikus latino szavazók kegyeiért folyó versengés hasonló dinamikákat mutat.
Lord John Acton, Franz Seraph von Lenbach alkotása, National Portrait Gallery, London (Wikimédia)
habár korántsem volt magától értetődő a hagyományos katolikus gazdasági baloldaliság összeegyeztetése a reagani konzervativizmus szabadpiaci elkötelezettségével.
Az Acton Intézet éppen e feszültségek körüljárásával vált sikeressé. Kanyargós életútja során maga Robert Sirico is ezekkel szembesült, mígnem rátalált a feloldásra, amelyet legjobban az intézet nevét is adó Lord John Acton munkásságában látott megtestesülni. A XIX. századi angol katolikus politikus, filozófus és történész gondolkodásának középpontjában a vallás és a szabadság viszonya állt. Elnyomott vallási kisebbségiként a szabadon virágzó társadalmat eszményítette, amely azonban feltételezi a vallást, annak hiányában pedig a szabadság irányvesztetté válik, és a szabad társadalom fenntarthatatlan lesz.
Bár merő véletlen vezetett az Acton Grand Rapids-i alapításhoz, az amerikai szellemi és politikai erőközpontoktól, különösen Washingtontól való távolság mindenképpen hozzájárult ahhoz, hogy az intézet, sok hasonló konzervatív műhellyel ellentétben, ne vesszen el a pártpolitika útvesztőiben és az egyre elkeseredettebb ideológiai küzdelmekben. Míg az utóbbiak a közpolitikai platformok és a törvényhozás formálására összpontosítanak, az Acton főként oktat. A katolikus társadalmi tanítás, a szabad társadalom és szabadpiac alapelveit szem előtt tartva döntéshozókat, egyházi és üzleti vezetőket képez, nevel a párbeszédre, illetve rendez konferenciákat, és ad ki folyóiratokat. Fórumot ad a különféle keresztény irányzatok, sőt a vallások közötti párbeszédnek, egyebek közt az iszlám és a szabad társadalom kapcsolatának egyre égetőbb kérdéseit illetően.
A katolikus egyház viszonya a szabadpiachoz összetett és gyakran ambivalens. Az Acton ezzel szemben szót ad azoknak, akik vitatják az állami túlszabályozással, a jó szándékú, de gazdaságilag káros, hosszú távon a szegényeknek ártó társadalompolitikákat, mint amilyenek a hatvanas-hetvenes évek amerikai jóléti programjai voltak. E szemlélet jegyében készült az Acton Intézet egyik legismertebb projektje, a Poverty, Inc. (Szegénység Rt.) című dokumentumfilm is, amely a globális segélyezés kritikáját nyújtja, rámutatva, hogy a segélyezés (ruhaadomány) hogyan lehetetleníti el a helyi munkát, amely ki tudta elégíteni a szükségleteket. Nem a globális kapitalizmus kritikátlan védelmét hirdeti az alkotás, csupán azt hangsúlyozza, hogy a szabad és prosperáló társadalom stabil piaci viszonyait könnyű szétzilálni jó szándékú, de átgondolatlan állami beavatkozásokkal vagy segélyezéssel. Az actoni világkép számos ponton egyezett Szent II. János Pál és különösen utódja, XVI. Benedek társadalmi tanításával. A baloldal iránt nyitott Ferenc pápánál azonban leginkább elutasításra lelt.
Profiljának megfelelően az Acton Intézet nem foglal határozottan állást az amerikai jobboldalon zajló belvitákban. Ugyanakkor továbbra is a reagani konzervativizmus elvi alapján áll, és hangsúlyozza annak kereszténységgel való összetett, mégis lényegi összefüggését, mai érvényességét. Az új amerikai jobboldal gondolkodói viszont éles kritikával illetik ezt az örökséget, a „zombi reaganizmust”, mondván, az teljesen elveszítette korábbi jelentőségét, és csak agyhalottak szajkózzák tételeit.
Az Acton Intézetet ez különösen izgalmas kihívás elé állítja, hiszen az újfajta kritika elsősorban katolikus értelmiségiektől származik, például Patrick Deneentől vagy Adrian Vermeule-től, akik tőle élesen eltérő, integralista katolikus hagyományt juttatnak kifejezésre. Ők nem a keresztény civilizációból kibontakozott klasszikus liberalizmust és a szabadpiacot tekintik a helyes és virágzó társadalom alapjának. Szerintük a kereszténység inkább feszültségben, akár antagonisztikus ellentétben áll a liberalizmussal és részben a szabadpiaccal. Az a tény, hogy ezt az új, sokkal inkább állami beavatkozáspárti, liberalizmuskritikus amerikai konzervatív irányzatot katolikus értelmiségiek vezetik, rávilágít arra, hogy a hagyományos amerikai konzervativizmus és a katolicizmus közötti feszültség nem oldódott fel teljesen, sőt kiújult. Nem biztos, hogy ez a feszültség valaha is teljesen feloldható, de az biztos, hogy az Acton Intézet munkája ebben a kontextusban talán relevánsabb, mint valaha.
A szerző külpolitikai szakértő
Nyitókép: Az Acton Intézet (fotó: Gpwitteveen, CC BY-SA 3.0 / Wikimedia)
