Hölvényi György ifjú kereszténydemokrataként 1995-ben, a Robert Schuman Alapítvány ösztöndíjasaként ismerkedett meg az európai intézményekkel és a kereszténydemokrata mozgalommal, majd 2002 óta, kétévnyi államtitkári szerepvállalását leszámítva, Brüsszelben dolgozik az Európai Néppártnál sajtószóvivőként, a vallásközi párbeszéd munkacsoport társelnökeként, valamint a Robert Schuman Alapítvány főtitkáraként. 2014 óta a KDNP európai parlamenti képviselője. Az Országút arról kérdezte, hogyan látszik Brüsszelből, magyar szemmel az Európai Unió, miként látja belső konfliktusait és külpolitikai mozgásterét.
Uniós tagságunk eddigi mérlegét, minden konfliktus ellenére, alapvetően pozitívnak tartom. A határok nélküli Európa minden magyar nemzetben gondolkodó ember számára alapvető fontosságú, emellett uniós tagságunk biztonsági és gazdasági téren is komoly hozadékkal jár. S ami talán a leglényegesebb, hogy saját súlyunknak megfelelően, de immár felelős alakítói lehetünk az európai folyamatoknak. Elsősorban a fiatalok számára fontos az európai szellemi áramlatok megismerése, amelyekkel nem kell feltétlenül egyetérteni, de ismerni kell őket, ha érdemben akarunk vitatkozni róluk. Az Erasmus ösztöndíj-programok e téren nagyon komoly lehetőséget jelentenek a magyar diákoknak.
Hogyan néz ki belülről „Brüsszel” és „Strasbourg”?
Az Európai Parlament szerepe nagyon fontos, hiszen mégis csak ez az egyetlen, az európai polgárok által megválasztott testület, amely egyfajta európai népakaratot fejez ki. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a kereszténydemokrata gondolat, ami Európát egykor naggyá tette és az egyesítés felé vitte, ma kisebbségbe került.
A közelmúltban, több éves konfliktusos időszakot lezárva, a Fidesz képviselői távoztak az Európai Néppártból, Hölvényi György viszont a KDNP döntése alapján maradt.
Nekem személy szerint is nagyon nehéz volt megélni, hogy harcostársaim, akikkel sok éve együtt dolgozunk, frakció nélküliként folytatják a munkát. Azért is volt ez nehéz, mert 2004-ben nagy örömmel és lelkesedéssel én készítettem elő a Fidesz és a KDNP csatlakozását az Európai Néppárti frakciójához.
Milyen megfontolások miatt maradt végül?
Az a mód, ahogy szövetségesünkkel elbántak, morális kérdésként vetette fel, hogy maradhat-e az ember, azonban ebben a helyzetben is racionális politikai döntést kellett hozni. A KDNP néppárti gyökerei mélyek, több évtizedre, sőt az 1990 előtti emigrációra nyúlnak vissza, ezért döntöttünk úgy, hogy megpróbálunk a néppárti frakcióban tovább dolgozni. Már csak azért is, mert ha halkan s nem elég karakteresen is, de itt továbbra is nagyon sok képviselőtársunk vall kereszténydemokrata értékeket. Az egyházi vezetők is örültek volna annak, ha a KDNP a Néppártban marad.
Az Európai Néppárt dilemmájának lényege, hogy vagy saját értékei és identitása alapján politizálva kisebbségben marad, vagy megpróbál egyfajta nagykoalíció részeként többségi helyzetbe kerülni.
A Néppárt végül az utóbbi utat választotta, ami miatt a karakteres, értékalapú politizálás terén nagyon sokat veszített.
Idehaza ezt sokan úgy értékelik, hogy a nagykoalícióban a Néppárt lassan megkülönböztethetetlenné válik a baloldali pártoktól…
A Néppárt vezetése a súlyukat messze meghaladó mértékben adott elsőbbséget liberális kis pártjainak, ami egy idő után a Fidesz számára tűrhetetlenné vált. A Fidesz türelme sokáig tartott, elég a tagság kétéves felfüggesztésére gondolnunk. Végül azonban ez a rendezetlenség vezethetett el a kilépéshez. Tragikusnak tartom, hogy a Néppárt nem volt képes Európa egyik legsikeresebb pártjának integrálására. Ebben szerepet játszott a frakción belüli liberális erők kifejezetten személyes, a Fidesz-képviselők megalázására törő szándéka, ami emberileg is lehetetlenné tette Európa egyik legrégebben kormányzó pártjának további munkáját a frakcióban. Ezzel az európai kereszténydemokrácia is, remélhetőleg átmenetileg, meggyengült. Én nem tartom ezt végleges állapotnak, láttunk már mindenféle dolgot az európai politikában, aminek össze kell, az össze is fog tartozni.
A szétválás mögött a személyi indulatok mellett mintha alapvető nézetkülönbségek is feltűnnének; a föderatív és a szuverenista Európa-vízió, valamint a migrációval kapcsolatos eltérő felfogások.
Az EU intézményrendszere egyre inkább nemzetek fölötti törekvésekkel átitatva működik, ahol az ellensúlyra óriási szükség volna, a megosztottság azonban lehetetlenné teszi e téren (is) a politikai eredményességet. Eljutottunk egy olyan pontra, hogy a mélyebb integráció már erőteljes polarizációhoz vezet, mert előtűnnek azok a különbözőségek, amelyeket már nem lehet közös nevezőre hozni.
Az integrációnak tehát igenis megvan a határa, s aki irreális integrációt követel, az, ha nem is gondol rá, több évtized európai együtt munkálkodásának eredményeit teszi semmissé.
Európai realizmusra van szükség, a szubszidiaritásnak kell nagyobb teret engedni, különben az eltérő érdekek szétverik az Uniót.
A Fideszt lelkesen fogadják más frakció pártjai, amelyek szintén a kereszténydemokrácia híveinek tartják magukat, míg mások ezt elvitatnák tőlük.
Bátor kísérlet a Fidesz részéről egy kereszténydemokrata karakterű európai mozgalom létrehozása, úgy, hogy ez valóban a jobbközépen legyen.
Képviselő úr eddigi munkaterületein tovább tud dolgozni?
Sok éve egyházakkal foglalkozó vallásközi munkacsoport társelnöke vagyok. Továbbra is fontos feladat az európai politikába és európai együttműködésbe bevonni az egyházak képviselőit, az egyházak szociális tanítását megismertetni az egészen szélsőségesen szekularizálódó európai intézményekkel. Erre a jövőben is van lehetőség. A vallásszabadsággal kapcsolatban hasonló a helyzet. A pandémia alatt a vallásszabadságot érdekes módon kicsit másként kezdték megítélni azok, akik pár évvel ezelőtt még hallani sem akartak arról, hogy ezzel az Európai Unió az általánosság szintjénél mélyebben foglalkozzon. A fejlesztéspolitikai parlamenti bizottságban a Néppárt szakmai felelőse vagyok, ezt a munkát magyar szempontból is nagyon fontosnak gondolom, például a harmadik világban helyben segítés témakörét a migrációval kapcsolatban.
A helyben segítés ügyében komoly terepi tapasztalatot is szerzett…
A helyszíni tapasztalat az ember véleményét szükségszerűen finomítja, adott esetben meg is változtathatja. Kiemelkedően igaz ez Szíriára, amely a maga megoldatlan kérdéseivel Európa szomszédságában közvetlen hatással van ránk. Ez az ország nagyhatalmi törekvések célpontjává vált. A szankciók eredménytelenek maradtak, míg Oroszország egyfajta stabilitást biztosított. Az Aszad-rezsim megerősödött, miközben az európai külpolitika nem tudott eredményeket felmutatni. Óriási hiba volna a konszolidációt, jövőkép nyújtását, az emberek nyomorból való kiemelését az Aszad-rezsimnek adott támogatásként felfogni. Az intézkedéseknek célzottabbaknak kellene lenniük, meg kell találni a módszereket, amelyekkel a szíriai embereket és a szíriai gazdaságot tudjuk támogatni.
Kérem, szóljon röviden fejlesztéspolitikusként szerzett afrikai tapasztalatairól is.
Míg mi, európaiak hajlamosak vagyunk Afrikában csak a nyomort, a gondot látni, Kína vagy Oroszország a gazdasági lehetőségeket is megtalálja.
Közös európai külpolitika nemigen létezik, ezért elengedhetetlen Szíriával, Oroszországgal, Kínával, az afrikai országokkal a kétoldalú eredményes diplomácia. Magyarországot nem terheli gyarmati múlt, emiatt a fejlődő országok szemében felértékelődik. Érdekesek vagyunk a számukra azért is, mert több évtizedes tapasztalataink vannak a diktatúrából egy konszolidált demokráciába való átmenet terén, amire ezek az országok kíváncsiak. Ezért is nélkülözhetetlen a nemzeti alapú külpolitika.
