És tényleg azért, nem pedig csak kimondja e mármár elcsépelt szót, leplezve valamilyen egyéb célt, politikait, hatalmit, gazdaságit – ahogyan általában a politikusok. Megfigyelték már? A „béke” és az „igazság” a leggyakoribb szavak a nagyobb szabású békétlenségek és igazságtalanságok megkezdése előtt, folytán és után. Megőrzésük vagy kivívásuk. Esetleg mindkettő.
Miközben folyamatosan háborúk dúlnak a világon. Közhely? Az. Tele vannak velük a hírek. Legalábbis néhánnyal. De a közismert és napjainkban is hír- és beszédtémát jelentő fegyveres konfliktusokon kívül, mint az ukrán–orosz vagy palesztin–izraeli vagy azeri–örmény, még hány régóta húzódó, már alig emlegetett háború szedi szinte nap mint nap áldozatait?
Ölik egymást jobb sorsra érdemes emberek a Szabad Pápua Mozgalom gerillaháborújában, Indonéziában: 1962 óta félmillióan haltak meg. A Fülöp-szigeteken a muszlim moro nép harcol négyszáz éve (!) a térség mindenkori uraival. A Kongói Demokratikus Köztársaság északkeleti részének Ituri régiójában a földműves lendu és az állattenyésztő hema etnikai csoportok végeznek népirtásokat. De Etiópiában sincs hosszasabb nyugalom. Nemrég még dörögtek a fegyverek a volt Jugoszláviában, és továbbra is puskaporos hordó Koszovó. Akár Szíria, Jemen, és így tovább…
Ferenc pápa nem a békéről, hanem a békéért beszél. Komoly – és nemigen múló – oka van rá. Hallgattassék meg a szava.
