Debrecenben történt, még ádvent utolsó vasárnapján, amikor a városi gyertyagyújtásra felvonultak a felekezetek képviselői, az alpolgármester, azután a pásztorok, az angyalok, a Szent Család, majd a sort a gólyalábon érkező három napkeleti bölcs zárta – emlékezik vissza Makláry Ákos görögkatolikus parókus, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) elnöke.
„Arra gondoltam akkor,
a három király tulajdonképpen az első KÉSZ-csoport; mert Krisztust keresik, hozzá indulnak.
A gólyalábról kissé más perspektívában látni a világot. Mi, keresztények hitünkből következően kissé magasabbról tekintjük a történelmi folyamatokat, az életet. Nem lenézzük a világot, hanem a transzcendens látásmódon keresztül szélesebb perspektívában látjuk az összefüggéseket. Ugyanakkor nagyobb felelősséget kíván az, hogy hitünk kissé kiemel bennünket a világból.”
Weöres Sándor írja: „alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra”. A gólyaláb a keresztény hivatást szimbolizálja. Aki próbálta már, tudja, hogy a gólyalábbal nem lehet megállni, állandóan mozogni kell. „Keresztény attitűd – folytatja a gondolatot Makláry Ákos –, hogy
nem szabad megállnunk, statikussá válnunk, folyamatosan mozogni kell, és ez a mozgás
a szeretet intenzitását jelenti.”
A KÉSZ 1989-ben, a társadalmi változások kezdetén alakult Csanád Béla professzor, az akkori Hittudományi Akadémia tanárának vezetésével. Minden egészséges nemzetnek szüksége van értelmiségi rétegre, az „írástudók felelősségével”. Különösképpen érvényes ez a keresztény értelmiségre, amelyet kötelez Krisztus missziós parancsa.
Az egyesület kezdetben Budapesten működött, majd a vidéki értelmiségiek egymás után alakították meg a maguk csoportjait. Ma hetvenkét helyi csoportban a mintegy háromezer fős tagság behálózza az országot.
A KÉSZ tagja lehet minden megkeresztelt személy. A rendezvényeken azonban bárki részt vehet. Az egyesület nevében az „értelmiségi” kifejezés magyarázatra szorul. „Az értelmiségi létmód nem diplomához kötött. A gondolkodó ember nevezhető értelmiséginek, aki keresi a nagy kérdések összefüggéseit, akinek fontos a közösségi lét,
akinek fontos az evangélium intelligenciáját, okosságát, bölcsességét megélni és azt átadni másoknak.”
Az alapító elnök halála után az egyesület újabb lendületet vett, amikor 1997-ben Osztie Zoltán teológiatanárt, plébánost választották az egyesület élére. Ettől kezdve gomba módra szaporodtak a helyi csoportok, és még markánsabb, egységes, konzervatív arculatot kapott a KÉSZ. Ekkor lépte át a határokat, és működik azóta is együtt a külhoni magyarok hasonló felfogást képviselő egyesületeivel, szervezeteivel.
Ezen a ponton Makláry Ákos fontosnak tartja a konzervatív arculat értelmezését. „Napjainkban a világnézetek küzdelmének vagyunk tanúi. A keresztény ember számára adottak a biztos pontok az életében, amelyek Krisztus tanításából következnek, és amelyeken nem kíván változtatni. A konzervatív felfogású ember életében ugyancsak jelentkeznek biztos pontok, amelyek jelentős átfedést mutatnak a keresztény tanítással. Ezzel szemben vannak olyan erők, egyesek olyan világnézetet hirdetnek, amely szerint az emberi szabadság bármire feljogosíthat. Mi, keresztény, konzervatív felfogásúak, hisszük és tudjuk, hogy mennyire fontosak az említett
biztos pontok, és ezek – Krisztus tanításából következően – megváltoztathatatlanok.
Nekünk a KÉSZ-ben is az a dolgunk, hogy kiálljunk ezek mellett és védjük őket.”
Jövőnk záloga a kereszténység, fogalmazza meg az elnök a KÉSZ jelmondatát, amelynek mentén határozzák meg tevékenységüket. A kor problémáira a kor nyelvezete szerint a legjobb választ megtalálni az evangéliumból, Krisztus tanításából. Az elmúlt esztendőben meghirdetett Amoris laetitia-családév szerint mostani működésük középpontjába a család került. Életbevágó ez, hiszen másféle ideológiák, amelyeknek LMBTQ-propagandája közismert, éppen a család fogalmának megkérdőjelezésére és a család természetes egységének a bomlasztására törekednek. „Mi a férfi és a nő kapcsolatán alapuló, gyermekeket világra hozó családmodellt valljuk. Ez felel meg a teremtettség és a természet törvényének.”
A KÉSZ küldetése annál is fontosabb, mert önmagukat kereszténynek mondó személyek is sokszor tévúton járnak. Talán nem szándékosan, hanem megtévesztve nem fogadják el az állandó értékeket az életükben. Egyes közéleti személyiségek, teológusként bemutatkozó „szakértők” olykor nézeteikkel elbizonytalanítani igyekeznek a keresztényeket is. Viszonylagossá teszik az igazságot, és ebből a téves alaptételből kiindulva azt állítják, hogy nem definiálható egyértelműen a család, a házasság, sőt a nemek kérdése sem. „Nekünk az a feladatunk, hogy
a relativizálásból fakadó nézetekkel szemben felmutassuk az evangéliumi igazságot.
Az érzékenyítés jelentkezik a mi oldalunkon is, hiszen nagyon sok Istent nem ismerő, Istent kereső vagy az egyháztól távol lévő emberrel élünk és dolgozunk együtt. Fontos, hogy a jóra érzékenyítsük őket. Kapjanak kedvet ahhoz, higgyenek abban, tekintsék azt életpéldának – a családnál maradva –, hogy a férfi és a nő összeházasodik, gyermekeket hoznak a világra és vállalják azokat.”
Bizonyára sokan látták már az utcán, az üzletekben a KÉSZ bevásárlótáskáját. Színes körben úgy formálódik ki a KÉSZ emblémája, hogy közben
a keresztény házasság és család fogalmait olvashatják: apa, anya, férfi, nő, család, szeretet, elköteleződés, áldozatvállalás, kompromisszum.
Ezek az értékek összekapcsolódnak, „felépül belőlük valami, amit nem mi találtunk ki, hanem megörököltünk, és hálásak lehetünk, hogy eleink ragaszkodtak ehhez. Szeretném, ha utódaink büszkék lennének arra, hogy mi is ragaszkodtunk hozzá.”
Küldetésük ugyanaz, mint mindenkinek, minden egyesületnek, alapítványnak, oktatási intézménynek, amelyek Krisztus evangéliuma szerint működnek. Az ökumenikus alapon szerveződő egyesület kisugárzása elérhet minden jó szándékú embert. Makláry Ákos az elvallástalanodó világban
Kertész Imre író gondolatát idézi: „A nyugat-európai ember transzcendens árva.”
A megállapítás egyre inkább érvényes a hazai viszonyokra is.
A KÉSZ rendezvényei, legyenek azok előadások, kiállítások, hangversenyek vagy sok másféle színes program, továbbgondolásra ösztönöznek. A család példájánál maradva: világnézettől függetlenül mindenki mérlegelje, hová vezet az LMBTQ-propaganda. „Ha jobban belegondolunk a relativizmus diktatúrájába, sokunkat félelem tölti el. Megrettenünk, hol a határ. Mikor jutunk el oda, amikor a liberális felfogású ember is tiltakozni kezd? Mert ha mindent szabad, akkor milyen szexuális perverziókat kell majd még legalizálni? Mikor és ki fogja meghúzni a határt? »Összeházasodhat-e« két férfi, és ez még belefér? És ha három férfi? Az már nem fér bele, vagy az is belefér? És ha valaki »csoportházasságot« képzel el, vagy kiskorúval, vagy egy elhunyt személlyel, vagy a plüssmacijával akar »házasságot« kötni? Olyan erkölcsi züllés következhet be, amit senki nem akarhat – kizárólag az ördög.”
Ha az antropológiai kérdéseket – az emberképet – relativizáljuk, az a társadalom szétesését vonja maga után.
A pandémia sok rosszat hozott, de pozitív hozományát tekinti Makláry Ákos: „A közösségi élet lehetőségei sajnos visszaszorultak, de érezhető, hogy az emberek többet foglalkoznak alapvető kérdésekkel.”
A KÉSZ megfogalmazta az egyesület számára követendő jövőképet. Megkezdődött a belső munka, sok száz ember bevonásával, ami azután a rendezvényeken kisugárzik az ország számos településén. Hat fontos témakört határoztak meg: keresztény emberkép, keresztény szabadság, kereszténységet veszélyeztető tényezők, fordított generációs létra, környezettudatosság és teremtésvédelem, valamint a keresztény értelmiség szerepe, feladata.
A szekularizált társadalomban „azt az evangelizációs munkát végezzük, amelynek gyümölcseként – reményeink szerint – az egyházon kívül élők is azt mondják, szükség van erre. Hogyan tudjuk érdekeltté tenni az evangélium elfogadásában és megélésében azokat is, akiknek ez nem hitből fakad?”
