Homéroszi derű, mérnöki megtervezettség jellemezte Borsos Miklós művészetét – állapítja meg vezércikkében Szerényi Gábor, felidézve találkozásukat a kulturális-közösségi életéről nevezetes EGYT Gyógyszergyárban rendezett tárlatán.

Aktuális rovatunkban a Szemrevaló / Sehenswert Filmfesztiválról, a Kós Károly vonzásában című tárlatról, a Szépművészeti Múzeum Renoir-kiállításáról, Fejérdy Tamás kitüntetéséről, a nyugat-afrikai puccsokról, a kibontakozó arab–izraeli gazdasági együttműködésről, az oroszországi emigráns kisebbségi csoportok szeparatista törekvéseiről, India országnevének vágyott átnevezéséről, az olajcégeket bíráló Greenpeace-jelentésről olvashatnak.

Aminek múltja is, jelene is van címmel Pásztor Péter Freund Tamás agykutatóval, az MTA elnökével beszélget a kutatás szabadságáról, az Akadémia közéleti szerepéről, a kutatók teljesítményarányos finanszírozásáról, a nemzetközi tudományos együttműködés fontosságáról.

Szigethy Gábor szerint az internacionalista világmegváltás hirdetői bátran kiabálnak ostobaságokat, mint az első világháború idején „a nemzetközi értékekkel átitatott közvélemény” álomvilágában élő, Közép-Európa „magasabb gazdasági és kulturális egységét” remélő Jászi Oszkár is tette (A haladás isteni léghajója).

Jobst Ágnes Hontalan hadsereg? Epizódok a hidegháborús hírszerzés történetéből című kötete a második világháború után több titkosszolgálat érdeklődésének kereszttüzébe került magyar katonai emigráció útkeresését dokumentálja. A recenzens Csatári Bence kiemeli, hogy a magyar emigráns szervezetek javaslatainak gyakran semmilyen reális alapja nem volt (Kémháború a vasfüggöny két oldalán)

Zárug Péter Farkas egykori MIÉP-tag politológus szerkesztésében Csurka István irodalmi és közéleti örökségével szembenézni próbáló tanulmánykötet jelent meg Csurka István – Néhány tanulmány egy életpálya megértéséhez címmel, amelyet a kétkedését jelző Csurka másképp(?) címmel Végső István elemez.

Szülővárosa, Gyöngyös kultúrtörténetével, jeles szülötteivel, polgáraival és épületeivel, a szőlőművelés és borgazdálkodás évszázadok ködébe vesző históriájával ismertet meg Molnár Pál Gyöngyös – A Mátra kapuja című városkalauza (Krómer István: A barna barátoktól a szürkebarátig).

Pálffy Lajos gyermekkora boldog nyarait idézi fel, amikor a Rába partján az számított kemény legénynek, aki nekifutásból fejest vagy szaltót mert ugrani a gyors sodrású folyóba (A telesportos fejesek kora).

Ifjúkori magyarországi románcának állít emléket Gyakran gondolok Piroskára című regényében Hugo Hartung német író. Borzák Tibor a megfilmesített történet németországi sikerét idegenforgalmi célra hasznosítani próbáló Székkutason járt utána, lehet-e a község valóban „Piroschka fővárosa”? (Mindörökké Piroska)

Az ember tragédiája egy csalódott, de eszméiről lemondani nem tudó nemzedék gondolkodásmódjának reprezentációja – állítja S. Varga Pál irodalomtörténész-akadémikus. A mű rendkívüli erejének bizonyítéka, hogy végül a marxista filozófus Lukács György is kénytelen volt belátni, hogy a Tragédiát nem lehet kiiktatni a magyar klasszikusok kánonjából (Pásztor Péter: Az idő győzi le)

A Hegyvidéki Kulturális Szalonban Huszti Péter színész, Orosz István grafikusművész és Rubovszky Éva, Jankovics Marcell özvegye idézi föl Az ember tragédiája Szinetár Miklós rendezte tévéváltozatát, Jankovics Marcell animációs filmjét, a szegedi szabadtéri előadást, valamint Lengyel György és Kerényi Imre budapesti rendezését (Borbély László: A Tragédia színész- és grafikusszemmel).

A dráma színein haladva egyre teljesebb Évát ismerünk meg, míg eljutunk a nő teljes valójához – véli Lőrincz P. Gabriella (Éva színei). Éva a támogató erő, egyfajta áthidalás a folytonos küzdelem és a feltétel nélküli bizalom között.

Életvidám, a világra kíváncsi, sportolni és játszani szerető fiúként indult az életnek Madách Imre, ám a sors egymást követő csapásai megtörték. Zsille Gábor (Imre és a nők) az első szerelemtől az élete végén írt, A nőről, különösen aesthetikai szempontból című akadémiai székfoglalóig kíséri végig a költő és a nők viszonyát.

Fecske Csaba Sub rosa és Rövidkék című verseit olvashatják.

Bakonyi István az egyszerre modern és konzervatív L. Simon László A megőrzés kultúrája című kötetét ismerteti (Egy őrző napjainkban). Személyes hangú vallomás, példaképek, nagy elődök felidézése, ünnepi beszéd, kultúrpolitikai elemző esszé, kiállításmegnyitó, képzőművészeti tanulmány és versek sorakoznak egymás után, melyek közös eleme a szakszerűség és tájékozottság.

A Veszprém–Balaton Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozat részeként rendezik az idei Országos Műemléki Konferenciát, amelyről Róna Katalin beszélget Nagy Gergely építésszel, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság elnökével (Az együtt alkotás szellemében). A Múltunk jelenünkben című rendezvény a balatoni kultúrtájjal, a tájépítészettel, valamint az 1945 és 1985 közötti műemlékvédelemmel, annak meghatározó személyiségeivel, Entz Gézával, Dercsényi Dezsővel és Gerő Lászlóval foglalkozik.

Minden, ami kapcsolatban áll a művészettel, érdekli a Chicagóban élő Vizin Viktória mezzoszoprán énekest, akivel Réfi Zsuzsanna készített interjút a színpad varázsában felnőtt leánya bontakozó karrierjéről, nyári mesterkurzusáról, a kamarazenélés öröméről és a Vizin Virtual Ensemble együttes megalakításáról (Összművészet – mezzo módra).

Rohan az idő, de Turbucz István órás tokaji műhelyében megállni látszik. Az idős mester, Polgár Marcell-lel beszélget mestersége titkairól, nehézségeiről és varázsáról.

A Magyar Nemzeti Bank Arts and Culture divíziója és a Fajó Alapítvány együttműködésében szeptembertől Az út – Fajó János és a Pesti Műhely címmel vándorkiállítás indul útjára Kínában. Sárvári Zita kurátor mesél Jankó Juditnak a hetvenes években alapított neoavantgárd alkotóközösség, illetve a mostani kínai bemutatkozás jelentőségéről (A Pesti Műhely kínai útja).

Tóth Károly a száznegyven éve született Egry József művészete előtt tisztelgő két veszprémi kiállítás kapcsán mutatja be nagy festőnk életpályáját és értékeli jelentőségét a magyar festészet történetében (140 év – 140 mű; Egry József-kiállítások Veszprémben).