Ez valóban kivételes teljesítmény. A Fidesz a rendszerváltozás utáni választások többségét megnyerte, most pedig győzelmet aratott a Covid-járvány kihívásai és az Ukrajna elleni véres orosz háború árnyékában is.
A Fidesz végleg elveszítette, írtam néhány napja, az ,,építsünk illiberális államot, nyissunk Keletre, barátkozzunk Putyinnal” narratívát. Csakúgy, mint ennek párját, az ,,állítsuk meg Brüsszelt, Sorost, hagyjuk el a hanyatló Nyugatot…” programot. Hiszen ez mind megdőlt, megbukott Ukrajna orosz lerohanásával és a Nyugat arra adott kemény válaszával. A kérdés csupán az volt, hogy a választók felismerik-e ezt április 3-án. Most, a választás éjszakáján már nyilvánvaló, nem ismerték fel az eddigi út, az eddigi politika tarthatatlanságát, és a folytatásra szavaztak. De ezzel – bár aligha tudatosan –
felhatalmazást adtak a kormánypártok számára, hogy maguk javítsák ki az elkövetett hibákat, hogy maguk végezzék el a kármentést.
A kampány és a választás ugyan véget ért, de a kihívások és a feladatok maradtak.
Mindenekelőtt új külpolitika kell. Nem Brüsszel ellen kell harcolni, ahol a tárgyalóasztalnál legfeljebb a szavak csapnak össze, és vétóval fenyegethetünk, hanem a bennünket is veszélyeztető orosz terjeszkedésnek kell az Unió államaival vállvetve ellenállni. Nem papírmasé-ellenségek ellen kell küzdeni, hanem az orosz tankok és rakéták ellen. A fordulat annál is inkább sürgető, mert Magyarország elszigetelődött a külön utas álláspontjával Európában, legrégebbi szövetségesei is elfordulnak tőle.
Feledtetve a magyar politika több évszázados hagyományát, az orosz zsarnoki politikával és birodalmi törekvésekkel szembeni ellenkezést, különösen pedig 1849 vagy 1956, a levert forradalmak kínjait, a diktatúrák megértésére, támogatására buzdította őket.
Nem lesz könnyű változtatni ezen a vélekedésen, pedig most fordítani kell a kormányrúdon. Mert az Európa szívében lélegző Magyarország számára a külpolitika és a külgazdaság szinte minden: hazánk egyszerűen nem életképes, ha elszigetelődik, vagy szövetségeseink ellenfeleitől remél – hiábavalóan – támogatást. A Magyarországgal szembeni súlyos jogállami kifogásokat is érdemben orvosolni kell, akár az Európai Ügyészséghez csatlakozást is vállalva. A Fidesz szinte korlátlan átváltozási képessége, amellyel a liberalizmustól eljutott a kereszténydemokráciáig és a konzervatív polgári politikáig, majd a szélsőjobboldal megszólításáig, legalábbis esélyt kínál a helyreigazításra.
Természetesen hatalmas munkára van szükség a vesztes ellenzéki pártok oldalán. Megérteni és feldolgozni a vereség okait, fölösleges vádaskodás és bűnbakkeresés nélkül, de mégis szigorúan. Hiteles történetet és programot kell tudni felépíteni vagy újraépíteni, mindenekelőtt a fiatalok számára, az „Otthon Európában, itthon Magyarországon” jelmondatra alapozva. Az ellenzéknek tovább kell fejlesztenie választási programját, világos értékek mentén, vágyak helyett a valóságra építve. Ehhez új, hiteles szereplők is kellenek ezen a palettán, más ellenzéki politikusoknak pedig, sorozatban négy választási bukás után, hátrébb kell lépniük vagy távozniuk kell. Különösen fontos és biztató, hogy az új generáció képviselői hamarosan ott fognak ülni az Országgyűlés padsoraiban, és hogy bizonyították, egyéni képviselői helyet is tudnak nyerni, hatalmas médiaellenszélben.
Nemkülönben fontos, hogy a konzervatív értelmiség következetesen, hitelesen, felülemelkedve a napi, pártok közötti küzdelmek nyelvezetén, kiálljon értékrendje mellett, mert annak mellőzése okozta a legnagyobb károkat közéletünkben.
Feladata tehát mind a kormánypártoknak, mind az ellenzéknek van, de mint mindig, a kormánypártok tehetnek többet az országért, így az ő felelősségük kivételes.
Nyitókép: Átépítés a budai Várban 2022-ben