Válaszul Izrael háborút hirdetett a terrorszervezet ellen, és már három hónapja kiterjedt, összhaderőnemi katonai műveletet hajt végre a Gázai övezetben. Az izraeli háborús cél a Hamász katonai és kormányzási infrastruktúrájának felszámolása, valamint a terrortámadás kiterveléséért és végrehajtásáért felelős személyek likvidálása. A jeruzsálemi vezetés szerint ez a garanciája, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg az októberi terrortámadás. A háború során Izrael mára átvette a hatalmat a Gázai övezet északi részében, és további katonai műveletek zajlanak a terület déli felén. A Hamásszal és a kisebb gázai terrorszervezetekkel szemben vívott katonai művelettel párhuzamosan Izrael és partnerei több fronton is harcolnak, és minden hadszíntéren rohamos eszkalációnak vagyunk tanúi. Az Irán által vezetett informális katonai együttműködési hálózatának, az „ellenállás tengelyének” tagjai, Libanon, Szíria, Irak és Jemen irányából is folyamatos csapásokat mérnek mind Izraelre, mind az Egyesült Államoknak a térségben állomásozó erőire, valamint veszélyeztetik a nemzetközi hajózást. Annak ellenére, hogy

a formális logika szerint a Hamászon kívül minden állami és nem állami szereplő célja a valódi regionális háború elkerülése,

a konfliktus eszkalációja mégis egyre inkább a Közel-Kelet döntő részére kiterjedő háború kitörésével fenyeget.

Az izraeli hadsereg páncélozott buldózere Gázában tavaly novemberben

  

A Hamász tavalyi támadását követően az ellenállás tengelyének tagjai nem indítottak Izrael létét fenyegető többfrontos támadást. A Hamász és a kisebb terrorszervezetek által a Gázai övezetből megindított szárazföldi és rakétatámadásokkal párhuzamosan a többi fronton csupán alacsony intenzitású, sporadikus katonai műveletekre került sor. Ez azt jelezte, hogy az ellenállás tengelye végső soron magára hagyta a Hamászt az izraeli válaszcsapás során, nem vállalva a háborút a zsidó állammal. Az egyes frontokat megvizsgálva azonban messzemenően különböző folyamatokat láthatunk lejátszódni az elmúlt hetekben.

A háború eszkalálódásával kapcsolatban a legfontosabb kérdés, hogy a libanoni Hezbollah terrorszervezet és Izrael között kitör-e valódi háború. Jelenleg a korlátozott katonai műveletek keretében naponta egy tucat rakétacsapás és dróntámadás indul Izrael felé, míg az izraeli válaszcsapások is hasonló szinten maradnak.

A csapások számának és súlyosságának trendje azonban a növekedés felé mutat, Bejrútban, a Hezbollah egyik erődjében az izraeliek likvidálták a Hamász ott tárgyaló katonai vezetőjét, Száleh al-Arúrit, és naponta egyre több Hezbollah-harcos hal meg az izraeli határ mellett. A Hezbollah csapásai is napról napra egyre több izraeli civil és katonai áldozatot követelnek. Bár mindkét fél érdeke lenne a rendkívüli pusztításhoz vezető háború elkerülése, a Hezbollah nem engedheti meg a támadások leállításával járó presztízsveszteséget, ahogy Izrael számára is tarthatatlan az északi határvidékének folyamatos fenyegetettsége. Minden nemzetközi közvetítés ellenére ez az a front, ahol bármilyen félrekalkuláció vagy eltévedt rakéta felboríthatja a most tapasztalható kalkulált és korlátozott eszkalációs trendet, és elvezethet egy magasabb intenzitású katonai összecsapáshoz, amely dominószerűen vonhatja be a további harcoló feleket mind a Hezbollah, mind Izrael oldalán.

A további kiegészítő hadszíntereken a katonai csapások nem olyan mértékűek, mint az Izrael és a Hezbollah között zajló események, jelentőségük más okokból fontos. Szíria és Irak mint az iráni regionális befolyás bástyái ugyancsak folyamatos katonai műveletek helyszínéül szolgálnak. Egyik oldalról az Iránnal szövetséges milíciák hajtanak végre napi szinten rakéta- és dróncsapásokat az Egyesült Államok katonai bázisai ellen, amelyek még az Iszlám Állam felszámolása érdekében jöttek létre főként a kurdok ellenőrzése alatt álló területeken. A szíriai és iraki katonai műveletek nem vezethetnek olyan egyértelműen háborús eszkalációhoz, mint a libanoni front, de jelzik, hogy már jelenleg is a régió döntő részére kiterjedő konfliktusról kell beszélnünk, ahol a különböző frontokon más és más szereplők eltérő intenzitással és céllal harcolnak egymással szemben. Szíria és Irak nem csak az iráni–izraeli és amerikai küzdelem terepe, hiszen Törökország is folyamatos katonai csapásokat mér a kurd erőkre. A közel-keleti hatalmi blokkok közötti küzdelem tehát a Libanontól Iránig terjedő sávban zajlik, a Gázai övezet paradox módon egy kiegészítő front csupán, annak ellenére, hogy itt a legintenzívebbek a harci cselekmények. A konfliktus kiterjedése azonban jól mutatja az eszkaláció tétjét, azt, hogy milyen területeken dőlhetnek el a dominók, amennyiben a jelenlegi trendeket nem sikerül megfékezni és kordában tartani. A harcokkal járó hatalmi vákuumot pedig kegyetlenül kihasználják a dzsihadista terrorszervezetek, amint azt az Iszlám Állam január harmadikán az iráni Kerman városában végrehajtott brutális terrormerénylete is mutatja, amelyben közel száz ember vesztette életét. Távoli kiegészítő, azonban annál jelentősebb frontot jelent továbbá Jemen, ahonnan az Irán támogatását élvező húszik igyekeznek megbénítani a nemzetközi hajózást Európa és Ázsia között. A fenyegetés nyomán számos nagy hajózási társaság döntött úgy, hogy felhagy a Vörös-tengeren való szállítmányozással, és inkább vállalja az afrikai kontinens megkerülésével járó költségeket. Ezzel nemcsak az Izraelre és a nyugati államokra gyakorolt nyomás növekszik, hanem Egyiptom destabilizálásához is vezethet, amely nagymértékben hagyatkozik a nemrég kibővített Szuezi-csatornából származó jövedelemre. A húszi fenyegetés megállítására felállított nyugati haditengerészeti koalíció  az első hetekben a szállítóhajók fizikai védelmére fókuszált, és meg kívánta akadályozni a sorozatos támadásokat.

Mindez azonban elégtelennek bizonyult és a húszik január első tíz napjában tovább fokozták a támadások intenzitását. Január 11-én éjjel az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság haditengerészete és légiereje a húszikhoz köthető több katonai célpont ellen rakétacsapásokat hajtott végre, megtorlás és elrettentés céljából.

A húsziknak a Hezbollahhoz hasonlóan nem érdekük nyílt háborúba sodródni a nyugati hatalmakkal, ám Libanonhoz hasonlóan a jemeni fronton is fokozatos, kontrollált eszkalációra lehet számítani, nem pedig valódi fegyvernyugvásra. A húszik elleni katonai csapások egyben Irán számára is komoly üzenetet hordoznak, jelezve, hogy nem eszkalálhatja tovább büntetlenül a konfliktust a kliensein keresztül. A nemzetközi hajózást biztosító koalíció összetétele és a húszik elleni katonai fellépést végrehajtó államok sora is jelzi, hogy globális szinten egyedül az Egyesült Államok és legközelebbi szövetségesei képesek a biztonságot garantálni, más nagyhatalmaktól, mint Oroszországtól, Indiától vagy Kínától ilyen szerepvállalás nem várható..

A Hezbollah dróngyakorlata Libanonban 2023-ban

 

Az Izrael és a Hamász közötti harcokkal párhuzamos eszkalációnak, mint a fentiekből látható, komoly tétje van lokális, regionális és globális szinteken is. A Gázai övezetben zajló háború tétje, hogy a Hamász katonai szárnyának minél előbbi felszámolásával a viszonylagos nyugalom visszatérhessen az övezetbe, és megkezdődhessen a fizikai, politikai és mentális újjáépítés mind palesztin, mind izraeli oldalon, lehetőleg valamilyen fajta együttműködésben. Messzebbre tekintve a cél, hogy a többi fronton ne alakuljon ki kontrollálhatatlan eszkaláció, amelybe jelenleg, úgy tűnik, bele vannak ragadva az egyes szereplők.

Ehhez az összes fél önmérséklete szükséges, és ahogy a Gázai övezetben csökken a harcok intenzitása, úgy egyre kisebb lesz a nyomás, hogy az ellenállás tengelye eszkalálja a konfliktust.

A konfliktus elszabadulása tehát beláthatatlan következményekkel járna, ha az eszkalációs dominó elindulna Libanonon át keleti irányban, Izrael és az Egyesült Államok pedig bevetné elsöprő hagyományos katonai erejét az ellenállás tengelyének tagjaival szemben, ami miatt Izrael is súlyos pusztítást szenvedne el az északról indított több tízezer rakétacsapás következtében. Ezen túlmenően a kialakuló hatalmi vákuumot és káoszt a Hamásznál is radikálisabb dzsihadista terrorszervezetek, például az Iszlám Állam minden bizonnyal igyekezne kihasználni, minél nagyobb mészárlásokat elkövetni, és újra kiterjeszteni uralmukat a térségben. A fentiek tükrében a következő hetek tétje a Hamász katonai szárnya felszámolásának folytatása anélkül, hogy Libanonban elszabaduljon az eszkalációs spirál, továbbá annak biztosítása, hogy a háború utáni rendezés a Gázai övezetben mihamarabb megkezdődhessen. Egyedül ez lehet a garancia arra, hogy az október hetedikei terrortámadás és annak megtorlása ne a következő, nagyobb háború főpróbája legyen, hanem egy tragikus mérföldkő a közel-keleti normalizáció, valamint a stabilitást és fejlődést garantáló biztonsági architektúra kiépítésének folyamatában.

 

A szerző Közel-Kelet-szakértő, biztonsági elemző

 

Nyitókép: A USS Carney romboló  húszi rakéta- és dróntámadást hárít el a Vörös-tengeren