A szeretetszolgálat legfontosabb feladata a társadalom gyógyítása. Segíteni azonban csak az tud, aki odamegy azokhoz, akik bajban vannak – vallják Kozma Imre alapító igazgatóval a máltaiak. Ezen alapul Jelenlét programjuk, amely az ország számos településén próbálja fölemelni azokat, „akiknek gondjaik-bajaik vannak”, megmutatva, hogy ez a legmélyebb reménytelenségbe süllyedt cigánytelepeken is lehetséges.

Mint Tiszaburán, az ország egyik legszegényebb, főként cigányok lakta településén, ahol a szeretetszolgálat által létrehozott asztalosüzem és varroda teszi lehetővé a munkanélküliek egy része számára, hogy ne a segélyt várják, hanem munkájukból akarjanak élni. A „Jelenlét – dokumentumfilm az együttműködésről, amely munkahelyeket teremtett” bemutatja, honnan indultak, s mit sikerült elérni bő négy év alatt.

Romhányi Tamás máltai kommunikációs vezető első tiszaburai emléke a cigánytelep egyik udvarán villanyoszlopot fűrészelő gyerekek látványa, mivelhogy valamivel fűteni kellett az öt négyzetméteres viskót, amiben öten éltek. Győri-Dani Lajos ügyvezető igazgató visszaidézi: volt iskola, csak innen nem lehetett továbbtanulni, óvoda is, csak nem lehetett megtanulni késsel-villával enni vagy a WC-t használni.

A legfontosabb, hogy jövőképet és célokat kapjanak azok, akiken segíteni akarnak, s ezek a célok ne maradjanak csupán álmok, hanem meg is valósuljanak. Komoly, több hónapnyi tanulás vezet ide, s a hozzáedződés a kötött időtartamú, rendszeres munkához.„Furcsa, hogy bejössz nyolcra és fél ötig nyomod a melót”. Sok embernek nem tetszik – mondja Balla Gyuláné, Irénke, az üzemvezető. Viszont nem kell messzire utazni, több idő jut a gyerekekre.

A varrónők az anyagi biztonság mellett nagyon fontosnak érzik azt is, hogy a közös erőfeszítések során szeretetteljes közösség jött létre, ahol mindenki próbál segíteni a másiknak. Barátnőkké váltak, akik meg tudnak bízni egymásban. Több tucat család megélhetése mellett Bátki Márton programvezető azt tartja az üzemek fő küldetésének, hogy

az értelmes munkával a családoknak, főleg a gyerekeknek is mintát adhatnak. A munkával, aminek ők maguk is látják az értelmét.

Ezt szolgálja a varroda és az asztalosműhely, ahol használható, piacképes termékeket állítanak elő. Ebben segíti a máltaiakat régi együttműködő partnerük, a Spar Magyarország Kft., amely megrendeli és árusítja is nemcsak a Tiszaburán készült vászontáskákat, hanem a gyulaji tartósítóüzem kézművestermékeit, az adalékanyag-mentes lekvárokat, savanyúságot, szörpöket, valamint a sérültek pátyi üzemében csomagolt filteres teákat is. Társadalmi felelősségvállalás-programjuk keretében akár kicsit drágábban is átveszik ezeket, mintha mondjuk Kínából rendelnék meg, ezzel is támogatva a felzárkóztató foglalkoztatást.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat műhelyeiben készült termékek
 
A máltaiak azonban nem sajnálatra akarják alapozni a munkában akadályoztatott embereket foglalkoztató pátyi vállalkozást sem, hanem a termék minőségére. A máltaiak meggyőződése, hogy mindenki számára lehet értékes munkát biztosítani, és a gyakorlatban is bizonyítják, hogy jó környezetbe kerülve bárki jó teljesítményre lehet képes. A helyi programvezető szerint Tiszaburán olyan képességű asszonyok vannak, akiknek a tudása túlmutat azon, hogy csupán a közhasznú munka „ároktakarítós részét” végezzék.

Gyulajon a kézműves termékek gyártásához a faluban kertműveléssel még foglalkozók termékeit is felvásárolják. A máltaiak által létrehozott kisüzemek egész kistérségeknek közvetítik azt az üzenetet, hogy lehet helyben is boldogulni, s érdemes tanulni, mert ez biztos munkahelyet eredményezhet.

Jövőkép, célok, erőfeszítés, közösség és megbecsülés – ezek a társadalom gyógyításának kipróbált és bizonyítottan működőképes máltai módszerei.

Mint minden közösségnek, e munkában formálódott és erősödő csapatnak is megvannak a maga ünnepei, kialakulnak a hagyományai. Irénke karácsony előtt otthonában látja vendégül varrónőit, akik először álmélkodva fogadták a más számára mindennapi gesztust: annyira becsülik őket, hogy beengedik az otthonukba! Megrendítő látlelet ez korábbi kirekesztettség-élményükről, amiként az is, amikor közös kirándulásukon az éttermi asztalhoz telepedve azt latolgatják egymás között, vajon ki fogják-e őket, a telepi cigányokat szolgálni?

Ezért fontosak számukra a szeretetszolgálat által szervezett szabadidős, közösségi programok, amelyek az átlagpolgárok kedvteléseinek részeseivé teszik őket.

A budapesti borfesztiválon

Látogatás a Parlamentben, a Bazilikában vagy a budapesti Borfesztiválon (ahol sok száz jól szituált polgár nyakában lógnak az általuk varrt „szütyők”!) számukra nemcsak meghatározó élményforrás, de az egyenrangúság felszabadító élménye is.

„Beleszerettem az emberekbe” – vallja Kozma Imre atya. „Azt tehettem, amiért pap lettem. Megtaláltuk a helyünket a szegények mellett, a rászorulók mellett. A bajban lévőkhöz oda tudtam fordulni és tehettem értük”.