Egy kezünkön számba vehetjük azokat a politikusokat, akik a rendszerváltás óta folyamatosan jelen vannak a magyar közéletben. Közéjük tartozik Németh Zsolt, aki azóta parlamenti képviselőként és mindenekelőtt szakpolitikusként, több cikluson át külügyi államtitkárként, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnökeként fejti ki tevékenységét. E folytonosság nemcsak formálisan, hanem tartalmilag is fennáll. Esetében nem jut eszünkbe megkérdőjelezni a magyar külpolitikát meghatározó antalli hármas prioritás – euroatlanti integráció, jó szomszédság, nemzetpolitika – máig tartó érvényességét. Gyakran hivatkoznak rá mint „veterán atlantista külpolitikusra”, de a nagyközönség elsősorban a határon túli magyarság iránti elkötelezettségét tartja számon.

Válogatott publikációi, beszédei adják a hatvanadik születésnapját ünneplő, Bába Iván szerkesztette kötet vázát, amelyek az említett hármas prioritás jegyében sorolódtak fejezetekbe. Előttük Martonyi János személyes hangú írásban vázolja barátja és egykori legközelebbi munkatársa arcélét. A három fejezetet a területek szakértőinek, Magyarics Tamásnak (euroatlanti együttműködés), Gyurcsík Ivánnak (Egy közép-európai „hídépítő” álma), illetve Brenzovics Lászlónak és Toró T. Tibornak (nemzetpolitika) írásai vezetik be; e rövid tanulmányok egyszerre szakszerűek és személyesek. Brenzovics és Toró írása, Értékelvű nemzetpolitika és reálpolitikai nemzeti érdekérvényesítés már a címében is tükrözi Németh Zsolt politikusi credóját.

A három utolsó fejezetben, mely nem a politikust, inkább az embert helyezi előtérbe, Banner Zoltán a műgyűjtő/műértőt, Kodolányi Gyula a „kultúragondozót” és könyvkiadót, Tőkés László pedig a református keresztyén politikust hozza emberközelbe.

E sorok íróját ez az utolsó fejezet érinti legközelebbről, hiszen nemcsak ugyanolyan háttérből (református lelkészcsalád) indult, hanem civil közéleti pályáján maga is hasonló értékeket vall. Ráadásul az ő gondolkodására is meghatározó módon hatott a néhai Németh Géza református lelkipásztor, Németh Zsolt édesapja. Amint Tőkés László fogalmaz: „Mindazon értékeket és eszményeket, amelyek életünket vezérlik, a szülői házban oltották belénk. (…) Németh Géza atyai öröksége Isten Igéjének bibliai, krisztusi, reformációi öröksége is egyben, Németh Zsoltnak, a közéleti embernek és politikusnak az istenes útmutatója, mely életpályáján mindenkor eligazította.” Hozzátehetjük, hogy nemzeti elkötelezettsége, a határon túli magyarok iránt érzett felelőssége is innen, a szülői ház gondolkodásmódjából fakad.

Így látja ezt Magyarics Tamás is: „Németh Zsoltot (…) minden bizonnyal protestáns felmenőitől örökölt bizonyossága az örök értékek felől a magyar és az európai közélet egyik követendő stílusú szereplőjévé avatja.” Az „örök értékek felől való bizonyosság” biztos útmutató lehet a politikai gyakorlatban is. Ezt tükrözte Németh Zsolt korábbi, kétkötetes gyűjteményének címe is: Hitünkből értékek következnek (2016). „Az értékalapú kiszámíthatóság a külpolitikában nem hátrányt – írta erről szóló recenziójában Manzinger Krisztián –, sokkal inkább előnyt jelent: lehetővé teszi hosszú távú értékszövetségek kiépítését az ad hoc, sérülékeny és sokszor megbízhatatlan érdekszövetségekkel szemben.”

Az értékelvűség természetesen nem zárja ki a professzionalizmust. Méltatói szerint Németh Zsolt megnyilatkozásait a kiérleltség és a letisztultság,
a higgadt érvelés, a kölcsönös megértés szándéka, a másoknak kijáró tisztelet megadása jellemzi. A diplomáciában különösen is előnyösek ezek a tulajdonságok. Néha azonban szükség van arra is, hogy „az igen legyen igen, a nem pedig nem” (Mt 5,37). Mint például a tavalyelőtti nevezetes Facebook-bejegyzésben: „Ruszkik haza!” Igen, hitünkből értékek következnek. Civilként jóval könnyebb ezt érvényesíteni, mint politikusként. Németh Zsoltnak megvannak a biztos alapjai ahhoz, hogy ezt megtegye.