A pénzügyi befektetések szakértői, a demográfus, a Magyar Nemzeti Bank stratégái és egyes politikusok rövid időn belül, egymástól függetlenül kifejtett álláspontja tanulságos képet rajzol arról, ki hogyan tekint napjaink egyik nemzeti (és európai) sorskérdésére, a népességfogyásra.

Neves befektetési szakemberek, köztük Jaksity György volt tőzsdeelnök részletes, számos elgondolkodtató tényt felsorakoztató és tanulságos összefüggésekre rámutató tanulmányukban a kormány népesedésösztönző törekvéseit is vizsgálva azokat eleve sikertelenségre ítéltnek, a gyerekvállalási kedv növelésére szánt állami kiadásokat elpazaroltnak minősítik. Szerintük a szülési hajlandóságot támogató és évente több százmilliárd forintot felemésztő programok lényegében eredménytelenek.

Ezt az állításukat annyira magától értetődőnek tartják, hogy különösebben nem is próbálják bizonyítani vagy legalább indokolni, csupán egy diagramon szemléltetik a népesedéspolitikai célú költségvetési források (családi adókedvezmény és CSOK) növekedését, s a születésszám ezzel párhuzamos stagnálását. A ráfordítás nőtt, a születésszám nem nőtt, a program sikertelen, passz.

Kapitány Balázs demográfus ellenben merőben másként ítéli meg a helyzetet. Emlékeztet rá, hogy az elmúlt évtizedben a házasságkötések száma majdnem megduplázódott, a gyermekvállalási kedv pedig huszonöt százalékkal emelkedett. A teljes termékenységi arányszám (egy nő az élete során átlagosan hány gyermeket szül) 2011-ben, a legrosszabb évben csak 1,23 volt, az elmúlt tíz évben ez az arányszám felment 1,56-ra. A születések számában ez azért nem látszik meg, mert a Ratkó-unokák nagy létszámú generációja kilépett a szülőképes korból. A szakember szerint ez a kormány balszerencséje, amiről nem a mostani vezetők tehetnek. A születésszám ugyan stagnál Magyarországon, de

ma húsz százalékkal kevesebb nő szül ugyanannyi gyermeket, mint egy évtizeddel korábban.

A lefelé haladó mozgólépcsőn sikerült megállnunk, ami közismerten komoly erőfeszítést igényel. Enélkül megállíthatatlanul süllyednénk tovább. Ahhoz, hogy felfelé induljunk meg, az erőfeszítésekkel nem felhagyni, hanem azokat inkább fokozni kell. Feltéve, hogy a nemzet fizikai létezését értéknek tekintjük, amiért áldoznunk érdemes.

Jaksity György és befektetőtársai szerint nem érdemes, már csak azért sem, mert a születések számának növelése vagy akár szinten tartása csak két évtized múlva fejt ki hatást a munkaerőpiacra, és ezen keresztül a gazdaságra. Ilyen hosszú távra pénzügyi befektető nem szívesen köti le a tőkét. Politikusok sem nagyon szoktak érdeklődést mutatni olyan célok iránt, amelyek csak nemzedéknyi időtávon kecsegtetnek eredménnyel.

A mi liberális és baloldali politikusaink kiváltképp nem foglalkoznak népesedési problémákkal. Az előbbiek amúgy is úgy vélik, hogy a gyermekvállalás abszolút magánügy, kinek-kinek saját úri passziója, az utóbbiak meg a forrásokat inkább ma osztanák szét egy egyenlőbb társadalomkép igézetében.

Novák Katalin családügyi miniszter szerint nem véletlen, hogy

a baloldalon nincsenek családpolitikusok, mert ez a téma számukra nem fontos. Szociálpolitikával foglalkozó szakemberek vannak

a baloldalon, de olyan családpolitikai fókuszú személyiségeket, akik nem a szegénységpolitika részeként tekintenek a családpolitikára, hanem a középosztállyal is foglalkoznának, nem találunk közöttük. A családi pótlék emelése az egyetlen, amit a családtámogatásokról mondanak. A Fidesznél ezzel szemben a miniszterasszony szerint természetes módon alakul ki a családokkal foglalkozó politikusi és szakemberi réteg, mert érdekli őket, miként segítsenek a családoknak.

Kapitány Balázs szerint ma az a kormányzati cél, hogy a dolgozó családokban szülessen több gyermek. Ezt lehet elfogadni vagy vitatni, de minden kormánynak legitim joga dönteni ezekről a célokról. Jelenleg a szegénység elleni küzdelem nem a családpolitika része; a családpolitika és a szociálpolitika szét van választva.

Novák Katalin szerint Magyarországon ma az emberek többsége azt mondja, hogy a munkához kell kötni a támogatásokat. A magyarok nem eltartatni akarják magukat, ami szerinte az elmúlt három ciklus egyik legnagyobb eredménye. Az emberek dolgozni szeretnének. Amikor azonban a kisgyerekes anyák visszamennek dolgozni, figyelmeztet a demográfus, sok esetben diszkriminációval találkoznak, s úgy véli, az ez elleni hatékonyabb fellépésnek valószínűleg termékenységi hatása is lenne.

A családok lakáshelyzete Kapitány Balázs szerint valóban gátja volt további gyerekek vállalásának, mert a kutatások azt mutatják, hogy „albérletbe nem szül a magyar”. A kormány érzékelte ezt a problémát, de azonnal megjelentek azok, akik „iparági érdekeket toltak bele a rendszerbe”, és a CSOK-kal a bankoktól az építő cégekig mindenki jól járt, csak épp a rászoruló családok nem nyertek szinte semmit, mert a támogatás jó részét elvitte az ingatlanárak emelkedése.

A Magyar Nemzeti Bank Makroprudenciális jelentése is felhívja a figyelmet arra, hogy

az elmúlt évek lakásár-emelkedése miatt több társadalmi csoport számára érdemben romlott a hitelből történő lakásvásárlás elérhetősége,

főként Budapesten. Szakács János, az MNB főosztályvezetője a jelentés bemutatásakor hangsúlyozta, hogy a lakásárak gyors emelkedése miatt a fiatalabb korosztályok nehezebben tudják előteremteni az önerőt. A jegybank ezért vizsgálja annak lehetőségét, hogy a jövőben az első lakásuk megszerzéséhez a fiatalok a jelenleg elvárt húsz százaléknál kisebb önerővel is felvehessenek jelzáloghitelt.

Az MNB szerint ezek az adósok alacsonyabb hitelkockázatot jelenthetnek a bankok számára, mivel főként lakhatási célra vásárolnak ingatlant, így erősebb a törlesztési fegyelem, jövedelmük pedig várhatóan növekszik majd a hitel futamideje alatt. Évente akár húszezerrel is több fiatal jelenhet meg hamarabb a lakáspiacon, ha a jegybanki javaslatból szabályozás lesz, és a jelenlegi húsz százalékos önrészlimit tíz százalékra csökkenhet.

Nincs ugyanakkor az az állami ösztönzés, amely eredményes lehetne, ha a fiatalokban nem támad föl a gyermekek utáni természetes vágy. Márpedig mostanában ezen a téren riasztó jelenségek figyelhetők meg. Egyre szélesebb körben hódít a tudatos gyermektelenséget propagáló új ideológiai divat, minthogy

a gyermekvállalás, úgymond, súlyosbítja a klímaváltozást.

Milan Zver szlovén európai parlamenti képviselő szerint az emberellenes, ökototalitárius ideológia egyértelműen felívelőben van, és jellemzően csak Nyugaton. Más kultúrák ugyanis ellenállók az ilyen abnormalitásokkal szemben. Zver figyelmeztet: ha a Nyugat a klímavédelem nevében feladja a gyermekeit is, az a legrövidebb út civilizációnk hanyatlásához.