Magyarországon ma is az 1992-ben született (egyébként meglehetősen elfogadó) törvény van életben, ugyanakkor 2021 óta csak a műtéti abortusz érhető el (gyógyszeres nem). Hazánkban szeptember 15-én módosították a jogszabályt, amelyre azóta sok esetben – és tévesen – szívhangtörvényként hivatkoznak.
A Magyar Orvosi Kamara szerint az új szabályozás a meglévő protokollt csak adminisztratívan módosítja: eddig is szükséges volt a magzat életjeleiről meggyőződni, arról a terhes anyát tájékoztatni. A módosításnak tehát az egyetlen, jogilag kötelező eleme az, amit az orvosi leleten rögzíteni kell: „az állapotos nő számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta”. Vagyis a sokat emlegetett szívhang mellett sok más is minősülhet „a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőnek”. Arról ugyanis, hogy pontosan mik lehetnek e „tényezők”, jelenleg semmilyen jogszabály nem rendelkezik.
Mindemellett a terhességmegszakítás kriminalizálása bizonyítottan nem akadályozza meg az abortuszt.
Ami senkinek sem a könnyű út. Sem a nőknek, sem a férfiaknak, sem az azt elvégző orvosoknak. Senkinek, aki képes beleélnie magát egy ilyen morális döntés mélységeibe. Egy magzat elhajtása nem politikai tett, hanem az egyén döntése. Az okok sokfélék, ám egy kórházi ágyon nincsenek konzervatívok és liberálisok, csak kiszolgáltatott nők.
Amikor a szívhang meg- vagy meg nem meghallgatása körüli hisztéria alábbhagy, végre szót lehetne ejteni sok más, ennél jóval fontosabb dologról.
Olyanokról, amelyek még az abortusz előtt történnek.
Borítókép: 8 hetes magzat az ultrahangon
