Közöttük azonban sokakat, akiknek vajmi kevés közük van az USA orosz politikájához. A közös bennük az, hogy Trump bizonyosan az ellenségeinek tartja őket. Köztük van az a republikánus Brad Raffensperger, aki Trump nyomásának ellenállva, nem volt hajlandó meghamisítani a georgiai választási eredményeket 2020-ban, a volt elnök elleni eljárásokban részt vevő ügyész és nyomozó is, és az a közrendőr is, aki lelőtte a Capitoliumot megrohamozók egyikét.
Hogy mennyire játszott, játszik össze Trump Putyinnal, annak egyelőre csak ők ketten a megmondhatói, mert az eddigi vizsgálatoknak szűkítették a hatókörét. Robert Mueller korábbi FBI-vezér 2019-ben ugyan megállapította, hogy a 2016-os választásokba az oroszok csakugyan beavatkoztak, Trump pedig akadályozta a nyomozást, de a jogi megítélés szerint hivatalban lévő elnököt nem helyeznek vád alá. Pedig Mueller állításait az Amerikai Titkosszolgálati Tanács, a Kongresszus kétpárti jelentése is igazolta. Ennek ellenére Trump, aki példátlan módon közvetlen munkatársait is kizárta az orosz elnökkel folytatott megbeszéléseiről, Putyinnak adott igazat: az oroszok nem avatkoztak be. Vagyis hiteltelenítette saját kormányzatát, általában pedig az amerikai demokráciát, és mindezzel megosztotta az országot. Két nappal Ukrajna lerohanása előtt Trump Putyin „zsenialitását” dicsérte, amiért „okosan békefenntartókat” küldött a határra. Részletes vizsgálatot eddig nem folytattak, mert a republikánusok egy része úgy gondolja, a progresszív őrületet csak Trump fékezheti meg, a demokraták egy része pedig az amerikai demokrácia jó hírét félti attól, hogy bebizonyosodik az összejátszás. De kinek jó ez?
Niytókép: Trump és Putyin ceruzahegyből
