És mégis, többet mond, mint megannyi nagytudományú szociológus, harcos jogvédő vagy megélhetési cigánypolitikus. Empátiával, nyitott szemmel és elfogulatlanul mutatja meg az oláhcigányok különös, időnként extravagánsnak, néha félelmetesnek tűnő szokásait, dörzsölt lókupecek, zajosan ájtatos zarándokok és Mária-szobrok árnyékában jósló kártyavetők világát; beszédes képekkel – talán az utolsó órában – rögzítve egy eltűnőben lévő színes világ hétköznapjainak s ünnepeinek jellegzetes pillanatait.

A riportfüzér központi alakja „heves vérmérsékletű” család sarja. Amikor nagyanyja testvérei végigmentek a soltvadkerti cigánytelepen, hamarosan „kezdetét vette a csata”, s lovas kocsival hordták a sérülteket a kórházba. Sztojka Zoli három osztályt végzett, aztán kicsapták az iskolából. A nemszeretem spenótot tányérostul borította a tanár fejére, s ha kötözködtek vele, a nagymamája bement a tanárhoz „lerendezni” a problémát…

A kötetben megszólított Forray R. Katalin, a Pécsi Tudományegyetem Romológiai Tanszékének alapítója hangsúlyozza: a kiemelkedéshez már az óvodában meg kell tanítani a cigány gyerekeknek az alapvető viselkedési szabályokat, a tanulás fontosságát. Pozitív példaként említi a (jogvédők támadásainak kereszttüzébe került) nyíregyháza-huszártelepi görögkatolikus iskolát, ahol egyre több gyereknek sikerült jó irányba terelni a sorsát.

Egy felnőtt cigány nem tudja, hogyan kell dolgozni – teszi hozzá a professzor asszony –, mert nincsenek ebbéli tapasztalatai. Ennek azonban megvan a maga súlyos oka, ahogy arra Székely János szombathelyi megyés püspök a kötet bevezetőjében rámutat: míg 1989-ben még a munkaképes cigányság 87,8 százaléka dolgozott, 1993-ban már csak 28,6 százalékának volt munkahelye. Ez óriási tragédia, és az egyik legfőbb társadalmi problémánk. A cigánysággal kapcsolatban nagyon fontos lenne a türelem és a megértés. Alig hatvan-hetven éve tanulják azt, amit mi ezer éve; mi az, hogy idő, mi az, hogy tisztálkodni, mi az, hogy írni-olvasni, mi az, hogy munkahely, mi az, hogy magántulajdon.

Amikor Hofher József jezsuita körömi lelkipásztori szolgálata idején cigány suhancok elvittek a falu közösségi házából minden mozdíthatót, az egyik elkövető anyja így tört ki: „A rohadt kölök! Mondtam már neki, mindenkitől lophat, de magától nem!” Hofher József úgy tapasztalta, hogy aki megtalálja az utat a cigány-
lélekhez, annak nyert ügye van. Volt olyan nagymama, aki azért jött el az analfabéta felnőtteket olvasni tanító Szeretet Iskolájába, hogy az unokájának olvashasson mesét. Forray R. Katalin szerint sokszor egyetlen mosoly is megnyitja a szíveket.

A hagyományos cigány közösségek belső ítélkezési fórumán, a romani krisen a legtekintélyesebb férfiak minden érintett fél meghallgatását követően íratlan törvényeik alapján döntenek. Hofher József tapasztalatai szerint a cigányság a vagyoni és életellenes bűncselekmények terén sokszor fenntartja magának
a jogot az ítélkezésre. Egy feleséggyilkosságot például a szemtanúk balesetnek állítottak be, a temetésen azonban az asszony hozzátartozói nem engedték a férjet a koporsóhoz, s a cigány közösség ítéletét vérbosszú pecsételte meg.

Generációról generációra száll, a cigány kultúra része a jóslás tudománya. Kalapos Zoli tátott szájjal figyelte öreganyját kártyavetés közben, s büszkén viszi tovább az elődeitől örökölt több száz éves misztikus cigány hagyományt. Tud jósolni tenyérből, szemből, kőből, ólomból, tűzből, vízből, kávézaccból. A kétszázötven éve családja birtokában lévő boszorkánygyűrűt mindig magánál tartja. Emberismeret nélkül nehéz lenne a jóslás, amely közben családi titkok tárulnak fel előtte, lelket önt a „páciensébe”, próbálja helyes irányba terelni az életét. A generációs átkok megtörhetők, gonosz embereket le lehet téríteni a rossz útról.

Hofher József szerint a jóslás nem istenhit kérdése, sokkal inkább gazdasági, megélhetési trükk. A cigány hitvilágban sokféle babonás elem van, mégis egészséges hitérzés jellemzi őket, és feltűnő a Jóisten iránti szeretetük. Kedvelik a különböző zarándoklatokat, erős náluk a Mária-kultusz, ahogyan a család értéke, szeretete is fontos számukra.

 

: