A Jóléti állam vagy Közjó című ötrészes pódiumbeszélgetés-sorozatnak a Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézetében rendezett nyitó beszélgetésében Baritz Sarolta Laura Domonkos-rendi szerzetes nővér, közgazdász, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanára, a Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban (KETEG) képzés szakfelelőse és Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológus, a Soproni Egyetem docense, az egyik legismertebb baloldali elméleti műhely, az Új Egyenlőség online magazin főszerkesztője fejtett ki két egész közeli, de eltérő alapon álló társadalmi modellt.

Mindkét kutató, s az általuk vezetett intézmények a közgazdaságtan alternatív irányzatát képviselik és jelenítik meg.

A KETEG közgazdasági felfogása az embert helyezi középpontba

, az erkölcsi rendet tartja a gazdasági rend alapjának, a profitot pedig nem célnak, hanem eszköznek tekinti. Az Új Egyenlőség a magyar társadalom nagyobb horderejű kérdéseit a gazdasági demokrácia alapértékei – egyenlőség, szabadság, igazságosság és szolidaritás – szempontjai szerint vizsgálja.

A közjó fogalmát Laura nővér az ember – közösségi és egyéni szinten egyaránt megélt – kiteljesedésében határozta meg. A társadalmi, politikai cél tehát annak a struktúrának a felállítása, amely lehetővé teszi és megvalósítja a közjót, az emberek boldogságát. Ebben a kontextusban boldogságon nem a mainstream hedonista boldogságmegközelítést érti a szerzetes nővér, hanem

a klasszikus arisztotelészi boldogságot, amelynek lényege, hogy az emberi élet egy kitűzött cél felé törekedjen, és eközben egyre erényesebbé, értékesebbé

váljon. Ebből következően, ha egy állam tűzi ki maga elé a közjó elérését, akkor nem elég a gazdasági javakra koncentrálnia, amelyek halmozása egyébként a pszichológia kutatásai szerint egy határon túl már egyáltalán nem boldogsághoz, inkább depresszióhoz, neurózishoz vezet. Ehelyett fontos az olyan immateriális javakra koncentrálni, mint az oktatás, a kultúra, a vallás vagy a média. Ennek a modellnek a szellemi háttere a keresztény, katolikus erkölcsetika területén keresendő, amely az egyének és közösségek közötti kapcsolatokban testesül meg.

Pogátsa Zoltán: A skandináv modell hátterében a protestáns etika és a szorgalom áll (Fotók: Merényi Zita, magyarkurir.hu)

 

Pogátsa Zoltán a jóléti állam modelljét ismertette, amelyet sokszor skandináv modellként is szoktak emlegetni a közgazdaságtanban. Ennek jellemzője, hogy – a kapitalista államokban jelentkező versenyt nem tagadva – a rendszer kezeli az egyének lehetőségei közötti különbségeket. A veleszületett véletlenszerű hátrányokat (etnikai hovatartozás, anyagi helyzet, genetikai hátrányok, földrajzi adottságok stb.) az állam kompenzálja, hogy az állampolgár kibontakoztathassa a tehetségét. Az újraelosztásból tehát a struktúra

segíti az érvényesülést például az oktatáson, szociálpolitikán keresztül, ami végül nemcsak a támogatott egyénnek, hanem mindenkinek jó,

hiszen kialakul egy igazságtalanságok, egyenlőtlenségek, leszakadás nélküli harmonikusabb társadalom.

Ha a jóléti állam polgárainak anyagi értelemben nincs félnivalójuk, lelki biztonságban élnek és szellemi értelemben is kapnak muníciót, akkor a boldogsághoz is közelebb kerülhetnek. A skandináv modell szintén keresztény elvi alapokon építkezik, de itt a protestáns etika és a szorgalom, a takarékosság, a teljesítményorientált magatartás áll a háttérben – zárta bevezetőjét az Új Egyenlőség online magazin főszerkesztője.

Az ellentétes pólusok felől induló

modellek között nincs összebékíthetetlen feszültség, rengeteg közös jellemzővel bírnak.

Például kialakításukhoz nem igényelnek fejlett gazdasági alapot vagy kulturális közeget, csupán olyan értékek társadalmi szintű elfogadását, mint például az emberi méltóság tisztelete, a szabadság, az igazságosság vagy a szolidaritás.

Baritz Sarolta Laura (középen): A gazdaság alapja az erkölcs, a profit nem cél, hanem eszköz

 

A beszélgetés során természetesen felmerült, vajon hol tartunk mi a mai Magyarországon ezekhez az áhított modellekhez képest, és mi az, amiben könnyen, gyorsan léphetünk előre. Pogátsa Zoltán szerint már önmagában az, hogy egy ilyen beszélgetésen a felek a közös pontokat helyezik előtérbe, olyan érték, amely az elmélettől elrugaszkodva is nagyon fontos erény lehetne társadalmi szinten: keressük azt, ami összeköt, és ne azt, ami elválaszt. Elvi síkon az egyház pozitív felfogása és annak társadalmi megnyilvánulása, a szociáldemokrácia, valamint a baloldal pozitív felfogása – a skandináv modell – nagyon közel esik egymáshoz.

Baritz Laura azzal egészítette ki ezt az összehasonlítást, hogy rámutatott,

a közjó modellben az ember és az emberi szabadság, felelősség áll a középpontban,

amely – kibontakoztatva az Aquinói Szent Tamás által megfogalmazott természettörvényt, azaz az ember elsődleges hajlamát a jóra – képes „legyőzni” a struktúrát, míg a skandináv modellben éppen az újraelosztás struktúrája hangsúlyosabb. Ebben az ember van a struktúráért, a másikban a struktúra az emberért, azaz inkább az ember az elsődleges. Persze a struktúra visszahat az emberre.

Nem teljesen valósulnak meg a fenti elvek a mai magyar gyakorlatban, vélik az előadók, hiszen például az oktatási rendszer nem adja meg a hátrányos helyzetűeknek a versenyzés lehetőségét. Ugyanígy az egészségügyi rendszer sem biztosít azonos ellátási színvonalat a szegényebb térségekben, de a szociálpolitika és a közösségi közlekedés sem működik mindenütt egyforma színvonalon. Az adatok alapján ezek nem új jelenségek, nem lehet egyetlen kormányzatot kárhoztatni miattuk, és a magukra baloldaliként tekintő politikusok sem javítottak ezen a helyzeten.

Köves Alexandra: ne tekintsünk úgy magunkra, mintha a problémától független kívülállók lennénk

 

Köves Alexandra közgazdász, a Corvinus Egyetem munkatársa, a beszélgetés szakmai vendége kifejtette, hogy a társadalomban élve részei vagyunk a struktúrának, nem különülünk el attól. Ezt azért fontos szem előtt tartani, mert például amikor fenntarthatóságról, klímavédelemről beszélünk, ne tekintsünk úgy magunkra, mintha a problémától független kívülállók lennénk.

Amikor a klímát védjük, magunkat védjük!

Ennek megértése érdekében a Zöld Egyenlőség podcast alapítója hangsúlyozta, hogy a továbblépés irányának meghatározása érdekében közös narratívát kellene létrehozni.

Nemes Csaba klímakutató, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület tagja a betegség miatt távol maradó Zlinszky Jánost helyettesítve a teremtésvédelem alapfogalmainak tisztázására tett kísérletet, és

a közös nyelvezet megteremtéséhez a szeretet és irgalom bibliai eredetű megközelítését ajánlotta.

Eszerint a minden egyes egyén szintjére lebontható felelősség és cselekvés megértése és végrehajtása lehet a megoldás.

A beszélgetés teljes terjedelmében elérhető és meghallgatható az Új Egyenlőség online magazin honlapján.

 

Nyitókép: szakszervezeti tüntetés Genovában 1976-ban (Wikipedia)