Magyarország 1944-es német megszállásának évfordulóján Joó András Kállay Miklós kiugrási erőfeszítéseit összegzi, rámutatva, hogy a teheráni konferencia illuzórikussá tette azokat (A sorsfordító március 19).

Aktuális rovatunkban a Bartók Tavaszról, Benkő Imre fotográfus retrospektív kiállításáról, Kovács Miklós tiszakécskei kékfestőmester életmű-kiállításáról, a Budapest Cirkuszművészeti és Kortárstánc Főiskola új campusáról, Arany János Karlovy Varyban felavatott emléktáblájáról, a lengyel történelemoktatás nemzetietlenítéséről és a hongkongi cenzúráról olvashatnak. Szerdahelyi Csongor a nyolcvanöt éves Prokopp Máriát köszönti (Akinek anyanyelve a kereszténység), Pásztor Péter a Húsz nap Mariupolban című dokumentumfilmet méltatja (Az első ukrán Oscar).

Ünnepek ünnepe a húsvét, amelynek történetét és a hozzá kötődő népszokásokat Barna Gábor mutatja be, néhány, az ünnep vallásos jellegét is tükröző népi köszöntőt is felsorakoztatva.

Munkácsy Mihály-díjjal, a kiemelkedő képzőművészeti tevékenység elismerésére adható legmagasabb magyar állami szakmai kitüntetéssel ismerték el lapunk művészeti vezetőjének, Bánki Ákosnak absztrakt művészeti munkásságát és kimagasló művészetszervezői tevékenységét. Fazakas Réka a hazai kortárs képzőművészetben és kulturális életben betöltött jelentős szerepét méltatja (A színek átütő ereje).

Életmű-kiállításának kétszáz alkotása között a Műcsarnokban sétálva beszélget Szurcsik József festőművész Jankó Judittal pályaívének alakulásáról (Séta a Varázsló kertjében). Ifjúkorában a művészet valamennyi ága érdekelte, mert kitörést jelentettek a zárt politikai környezetben. Reklámpiaci kitérő után a festészetére, majd emellett a tanításra összpontosított.

Zugló–Párizs címmel Molnár Sándor grafikáival a középpontban rendezett kiállítást a Resident Art Galéria. Lisányi Endre ennek kapcsán mutatja be a hatvanas évek képzős fiataljainak – fajsúlyos tudományos és művészeti munkák, hangsúlyosan a Második Párizsi Iskolában megfogalmazott gondolatok közös megvitatására teret adó – önképzőköreként működő Zuglói Kör munkásságát (A láthatatlan látható).

Balázs D. Attila szerint csodákkal, felfedezésekkel teli világba kalauzol – a többek között Munkácsy Mihály világhírű trilógiájának újjáalkotójaként ismert – Szentkirályi Miklós restaurátor Gránátalma a szárnyasoltáron című albuma. A „mesterművek doktora” csaknem ötven éven keresztül mentette az elmúlt századok remekeit (Kutatóablak múltba és jövőbe).

Réfi Zsuzsanna komponálásról, vezénylésről, a gyerekek és a kortárs zene viszonyáról beszélget Dobszay-Meskó Ilona zeneszerző-karmesterrel. Nem akarok fehér holló lenni, vallja, arra biztatva a lányokat, hogy bátran induljanak el a karmesteri úton.

Szigetvári Krisztián szerint a szekszárdi identitás a Béla király téren tökéletesen fellelhető. A megújult főtér épületegyüttesei a Pollack tervezte Vármegyeháza udvarán feltárt Árpád-kori romoktól a szecessziós városházáig építészettörténeti panteonként mutatják az elmúlt évszázadokat (Korok, stílusok találkozása Szekszárdon).

Róna Judit Ágnes G. Tóth Franciskával, a százesztendős esztergomi Babits-ház irodalmi muzeológusával beszélget arról, hogyan teremtette meg Babits Mihály és Török Sophie a béke szigetét esztergomi hegyi nyaralójukban, ahol, mint aláírásfala is dokumentálja, Sárközy Györgytől Illyés Gyuláig a korabeli irodalmi és művészvilág jelentős része megfordult (Kinyúlhat égig a lélek).

Sziveri Jánosra, a fiatalon elhunyt délvidéki költőre, az Új Symposion harmadik nemzedékének tagjára emlékezik barátja és alkotótársa, Fenyvesi Ottó (Valakit elszólítottak belőle). Sokat csavarogtak együtt, hittek az avantgárdban, s a vajdasági magyar irodalmat olyannak képzelték el, amely a nyugat-európai posztmodern tapasztalatokat is tudatosan beépíti művészetfelfogásába.

Kókai János Badacsony Balladája, valamint Murányi Zita apokalipszis, most még... és valaki eldobott című verseit olvashatják.

A Barőtön nagy a hő azt jelenti, hogy Baróton nagy a hó – Sántha Attila az ízes székelyföldi tájszólások lassú elvesztéséről ír (Barőttől az őceánig).

Nem akart beletörődni szülőfaluja kihaltába a svájci–olasz határ közelében élő vendéglős fia, ezért alapítványt hozott létre a Muggio-völgy kulturális örökségének megőrzésére és turisztikai fejlesztésére (Brenner János: Egy svájci falu példája).

Megzavarta az ember a víz természetes körforgását; a csapadék hol kevés, hol özönvízszerűen érkezik. Szilvácsku Miklós Zsolt a víz szerepét rendszerszerűen, az egész természetet behálózó éltető elemként, másrészt egyéni, közösségi, térségi szinten átgondolva mutatja be (A víz a tájban és a gondolkodásunkban).

Még sok felfedeznivalóm van – állítja a Benyik Györgynek tudományos életútjáról nyilatkozó Nobel-díjas Karikó Katalin, akit Ferenc pápa a Pápai Életvédő Akadémia rendes tagjává nevezett ki, s ennek alkalmából családjával együtt személyesen fogadott.

Hogyan látjuk ma Metternichet a sokáig stabilnak hitt nemzetközi rend és kulturális értékeink eróziója láttán? – teszi fel a kérdést Egedy Gergely (Internacionalizmus konzervatív keretben). A néhai kancellár nem tökéletes, hanem stabil rendre törekedett, világosan látva, hogy a nemzetközi kapcsolatokat nem lehet pusztán nyers erőszakkal uralni, s egy politikai rendszer stabilitása nem a győzelmeken, hanem a kiegyezéseken múlik.

Ha van állam, akkor minden van címmel Antal Róbert István a határon túli magyar kisebbségek elmúlt száz évéről 2022-ben rendezett konferencia előadásait összegyűjtő A magyar kisebbségek 100 éve című kötetet mutatja be.

Képes György A kegyelmezés jogának történetét ismerteti Szent Istvántól napjainkig, nemzetközi kitekintéssel.