Mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett, mind emberéletben, mind haditechnikai eszközökben, ugyanakkor ezek a veszteségek pótolhatók. Az ukrán, illetve az orosz haderő is bírni fogja az emberveszteséget, és a nyugati katonai-anyagi támogatásnak köszönhetően Ukrajnának lesz lőszere, haditechnikája és főleg pénze, ám Oroszország nemkülönben ki fog tartani.

Orosz veszteségek és tartalékok

A hivatalos – semmiképpen sem megbízható – ukrán források szerint az orosz haderő 2023. február 12-ig mintegy 140 000 embert veszített, több mint 410 000 a sebesültjeinek száma, haditechnikai eszközeiből pedig nagyjából 3300 harckocsi, 6500 egyéb páncélozott harcjármű, 2300 tüzérségi eszköz, illetve 300-300 repülőgép és helikopter semmisült meg. Mértékadó nemzetközi becslések szerint ezeknek a fele lehet valós, ám még így is döbbenetesen nagyok a számok. A halottak és a súlyos sebesültek száma vélhetően meghaladja a 200 000 főt. (Összehasonlításképpen: az iraki és az afganisztáni konfliktusokban az amerikai haderőnek 7100 halottja és 53 300 sebesültje volt – húsz év alatt!) Ugyanakkor ez a véráldozat nem túl nagy az összlakossághoz képest, pótolható. Oroszország népessége meghaladja a 142 millió főt, amelyből legkevesebb 20 millió 18 és 50 év közötti férfi lehet alkalmas katonai szolgálatra. (Közülük hatszázezren–egymillióan hagyhatták el az Oroszországi Föderáció területét az elmúlt évben.) Kétmillió fő tíz éven belül szerelt le, tehát még nem felejtette el teljesen a kiképzésen tanultakat. A rendelkezésre álló állományból eddig 250–500 ezer főt mozgósítottak, nagyobbrészt a különféle kisebbségekből, azaz Moszkva némi etnikai tisztogatást végez a saját lakosságán belül is. További
50 000 elítéltet szabadítottak az ukránokra, akik zömmel a Wagner-csoport állományában harcolnak, vagy inkább csak harcoltak, mert többségük meghalt, vagy megnyomorodott Szoledár és Bahmut ostrománál. Ugyanakkor van még az orosz büntetés-végrehajtási intézményekben további majd negyedmillió potenciális regruta. Ember tehát – legalábbis az oroszoknál – van elég. (Az Orosz Birodalom vagy a Szovjetunió az esetleges technológiai, kiképzettségbeli, szervezettségbeli hátrányait sokszor katonái tömeges feláldozásával ellensúlyozta.)

Putyin részben azért sem rendel el általános mozgósítást, mert „arcvesztéssel” járna, kiderülne – legalábbis a szélesebb hazai közvélemény számára is –, hogy ez a „különleges katonai művelet” mégiscsak háború, aminek a kimondásáért több év börtön jár. Nagy kérdés persze az is, hogy ki képzi ki most az orosz tartalékosokat, hiszen a szükséges tiszt- és tiszthelyettes-állományból már több ezer meghalt vagy megsebesült, a többieknek pedig elsősorban a fronton van a helyük. Az ukránoknak itt is egyszerűbb a helyzete, hiszen tízezerszám képzik ki őket a NATO- és az EU-tagállamok gyakorlóterein. (Oroszországnak Belorusz nyújt hasonló, bár jóval korlátozottabb segítséget.) Márpedig a megfelelő kiképzés, illetve a megfelelő egyenruha, felszerelés – amit az ukránok szintén megkapnak – jelentősen csökkentheti a bevetett erők veszteségeit.

Haditechnikai eszközökből sincsen hiány, hiszen a – kétes hadrafoghatóságú – raktárkészleteket is figyelembe véve – reális veszteségi adatokkal számolva – az orosz haderő harckocsikban 12 százalékos, egyéb páncélozott harcjárművekben 10 százalékos, tüzérségi eszközökben pedig 5 százalékos veszteséget szenvedett. (Ha a háború kezdetén hadrendben álló eszközöket nézzük, akkor viszont harckocsikban 50 százalékos, páncélozott harcjárművekben 19 százalékos, tüzérségi eszközökben pedig 17 százalékos a kiesés.) Repülőgépekben 7 százalékos, helikopterekben pedig 16 százalékos lehet a megsemmisült mennyiség, utóbbin belül harci helikopterek esetében a veszteség megközelíti a 25 százalékot. Az orosz hadiipar azonban csúcsra van járatva, azaz – a raktárkészletek „kikonzerválásával” együtt – még ilyen intenzív haditechnikai veszteség ellenére is évekre meg van oldva a haderő fegyverekkel való ellátása. Maximum – mivel egyre több a korszerűtlen fegyver – némileg nőni fognak az élőerő-veszteségek, de ez – mint láttuk – belefér, a mindenkori orosz politikai elit nagymértékben érzéketlen az egyszerű emberek szenvedése iránt.

Egyéb orosz katonai kötöttségek

Azt sem szabad elfelejteni, hogy Oroszország nem vetheti be minden erejét. Tizenhétmillió négyzetkilométeres birodalom, amelynek komoly erőket kell állomásoztatnia a Távol-Keleten, mert jelentős ottani területei 1860-ig Kínához tartoztak, és ugyan nagy a barátság a két autoriter állam között, de nem feltétel nélküli. A Kaukázus térségében is kellenek az orosz „békefenntartók”, különben gyengül a Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán feletti kontroll, Közép-Ázsiában pedig a gazdaságilag és politikailag terjeszkedő Kína miatt kell erőt felmutatni. Komoly csapatokat kell a NATO ellen is készenlétben tartani, nem mintha a szövetség meg akarná támadni az oroszokat, de Moszkvának azért ezzel a lehetőséggel is számolnia kell. Ha a svédeknek meg a finneknek végül sikerül csatlakozniuk, akkor a finn határra is további csapatok kellenek. A klímaváltozás miatt felértékelődött Északi-sarkvidék is jelentékeny erőket köt le. A NATO-államok közé ékelődött Kalinyingrádot is tartani kell. Tartalékokat kell képezni, ha Szíriában, Venezuelában vagy Líbiában lenne rájuk szükség, hiszen Moszkvának globális ambíciói vannak. Ukrajna helyzete egészen más, a túlélésért küzd, minden erejét bevetheti; ha veszít, teljes területét, de legalábbis annak egy jelentős részét elveszíti, szuverenitása megszűnik, jobb esetben is megmaradt területén egy Beloruszhoz hasonló orosz bábállam jönne létre. Ukrajna mozgósítható tartalékainak döntő többségét már fegyverbe állította. Ehhez képest az oroszok még mindig – a lehetőségeikhez képest – egy korlátozott méretű és meglehetősen rosszul kiképzett haderővel támadnak. Ahhoz viszont, hogy az oroszok megnyerjék a háborút, vagyis több helyen áttörjék az ukrán arcvonalat, jóval nagyobb létszámú haderőre lenne szükségük. Ennek hiányában marad az iszapbirkózás, az állásharc, ahol az előrenyomulást napi pár száz méterekben mérik.

Ukrán veszteségek és utánpótlás

Az ukránok veszteségi adatai még annyira sem pontosak, mint az oroszokéi. A fegyveres erők halottjait és sebesültjeit nyugati források 100 000 főre becsülik, a polgári áldozatokét pedig 30 000 halottra és több tízezer sebesültre. A katonai veszteség körülbelül reális, hiszen a közelmúlt háborúinak tapasztalatai alapján – amennyiben a felek között nincs jelentős mennyiségi, illetve minőségi különbség – a támadó fél veszteségei legalább kétszeresen meghaladják a jól előkészített állásokban védekező félét. Ez azonban iszonyatosan magas szám annak fényében, hogy az ukrán haderő nagyjából kétszázezer fős volt a háború megindulásakor. Ötvenszázalékos az arány. Ha a mozgósítható 900 000 tartalékost is figyelembe vesszük, akkor is nagyjából kilenc százalékról beszélünk, ami hosszabb távon – további két-három év ilyen intenzív háború esetén – már tarthatatlan lesz. A polgári lakosság veszteségei pedig jelentősen alulbecsültek, csak az ukránok által ellenőrzött és visszafoglalt területekre vonatkoznak. Vélhetően sohasem fogjuk megtudni a pontos adatokat, mert a megszálló orosz erők jelöletlen tömegsírokba temetik vagy elhamvasztják a polgári áldozatok maradványait, hogy ne maradjon bizonyíték a háborús bűncselekményeikre vagy propaganda-alapanyag a másik fél számára.

Az ukrán haditechnikai veszteségek is igen jelentősek, de valószínűleg elmaradnak az oroszokéitól, hiszen itt is igaz, hogy a védekező fél veszít kevesebbet. Orosz adatok szerint ugyan ők már november végére közel kétszer annyi repülőgépet (330) semmisítettek meg, mint amennyivel Ukrajna a háború elején rendelkezett (190). (Repülőgépeket eddig még egyetlen ország sem adott át Ukrajnának.) Lelőttek emellett 180 helikoptert a százhúszból, sőt kilőttek, illetve zsákmányul ejtettek 6850 harckocsit és egyéb páncélozott harcjárművet, abból a 4600 eszközből, amivel Ukrajna – a raktárkészletekkel együtt – a háború kezdetén rendelkezett. És természetesen százezerszám tették harcképtelenné (ölték vagy sebesítették meg és fogták el) az ukrán katonákat. (Moszkva szerint az ukrán haderő már tavaly kétszer megsemmisült, de már több mint hat hónapja nem tudják bevenni Bahmutot, a békeidőben 70 000-es városkát.)

Az ukrán haditechnikai veszteségek pótlása is folyamatos. Az első körben a volt Varsói Szerződés immár NATO-taggá vált országai adtak át jelentős számú nehéz eszközt – harckocsikat, gyalogsági harcjárműveket, légvédelmi rakétákat –, majd a nyugati hatalmak kezdtek szállítani egyre nagyobb mennyiségben korszerű tüzérségi eszközöket, különféle páncélozott harcjárműveket, sőt nemsokára nagyobb mennyiségben korszerű harckocsit is. (Már a kezdeti orosz támadások megállításában is óriási szerepe volt a sok átadott korszerű, ember által hordozható páncéltörő és légvédelmi rakétának, amelyek a mai napig megtizedelik az orosz csapatokat.) S azt se feledjük, hogy az ukrán haderő legkomolyabb fegyverszállítói közé tartozik az Oroszországi Föderáció is, hiszen amikor az orosz csapatok április elején kivonultak Kijev, illetve szeptemberben Harkiv és novemberben pedig Herszon térségéből, százával hagyták hátra az elakadt vagy üzemanyaghiány miatt mozgásképtelenné vált haditechnikai eszközöket, anélkül, hogy legalább megrongálták vagy felrobbantották volna őket.

Az ukrán lakosság iszonyatos megpróbáltatásai

A háború kezdetén 42 milliós lakosságú országban 14 millió embernek kellett elmenekülnie az otthonából. (Az ENSZ adatai szerint 18 millióan hagyták el az országot, de egy idő után több mint a felük hazatért.) Több mint nyolcmillió ukrán menekült él az európai országokban, hatmillióan pedig Ukrajnán belül, úgynevezett belső menekültként találtak átmeneti lakóhelyet. S ezenfelül van még két-hárommillió fő, akik Oroszországba mentek, vagy odahurcolták őket! A sikeres szeptemberi harkivi ukrán ellentámadás, illetve a Kercsi-szorosban található, a Krímet Oroszországgal összekötő híd elleni 2022. október 8-án elkövetett bombatámadás után Moszkva – úgymond a terrorakció megtorlásaként – átfogó hadműveletekbe kezdett az ukrán kritikus infrastruktúrák, főleg az elektromos energiarendszer ellen. Ezek az orosz csapások – változó intenzitással a mai napig tartanak. (A polgári lakosságot ellátó infrastruktúra válogatás nélküli pusztítása a nemzetközi jog, hadijog szerint tiltott tevékenység, emberiség elleni bűncselekménynek minősül.)

Megszületett az ukrán politikai nemzet

Az ukrán polgári lakosság ma olyan körülmények között él, amelyek Európa nagy részén évtizedek óta, a második világháború utáni normalizációt követően ismeretlenek. Nincs áram, nincs távfűtés, nincs meleg víz, nincs térerő és nincs internet. Akadozik az alapvető élelmiszerekkel való ellátás, illetve sok helyen nehézkes az oktatás is. A gazdaság romokban hever, az állam a nyugati pénzügyi segítségtől függ. (Amit viszont akár éveken át is meg fog kapni.) Állandó a létbizonytalanság, a folyamatos légiriadók még a nyugati határszélen is jelzik, hogy háború van. Egyre több a csonka család: az apa harcol, már meghalt vagy megsebesült, esetleg külföldre menekült, és nem mer hazamenni, mert attól fél, hogy elviszik katonának. Közösségek – falvak, kisvárosok, lakótelepi tömbházak – estek szét, az emberek barátaikat, családtagjaikat, a gyerekek osztálytársaikat veszítették el, szétszórta őket a háború vihara. A közösségükhöz leginkább kötődő gyerekek – az óvodától a középiskoláig – ezt talán még jobban megszenvedik, mint a felnőttek. És mindezek ellenére – közvélemény-kutatások szerint – az ukrán lakosság többsége még mindig támogatja a kormányt, és hisz abban, hogy az orosz agresszorokat, vagy ahogy ők nevezik őket, az „orkokat” vissza lehet űzni Ukrajna határain túlra. Putyinnak sikerült pár hét alatt elérnie, amire az ukrán politikai elit három évtizeden át képtelen volt: megteremtette az ukrán politikai nemzetet és az erős ukrán nemzettudatot. Márpedig ez az úgynevezett Nyugat támogatásával orosz szempontból veszélyes kombináció. Gazdasági téren a nyugati világ bruttó 40 000 milliárd dolláros össznemzeti terméke áll szemben az orosz 4000 milliárd dollárossal. Oroszország a gazdasági háborút nem nyerheti meg. Azok az összegek, katonai segélyek, amelyekkel a NATO és szövetségesei életben tartják Ukrajnát, a nyugati világ számára aprópénz, de ezért cserébe Kijev sikeres ellenállása ledarálja az orosz katonai képességeket. Mindez pedig Kínának is üzenet, te is így járhatsz, ha megpróbálod erővel elfoglalni Tajvant.◼

 

A szerző biztonságpolitikai szakértő,
a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense