Sok szó esik manapság a változó világrendről. Már itthon is születtek a témában könyvek, előadások. Az Andrássy Egyetem futó Changing Orders Research Programme (Változó Világrendek Kutatási Program) e folyamat közép-európai térségünkre gyakorolt hatásait vizsgálja, és a keretében Egy háború, többféle válasz: új biztonsági rend Európában és annak következményei a kis és a közepes államok számára címmel megtartott konferencián a régió kutatói, elemzői mindezt szem előtt tartva az orosz–ukrán háború tanulságaival, hatásaival foglalkoztak. Hogyan és miért reagáltak térségünk kis és közepes államai az orosz–ukrán háborúra? Miért küldtek egyes országok fegyvereket Ukrajnába, mások miért nem?

Egyáltalán: a közelmúlt fejleményei és Oroszország háborúja fényében valóban változó világrendről, új multipoláris világról kell-e beszélnünk?

Robert Diethelm állítása szerint nem. A svájci védelmi minisztérium volt nemzetközi igazgatóhelyettese szerint az Amerikai Egyesült Államok súlya természetesen csökkent az elmúlt évtizedekben, de még mindig ő az egyedüli szuperhatalom, már csak gazdasági dinamizmusának köszönhetően is (GDP-je 2019 óta 11 százalékkal nőtt, míg Franciaországé 3,7 százalékkal, Németországé pedig stagnált). Kína nem zárkózott fel az USA mellé, és nem képez önálló pólust. A svájci szakértő szerint ennek az az oka, hogy Kína számos strukturális gonddal küzd, melyek közül a gazdasági problémák, az ingatlanpiaci válság, a fiatalok körében tapasztalható magas munkanélküliség, az öregedő társadalom, illetve a jogállamiság hiánya és az újra-központosítás a legfontosabb. A nagy figyelmet kiváltó

Övezet és Út kezdeményezés gazdasági függést ugyan létrehozott közte és kisebb országok között, de olyan függőségeket, amelyeket Peking biztonságpolitikailag is ki tudna aknázni, nem:

az ország egyedüli katonai szövetségese mindmáig Észak-Korea, míg Washington mintegy negyven szövetségest tudhat maga mögött. Ráadásul a Közép Birodalma kulturálisan sem vonzó, ellentétben Amerikával. Ugyanakkor sajnos az Európai Unió sem volt képes pólussá fejlődni, aminek elsődleges oka, hogy hiányzik a politikai akarat a közös kül- és biztonságpolitikában. Amíg ez kormányközi, nem pedig szupranacionális módon működik, vagyis minden stratégiai döntéshez konszenzus kell, ez nem is fog változni – vélte Diethelm.

Ausztria némileg különutas politikát folytat: ugyan csatlakozott az európai uniós szankciókhoz, de – Magyarországhoz hasonlóan – nem szállított fegyvereket Ukrajnának, és egyelőre az Oroszországból jövő gázimportját sem csökkentette érdemben (igaz, ez nemsokára változhat). Christoph Schwarz, az Austrian Institute for European and Security Policy kutatója Ausztria háborúval kapcsolatos politikáját arra vezette vissza, hogy az ország 1955 óta fenntartott semlegessége nagyon népszerű a lakosság körében. Ausztria szerencséje, hogy baráti államokkal van körülvéve, így földrajzi fekvése eleve lehetővé teszi az ország semlegességét. Ugyanakkor a kollektív bölcsesség úgy tudja, a hidegháborúban a semlegesség volt az, ami sikeresen garantálta Ausztria békéjét (nem pedig az, ami nyilvánvalóan: a nyugati atomfegyverek). A kényelmes osztrák semlegességnek tehát elsősorban politikai okai vannak: a pártok (a kormányba a hírek szerint frissen bekerülő liberális Neost leszámítva) ellenzik a semlegesség feladását, pedig a jogi lehetőségek ehhez meglennének. 

Csiki Varga Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa a háborúval kapcsolatos magyar álláspontot részben belpolitikai okokra vezette vissza: olyan különutas kezdeményezések, mint Orbán Viktor júliusi békemissziója Moszkvában, Pekingben és Mar-a-Lagóban, kiválóan alkalmasak arra, hogy növeljék a Fidesz láthatóságát itthon és Magyarország láthatóságát a világban. Csiki Varga szerint hazánk a ’hedging’, az ellensúlyozás stratégiáját folytatja régebb óta, vagyis a Nyugat gazdasági-politikai visszaszorulásából távlatilag fakadó hátrányokkal szemben azzal kívánja bebiztosítani magát, hogy jó kapcsolatokat épít ki Kínával, Törökországgal és más, nem európai hatalmakkal. Mivel a kormány értékelése szerint a világrend Európa rovására és a többiek javára változik, Magyarországnak gesztusokat kell gyakorolnia elsősorban Kína felé, amely ellensúlyozhatja, ha hagyományos piacaink és partnereink tért veszítenek.

Csehország Ukrajna egyik legelkötelezettebb támogatója. Ahogy Zdeněk Kříž, a brnói Masaryk Egyetem professzora kiemelte, Csehország az elmúlt hónapokban elkezdett nagy mennyiségben drónokat gyártani és Ukrajnába szállítani, ami a saját hadiipara előtt is komoly lehetőségeket nyitott meg. Természetesen fontos téma az országban élő csaknem négyszázezer ukrajnai menekült ellátása, de közülük több mint százezren munkaviszonyban állnak, és nagymértékben hozzájárulnak az adóbevételekhez, egyszersmind enyhítik a munkaerőhiányt is. Ezen kedvező hatások miatt

nincsen könnyű dolga azoknak a cseh populista pártoknak, amelyek az ukránok ellen mobilizálják a választókat – mondta Kříža a jövő évi cseh választásokkal kapcsolatban.

Marko Lovec, a Ljubljanai Egyetem docense és a European Council on Foreign Relations munkatársa Szlovéniáról szólva a közvélemény szerepét vizsgálta. Előadásában arra emlékeztetett, hogy hiába támogatta Ukrajna önvédelmi harcát mind Janez Janša (2020–2022), mind Robert Golob (2022–) kormánya, a választók nem honorálták ezt a magatartást: Janša ugyanúgy elvesztette a 2022-es parlamenti választást, ahogy Golob a 2024-es EP-választást. Lovec szerint egyébként orosz részről a háborút a belpolitika motiválta: Putyin azért támadott, mert meg akarta erősíteni hazai támogatottságát, ami felmérések szerint sikerült is. Márpedig e sikerre tekintettel az orosz hadsereget a jövőben is újra meg újra be lehet majd vetni, ha a Kreml ura megint úgy látja, hogy egy újabb háborúval kell maga mögött egyesítenie esetleg elégedetlenkedő népét.

A magyar fül számára ismerős szempontokat sorolt fel Paul Popa, a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem docense, amikor „óvatosnak” jellemezte Románia háborúval kapcsolatos külpolitikáját. Bukarest ugyan fegyverekkel is támogatja Ukrajnát, de keleti szomszédunknak azt is figyelembe kell vennie, hogy rendkívül kényes helyen fekszik: a Fekete-tenger az egyik fő hadszíntér. Ráadásul a román–ukrán kapcsolat egyáltalán nem volt felhőtlen 2022 előtt: Kijev egyrészt nem bánt túl jól az ukrajnai román kisebbséggel, másrészt pedig komoly vita alakult ki a két ország között a Fekete-tengeren húzódó közös határról. A Nemzetközi Bíróság 2009-ben ugyan kijelölte a határvonalat, Románia nagy megelégedésére, de az ügy sokáig bonyolította a két ország kapcsolatát. Popa kiemelte, hogy Románia nagyban hozzájárulhat Európa energiaigényének teljesítéséhez, ha jövőre a tervek szerint elkezdődik a fekete-tengeri Neptun Deep gázmező kitermelése. Ehhez viszont természetesen az kell, hogy a kinyeréshez szükséges drága infrastruktúrát senki se veszélyeztesse, és folyamatosan, zavartalanul működhessen a projekt.

Seraina Eldada, a genfi Geneva Centre for Security Policy (GCSP) munkatársa és Johnny Melikyan, a jereváni Orbeli Centre kutatója közös előadásukban azt emelték ki, hogy a kaukázusi térség évtizedek óta két hatalmi centrum, Európa és Oroszország között kénytelen manőverezni és érdekeit érvényesíteni. A kicsi és emiatt veszélyeztetett három ország (Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia) az utóbbi időben igyekezett diverzifikálni kapcsolatait: különösen Örményország érezte úgy, hogy a Nyugat nem elég fogékony törekvései iránt, ezért kénytelenek újabban a régi ellenséghez, Törökországhoz is közeledni. Ezzel párhuzamosan az orosz részesedés az örmény védelmi beszerzésekben kilencvenről tíz százalékra esett vissza.

Zeöld Zsombor polonista, a Corvinus Egyetem doktorandusza a lengyel külpolitikáról szólva kiemelte, hogy aktuálisan Varsó a balti/északi államokra, Németországra, Ukrajnára és az Amerikai Egyesült Államokra fókuszál. A haderejét nagy lépésekkel modernizáló ország egyre fontosabb szereplője az európai védelmi politikának, és reményeik szerint az új washingtoni vezetés is támaszkodni fog rá.

Az elemző felsorolásából fájdalmasan hiányzott a visegrádi együttműködés. Ezzel Varsóban jelenleg nem számolnak.

A konferencia a Svájci Alap támogatásával és Magyarország Kormányának társfinanszírozásával valósult meg.

 

A szerző külpolitikai szakértő, az Andrássy Egyetem docense

Nyitókép: Közép-európai vezetők szolidaritási látogatáson Kijevben 2022. március 15-én