Az előítéletektől mentes történetírás azt mutatja, hogy a nyugati civilizáció minden területén – legyen az a törvényhozás, a kormányzás, a gazdaság, a művészetek, a tudomány, a nevelés vagy az egészségügy – a keresztény hit óriásit adott az emberiség általános jólétéhez. A Jézusban megújult emberek képesek a család és a társadalom átalakítására.

A nőket a kereszténységet megelőzően (s követően is) szinte minden kultúrában elnyomták. Jézus példája nyomán azonban a keresztény vallás a nők és a gyerekek társadalmi helyzetén forradalmian javított.

A kereszténységet megelőző kultúrákat a szegények, a betegek, a haldoklók nem érdekelték. Az egyház azonban az őskeresztények korától gondjába vette őket, s az üldözések megszűntével intézményesült a rászorulókkal való törődés. Az első ökumenikus zsinat már 325-ben elrendelte, hogy minden püspöknek kötelessége ispotályt létrehozni. A középkortól mindenütt kórházak működtek. A pszichés betegekről való gondoskodás szintén keresztény kezdeményezésre indult meg. A Nemzetközi Vöröskereszt megalapításakor Henry Dunant a kamilliánus szerzetesek ruháján lévő vörös keresztet választotta szimbólumául.

A közoktatás gondolata is bizonyítottan keresztény inspiráció. Korai formája a keresztény hitoktatásból nőtt ki, mindkét nemet oktatta, és minden társadalmi réteget, etnikai csoportot befogadott. A modern egyetem születése szintén sokat köszönhet a kereszténységnek, az universitas föltételezi az emberi tudás egyetemes és transzcendens gyökerét.

A munka és a gazdasági élet megbecsülése is Jézus ajándéka. A görög-római világban a kétkezi munka az emberszámba alig vett rabszolgák feladata volt. Az ember általános hivatása, hogy Teremtőjével közösségben legyen a világ alakítója, méltóságot, értéket adott a kemény munkának, és átalakította a társadalmat. A szociális igazságosság alapvető fontosságú Jézus családjában.

A demokrácia, az egyenlőség, az emberi jogok a társadalom minden szintjén ugyancsak Jézus ajándéka, a beteljesített zsidó gyökerekből fakad. A modern tudomány születése közvetlen kapcsolatban áll a világ bibliai alapú megértésével. A képzőművészet, az irodalom, a zene hatalmas alkotásait is említhetjük. Ha Jézus Krisztus nem születik meg, lehetetlen lenne nyugati civilizációról beszélni. Az egyének és a népek jó irányú változását annak tulajdonítjuk, aki egy istállóban született, s aki azután hamarosan az univerzum uraként tért vissza.

Tartogat-e valamit Jézus és családja a mai emberiség számára? A Ferenc pápa által meghirdetett szinodális út valójában nemcsak az egyház számára lehet fontos, hanem egész modern világunknak is orvosságot kínál, például annak lehetőségét, hogy a globalizáció átok helyett áldás legyen.

A szinódus szó arra utal, hogy mindnyájan úton vagyunk, és az út közös. Ha Jézus családja élni akar, és hivatását be akarja tölteni, akkor meg kell újulnia abban, aki maga az út. Maradandóan haladni az úton csak együtt lehet, a közösen elfogadott cél jegyében.

Hogyan lehetünk képesek mindenki hangját beépíteni az egyetlen közös szimfóniába? Ferenc pápa folyamatról beszél, nem egyszeri eseményről. Ki kell alakítanunk úton létünk olyan állandó formáját, amely nem kiváltságos egyének, csoportok szempontjai és érdekei szerint vezérli haladásunkat.

A közös szinodális út nagy kihívás Jézus családjának és a mai világnak. De nélküle csak szakadéktól szakadékig vezetnek és vergődésekkel teli zsákutcáknak bizonyulnak útjaink. Képesek leszünk-e egyetérteni abban, mi is a közös út, hol tartunk rajta, és mi a közös cél, mik az eszközök annak közelítésére? Magunktól erre nem lennénk képesek, de azzal, aki kitalált bennünket és a közös célt adta nekünk, aki az útra hívott minket és kísér ezen az úton – vele képesek lehetünk.

Az emberiség legnagyobb része hiszi, hogy van közös célunk, és azt nem mi találtuk ki. A gép forog, az Alkotó nem pihen. A zsigereinkben hordozott szinodális út elszánt vállalása az egyház és a világ áldássá alakításának lehetősége.