•Amikor az apadó tanulószám miatt megszűnőfélben volt a szepsi állami magyar tannyelvű gimnázium, milyen elgondolás vezérelte a Salka alapítását 2015-ben?
Szülői kezdeményezésre, a Kassai Főérsekség támogatásával indítottuk iskolánkat. Nagyot álmodtunk, és az álom valóra vált. Engem személy szerint őseink hite, a szülők bizalma, Jézus szeretete, a Szentlélek egyesítő ereje és a jó irányban történő változás lehetősége motivált a legjobban.
Fő célunk olyan magyar tannyelvű, keresztény értékeket közvetítő iskolaközpont működtetése, építése volt, amely összefogja az itt élő magyarokat. Szinte hihetetlen, amit elértünk. Erős, lélekben és lélekszámban egyaránt növekvő intézményt tudhatunk a magunkénak. 2022-ben beköltözhettünk a vadonatúj, teljesen felszerelt, párját ritkító épületkomplexumba, amely Magyarország kormányának mintegy hárommilliárd forintos támogatásával, a Jövőért Alapítvány szervezésében épülhetett meg. Az óvodánk változatlanul telt házas, rekordszámú, hatvanhét gyermekkel. Az általános iskolában összesen száznyolcvanhét, a gimnáziumban pedig harminchét diák tanul. 2015-ben kétszázegy, az idei tanévben pedig már kétszáznyolcvanöt diákot oktatunk-nevelünk.
Vannak nemzetközi szinten is eredményes matekosaink, nyelvi versenyeken is kiemelkedő diákjaink, szavalóink, bajnok atlétáink. Szabadidőközpont is lévén aktív részesei vagyunk a város és a környék kulturális és közösségi életének. A legfontosabb, hogy gyermekeink szeretetteljes, biztonságos, megértő és támogató, ingerdús közegben nevelkednek, a szülőkkel szoros együttműködésben.
•Az iskolaközpontok gondolata mikor merült fel, és mennyire alkalmas a fogyó magyarság helyzetének kezelésére?
Amikor tizenhárom évvel ezelőtt megkezdtük a szervezést, jó példát láttunk már: Komáromban a Marianumot és Ipolyságon a Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskolát. Az iskolaközpont mindenképpen megtartóerő, mert ha az egyik szervezeti egység gyengélkedik, esetleg létszámhiánnyal küszködik, a másik helytállhat helyette. Nekünk hat szervezeti egységünk van: konyha és szabadidőközpont, óvoda, általános iskola, napközi, gimnázium, amelyet miután kifut, szakiskolával szeretnénk pótolni.
•A magyarság lélekszáma apad, már akkor is apadt, amikor az iskolát alapították. Voltak-e megelőző felmérések a távlatokról?
Konkrét felmérések nem készültek. Az egyik fő mozgatórugó az volt, hogy rengeteg szociálisan hátrányos helyzetű, roma származású gyermek a magyar tannyelvű iskolába járt. Ezért a magyar szülők nem íratták magyar iskolába a gyerekeiket. Ez így volt az akkor már megszűnőben lévő gimnáziumban is, amelybe a végén már ötvenen ha jártak. Megalakulásunkkor őket is mind átvettük, ahogy az általánosból is. Meg kellett erősíteni a magyar-keresztény gyökereket.
•Miközben a magyar iskolák száma csökken, növekszik a magyarul tanulók száma, vagyis a roma gyerekek a Felvidéken magyar iskolába járnak. Lehet-e megoldás a felvidéki magyar nyelvű oktatás fennmaradására a magyar–roma integráció?
A Szepességben most vesz át az egyház egy állami iskolát száznyolcvan gyerekkel. Mindannyian romák. De hogy a mi magyar problémánkat ez megoldaná, azt nem hiszem. A szepsi állami iskolában annak idején egyharmad/kétharmad volt a roma/magyar arány, ez tíz év alatt megfordult. Magyarul nem beszélnek, szlovákul se, nem szólva az alapvető higiénés hiányosságaikról. Óriási pedagógiai probléma. A magyarul tudó egy-két gyerek tolmácsol a többieknek… Hosszú távon ez aligha működhet.
•Azzal mikor szembesültek, hogy ilyen kevés szülő adja a gimnáziumba a gyerekét?
Kezdettől. Valójában tűzoltásba fogtunk. Lehetőséget akartunk biztosítani azoknak, akik itt, a városban akarják taníttatni gyerekeiket anyanyelvükön, keresztény értékrendben. Kis létszámú, tizenöt-tizenhat fős osztályokkal indultunk. A kormányzat tehát a csekély létszám (hat jelentkező volt a következő tanévre) miatt nem adott engedélyt az új osztály indításához. Az egyház, a fenntartó persze mondhatná, hogy nem kell neki a fejpénz, működteti tovább anélkül is a gimnáziumot, de az rossz vért szülne az állammal.
•Olyan nagyon zavarná az államot, ha az egyház a maga költségén oktatna?
Nagyon. Az egyik szlovák iskola ezt megtette, és nagyon pórul járt. Ezer eurós átlagfizetés mellett a szülők sem tudnák fedezni az osztályonként évente hetvenezer euróba kerülő oktatást. A kormányzatok meg központosítanak, akár liberálisok, akár jobboldaliak. Ezért nem engedi a kormányzat a mi osztályindításunkat sem. A kétszázötven fő alatti iskolák bezárásával harmadával akarja csökkenteni az oktatás költségvetését. Ez persze leginkább a magyarságot sújtja, hiszen iskoláink hetven százaléka ilyen kis létszámú. A kormányzat méretszorzót alkalmaz a százötven–kétszázötven fős iskolákra, ami másfélszerese a fejpénznek, de a jövőben ezt meg akarja szüntetni. Megkaptuk az új költségvetésünket: kilencvenezer euró a híja. Próbáljuk bizonyítani, hogy szükség van ránk az egész régióban, mert egyediek vagyunk. Szóbeli ígéretet kaptunk az idei évre. Jövőre választási év lesz, akkor talán nekünk is osztogatnak.
•Az féltétlenül a magyar oktatás halálát jelenti, ha két vagy három település magyar iskolái egy szervezetbe tömörülnek?
Az állam azt mondja, vagy belementek, vagy megszűntök. Szerintem jobb ketten-hárman összefogni egy klaszterben: legyen egy igazgató, egy gazdaságis. Mégis ezt átmenetnek látom, a kis iskolák mindenképpen megszűnnek idővel, néhány éven belül. Mi is nyolcvan gyereket hozunk-viszünk a saját buszunkkal, a másikat a Rákóczi Szövetség biztosítja. Ez élhető megoldás, és óriási segítség a szülőknek. Ez a világ most ilyen, nagy, városi intézményekben gondolkodnak, megalomán módon. Csak ha meghal a falu, nem lesz, aki etessen. Én nem tudom elképzelni, hogy olyan iskolát vezessek, amelyikbe két-háromezer gyerek jár. Nem ismerném őket, a szülőket végképp nem. Lelketlen gyár lenne. A centralizációt úgy képzelném el,
s akkor lenne sikeres és logikus, ha a többségi szlovák kormányzat azt mondaná, centralizáljuk a szlovák állami iskolákat, a többiek pedig a pozitív diszkrimináció jegyében maradjanak meg, többletköltséget is biztosítunk nekik, hogy legyen színes a paletta, maradjanak meg nyelvükben, hitükben, kultúrájukban. Nemcsak magyarokról van szó, vannak itt németek, rutének. Ha ez fontos lenne a szlovák kormányzatnak, nem teszi őket egy zsákba szlovák intézményekkel. Jó példa erre Magyarország, ahol többlettámogatást kapnak a nemzetiségi iskolák. A bükkszentkereszti szlovák tannyelvű testvériskola azért maradhat meg, mert több pénzt kap, mint az átlag magyar iskola. A szlovák állam képviselői viszont rendre azt éreztetik velünk, legjobb lenne, ha elfelejtenénk magyarul, és nem tanítanánk a gyerekeinket anyanyelvükön. A helyzetünk nem javulhat addig, amíg nem jutunk politikai képviselethez. Nagyon fontos, hogy végre magyar párt ismét bekerüljön a parlamentbe, hogy kiharcoljuk a kulturális és oktatási autonómiát. Enélkül csak alkalmazkodás és tűzoltás jöhet szóba.
•2024-ben a huszonhat magyar középiskolából tizennégyet veszélyeztetettnek véltek. Hogy áll ezek sorsa?
Nem ismerem a részleteket. Az elmúlt tíz évben négy gimnázium szűnt meg, ahogy most minálunk is. A kormányzat negyvenhét intézményt akar összevonni, például Kassán az ipari iskolát és a gimnáziumot, de azok eddig nem tudtak megegyezni. Ha az ipari iskolát szlovák intézményhez csatolják, akkor aligha akarja majd a szlovák igazgató fenntartani a magyar tannyelvet. A magyar kormány nagyon sokat tett. Példátlan óvoda- és iskolaépítési programot támogatott. Az, hogy a Salka a magyar állam támogatásával és helyi kurázsival megépült, a következő száz évre meghatározza az itt élők lehetőségeit. Ha nem történik ez, akkor már nem lenne helyi magyar oktatás. Nagy megtartóerő lettünk, utolsó végvár.
Nyitókép: Felirat a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont bejáratánál (fotók Nagy István archívumából)
