A kislányt először 2013-ban lehetett látni azon a videófelvételen, amely Dennis Rodman amerikai kosárlabdázó phenjani látogatásakor készült, a csecsemőt szülei büszkén mutatták meg az amerikai sportolónak. Kim Dzsue ezt követően legközelebb 2022 novemberében bukkant fel a szélesebb nyilvánosság előtt, amikor apja magával vitte egy interkontinentális ballisztikus rakéta tesztelésére. A kislány azóta rendszeresen föltűnik apja mellett, főként katonai vagy hadiipari jellegű helyszíneket látogatnak meg együtt. Az utóbbi hónapok során pedig váratlan fejleményként az észak-koreai média Kim Dzsue neve előtt megkezdte a „tisztelt” jelző használatát, ami idáig a rezsim első számú vezetőinek kiváltsága volt.
A „tisztelt leány” és apja hadgyakorlaton 2023. március 18-án (MTI/EPA/KCNA)
Mindez azt jelenti, hogy felvetődött a női ágú hatalomátadás lehetősége abban az országban, amelynek történelmi gyökerei alapvetően férfiközpontúak. A Koreai-félsziget kora középkori történelmét meghatározó Silla királyságban előfordult ugyan, hogy női uralkodó vezesse az országot, de a késő középkortól a konfuciánus tanok kizárólagossá váltak, és ezzel a nők szereplehetőségei is megcsappantak. A XV. századtól a XIX. század végéig a koreai nők élettere a családra szűkült, amelynek keretei között feltétlen engedelmességgel tartoztak a férjüknek, sőt a férjük szüleinek is. Az özvegységre jutott nők – az elhunyt iránti tisztelet jegyében – nem köthettek újbóli házasságot, ha mégis megtették, akkor gyermekeik számos diszkriminatív büntetésben részesültek. A feudális koreai királyságban a nők csupán négyfajta szerepkört tölthettek be, ami kiemelkedés lehetett a patriarchális viszonyok közül. Lehettek udvarhölgyek, gyógyító-ápolónők, sámánok vagy pedig kiszeng nevű táncosnők, akik a japán gésákhoz hasonlóan táncukkal és műveltségükkel szórakoztatták az előkelő vendégeket.
A feudális viszonyok a XIX. század végén lezárultak ugyan, de a koreai társadalom férfiközpontúsága sok tekintetben továbbra is fennmaradt. A második világháború után, a félsziget északi részén létrejövő kommunista berendezkedés egyik legnépszerűbb intézkedései a nemek egyenjogúsítására vonatkoztak. Az 1950-es évek során Kim Ir Szen pártfőtitkár mögött de facto a második számú vezető Pak Den Áj asszony volt, a Koreai Nőszövetség elnöke, akiről 1953-ban Budapesten még egy gyermekotthont is elneveztek. Ehhez képest Dél-Koreában kicsit lassabban indult meg a gyengébbik nem képviselőinek megjelenése a magasabb posztokon, viszont a folyamat annál látványosabb eredményeket hozott. A gyors urbanizációval a hagyományos női szerepek átalakultak, a dél-koreai vállalati kultúrában megjelentek a karrierjüket ambiciózusan építő hölgyek, majd mindezek megkoronázásaként 2006-ban megkezdte regnálását az ország első női miniszterelnöke, sőt 2013-ban beiktatták hivatalába a Koreai Köztársaság első női államfőjét is. A folyamat jelenleg ott tart, hogy a legutóbbi szöuli főpolgármester-választáson volt olyan jelölt, akinek kampánya arra épült, hogy megválasztása esetén igyekszik az egyedülálló nők számára is minél élhetőbbé tenni a fővárost.
Ezzel szemben a félsziget északi részén minden megrekedt az 1950-es évekre jellemző állapotban: a gyengébbik nem képviselői jelen vannak a párthierarchia fontos posztjain és a teljes államigazgatásban, de az ország még nem feltétlenül áll készen arra, hogy a Kim család uralma női ágon folytatódjon. Kim Dzsong Ün valószínűleg emiatt is látott hozzá ahhoz, hogy a lehető leghamarabb bemutassa kislányát a külvilágnak, és megkezdje vezetői szerepének felkészítését. Csak összehasonlításként érdemes megemlíteni, hogy Kim Ir Szen még az 1970-es évek közepén jelölte ki elsőszülött fiát, Kim Dzsong Ilt a trónörökösi szerepkörre, az ifjabb Kim ezt követően pedig csaknem húsz évig tevékenykedett idősödő apja mellett a majdani hatalomra jutásra készülve. Ehhez képest Kim Dzsong Ün csak 2010 őszén debütált a nyilvánosság előtt, egy évvel később pedig be is következett Kim Dzsong Il halála, tehát meglehetősen meredek úton érkezett meg a hatalom csúcsára. Kislányának nagyon korai felléptetésével Kim Dzsong Ün valószínűleg ennek az emelkedésnek a meredekségét igyekszik csillapítani.
Koreai nők – a phenjani újraegyesítési ív; a 2001-ben épült szoboregyüttest idén januárban lerombolták
Dél-koreai sajtóhírek szerint Kim Dzsong Ünnek egyébként van egy idősebb fiúgyermeke is, akiről azt rebesgetik, hogy valamilyen betegségben szenved, így a trónörökösi szerepre alkalmatlan. Marad tehát Kim Dzsue, aki viszont nem csupán abban különbözik apjától és nagyapjától, hogy a gyengébbik nemhez tartozik. Van még egy fontos különbség, méghozzá az, hogy a Kim család eddigi trónörökösei – még debütálásukat megelőzően – alaposan megismerkedtek a külföldi világgal. Kim Dzsong Il a koreai háború éveit Kínában töltötte, később megfordult a Szovjetunióban és a kelet-európai szocialista országokban, valamint az 1970-es évek elején még Máltán is járt, ahol egy angol tanfolyamon vett részt. Kim Dzsong Ün pedig Svájcban tanult az 1990-es években, ahol alaposan megismerhette a nyugati világot. Ezzel szemben a süldő Kim Dzsue valószínűleg sosem hagyta el bezárkózó hazáját, és fogalma sincsen a phenjani udvartartáson kívüli világról. Mindez nem sok jót vetít előre azzal kapcsolatosan, ha az önkényuralmi rendszerbe beleszületett kislány tényleg teljhatalmat kapna a tömegpusztító fegyverarzenállal rendelkező országban.
A szerző Korea-kutató, volt szöuli nagykövet
Nyitókép: Családi idill – Kim Dzsong Ün és Dzsue rakétakilövést néz 2023. december 18-án (MTI/EPA/KCNA)
