1999 és 2015 között a brit állami posta – 2012-ig a Royal Mail (’Királyi Posta’), utána a Post Office (’Postahivatal’) – mintegy négyezer fiókvezetőjét vagy jogbérletbe (franchise) vevőjét, úgynevezett alpostamesterét, aki saját szatócsboltjában vagy önálló fiókjában nyújtott postai szolgáltatásokat kisközössége megbecsült tagjaként, csalással, lopással vádolták meg, miután az alkalmazott software könyvelésükben hiányt jelzett. Csakhogy tévesen. A program hibás volt. Sokukat mégis elbocsátották, s a hiány – a nem létező hiány – pótlására kötelezték.

Csaknem kilencszázukat vád alá helyezték, több mint kétszáz embert letöltendő börtönbüntetésre ítéltek, másokat súlyos, eladósodáshoz vezető bírság fizetésére köteleztek.

Négyen öngyilkosok lettek, egy anyát terhesen börtönöztek be, többen elváltak, súlyos kedélybetegek lettek. Alighanem valamennyien ártatlanok. A botrány sokak hiedelmével ellentétben korántsem most pattant ki, de hogy a közfigyelem most rá irányul, az annak is köszönhető, hogy az ITV magáncsatorna január első napjaiban tévéjátékot sugárzott az egyik meghurcolt postamesterről.

1995-ben még John Major tory kormánya elhatározta, hogy a postai könyvelést számítógépesíti, így akarván százötvenmillió fonttal csökkenteni az állami támogatással való visszaélésekből eredő kárt, növelni a hatékonyságot, a kiszolgálás gyorsaságát. A másfél milliárd fontos közbeszerzést a brit ICL (International Computers Limited) nyerte el. Csakhogy ezt 1968-ban állami cégként a munkáspárti kormány hozta létre, hogy az IBM-mel keljen versenyre. Jobb számítógépeket, szoftvereket ugyan nem tudott az amerikaiaknál előállítani, viszont bízhatott a brit állami megrendelésekben. Már Margaret Thatcher fel akarta számolni a versenyképtelen céget, de a tanácsadói meggyőzték, ha ezt megteszi, összeomlik az angol közigazgatás. A céget végül 1998-ban eladták a Fujitsunak, hátha rendet csinál benne. Ez akkor aligha sikerült, hiszen a posta könyvelési rendszerének a kiépítése akkor már kétéves csúszást halmozott fel, és az immár munkáspárti kormány szerződést akart bontani, de hosszú tárgyalások után kilencvenmillió fontra csökkentve az árat, 1999-ben Tony Blair kormányfő mégis elrendelte a Fujitsu Horizon könyvelési szoftverének fokozatos bevezetését az összes, mintegy húszezer fióknál.

A postai dolgozók azonban kezdettől szoftverhibát jeleztek, de feletteseik rá se rántottak.

A postavezetés a rendszer szilárdságát hangoztatta, belső fegyelmi eljárásokat indított az okvetetlenkedők ellen, vagy azzal fenyegette meg őket, az alpostamestereket pedig a hiányok megtérítésére kötelezte, majd a megtérítés után vádat emelt ellenük könyvelési csalásért, évente hetven személy ellen is. A megvádolt alpostamestereket úgy tájékoztatták, hogy csak náluk van könyvelési hiba.

Menet közben, 2012-ben az új tory kormányzat úgy határozott, privatizálja a mintegy ötszázéves Royal Mailt, a Királyi Postát is. Sokaknak fájt a patinás szolgáltató leépítése, de a számítógép és a világháló már-már megszüntette a levelezést, a képeslapküldést. Úgyhogy a tulajdonos állam a tőzsdére vitte a Royal Mail jövedelmező részlegeit, a küldeményfelvételt és a kézbesítést, illetve a futárszolgálatot (bár a jövedelmezőséggel ma is bajok vannak). A kispostai hálózatot pedig a Postahivatal (Post Office) alá rendelte, kisvállalkozóknak jogbérletet (franchise) adva, magyarán: a falusi fűszeres vagy kocsmáros Post Office néven nyújthatott postai szolgáltatásokat.

Egy ICL-számítógép a Nemzeti Komputermúzeumban Bletchleyben

 

2009-ben a Computer Weekly portálja azonban hét postamester megkeresésére cikket közölt, amely ecsetelte a szoftver okozta vesszőfutásukat. Ennek nyomán megalakult az Igazságot az Alpostamestereknek Szövetség, amely felvette a kapcsolatot parlamenti képviselőkkel (a különösen serény Lord Arbuthnot tory képviselővel), és csatározni kezdett a bíróságokkal. A Computer Weekly 2013-ig csaknem háromszáz írást közölt az ügyről, és ezután az angol médiumok egyike se volt rest taglalni a botrányos helyzetet. Egy elhibázott megbékéltetési eljárás után ötszázötvenöt postamester beperelte a Postahivatalt a Legfelsőbb Bíróságon. Az eljárás peren kívüli egyezséggel végződött 2019-ben, de a bíró hibásnak ítélte a Horizon-rendszert, és levélben aggodalmát fejezte ki az ügyészségnek a lefolytatott eljárások miatt.

Erre a Post Office vezérigazgatója, Paula Vennells lemondott. 2007-ben lépett a posta szolgálatába, és a privatizáció után nevezték ki a vállalat élére. A vádemeléseket örökölte, és vezető beosztottainak jelentéseit nem vonta kétségbe. Váltig a vállalati álláspontot képviselte: a Horizon-szoftver rendeltetésszerűen működik, azt nem bántjuk. Az eljárások közben mégis elrendelt független vizsgálatot, de megismerve a készülő jelentés tartalmát visszamondta a szerződést. Olyasmikre derült fény, hogy a rendszerbe illetéktelenek beavatkoznak (mondjuk, egy falusi alpostamesternél húszezer fontos hiányt mutatva ki). Olyan méltánytalanságokról is szó esik, hogy az alpostamesterekből kikényszerített befizetéseket a vezetőség jutalomként elosztotta egymás között.

Az elkendőzéssorozatnak egyik pikantériája, hogy Vennells másodállásban anglikán lelkészként is szolgált,

2006-ban szentelték föl. Szerették. Jó kapcsolatot ápolt püspökével, sőt Canterbury érsekével is, tagja volt az Etikus Befektetések Egyházi Tanácsadó Testületének, és egyéb köztiszteletnek örvendő, hol pro bono, hol jól jövedelmező posztokat töltött be. Szívesen tartott előadásokat drága magániskolákban (például a fiaiéban) arról, hogy vezetőként rá kell tudni kérdezni a kényes ügyekre is. Ha a parlamentben egyes képviselők gyanút fogtak is, a kormányzat felé a kiváló, tisztességes, fegyelmezett, fegyelmet tartó, problémátlan tisztviselő benyomását tudta kelteni. Így Theresa Maytől megkapta a Brit Birodalom Kapitánya címet. Postai jövedelmét négy és félmillió fontra teszik (a fele jutalom). A botrány újabb fordulatai nyomán tisztségeiről, címeiről lemondott, bár a lelkészi jellegét megtartotta. Sajnálatát fejezte ki a történtekért, a sok szenvedésért, de bővebben nem nyilatkozik, ahogyan korábban a sajtó kellemetlen kérdéseire egyszerűen nem válaszolt.

Szintén sajnálatát fejezte ki a történtekért a Fujitsu európai igazgatója, és jelezte, hogy a cégóriás hajlandó kivenni a részét a sértettek kártalanításában. Sok kérdésre kell még a cégnek válaszolnia a különféle vizsgálóbizottságok és bíróságok előtt. A tokiói tőzsdén egymilliárd dollárral esett a vállalat értéke.

A kormány rövidesen olyan törvényjavaslatot terjeszt be a parlament elé, amely az összes alpostamesterre vonatkozó ítéletet megsemmisíti, illetve gondoskodik kártalanításukról, ha ártatlanságukról nyilatkozatot tesznek. A sok száz tönkre tett életet persze nemigen tudja már helyrehozni. Különösen fájdalmas, hogy csaknem hatvan személy, aki ártatlan volt, bűnösként megbélyegezve halt meg. A kormány ígéretet tett a kártalanításukra az örökösöknek.

Ha ez a brit történelem legnagyobb jogsértése, ahogy a lapok egyre inkább emlegetik, miközben a sajtó is, az illetékesek is feltárják, a felelősök láthatóan nem tudnak kibújni a következmények alól, a jogorvoslat folyik, akkor mit mondunk mi?

 

Lásd a londoni Times összefoglalóit itt, itt és itt.

 

Nyitókép: A kisposta és kávéház, amelynek tulajdonosát megvádolták, és akinek sorsát az ITV sorozata feldolgozta