Mint volt külügyminiszternek, aki többször is tárgyalt az orosz elnökkel, a napokban sokan szegezték neki a kérdést, racionálisan gondolkodik-e Vlagyimir Putyin? Hague szerint minden bizonnyal úgy, de számításaiban nemigen jut szerep tárgyalásos és békés megoldásoknak, az emberi jogoknak vagy az emberi élet értékének. Szerinte Putyin akár a következők alapján is gondolkodhat a jelenlegi helyzetről.
Nem véletlenül, nem újságírói vagy akadémiai dicsvágyból írt az orosz elnök tavaly tízoldalas esszét az orosz és ukrán nép történelmi egységéről. Senki nem szereti, ha meglepetések érik, és talán éppen ezért az orosz elnök nem is hagyott sok kétséget nézeteit illetően. ,,Az oroszok és az ukránok egy nép, egy egészet alkotnak." Ma Ukrajnában az ,,identitás erőszakos megváltoztatása zajlik”, ami olyan,
mintha ,,tömegpusztító fegyvereket” vetettek volna be az orosz nép ellen, fogalmazott az államfő.
Az orosz elnök tisztában van vele, hogy az orosz, belorusz és ukrán nép egysége ugyan történettudományi szempontból nem állja meg a helyét. Csakhogy őt nem a múlt lehető leghitelesebb ábrázolása foglalkoztatja. Ő maga akar történelmet írni a nagy orosz nép egységének megteremtésével.
Talán pont most találja elérkezettnek az időt, látva a Nyugat botladozását, a belorusz és a kazah helyzetet, valamint az egyre inkább elszakadni törekvő és egyre ambiciózusabb ukrán vezetést. Könnyen lehet, hogy hetvenedik életévéhez közeledve úgy látja, ez az utolsó lehetősége történelmi küldetését beteljesíteni. Ki, ha ő nem? Utódai aligha lesznek képesek úgy kijátszani a Nyugatot, mint ő.
Az ukránok talán néhány órán keresztül hősiesen ellenállnának, de az egész nem tartana tovább negyvennyolc óránál. Az orosz invázió sikeréhez aligha fűződhet kétség, kiváltképp, ha nemcsak kívülről, de belülről is támadás éri az országot. Hamar megnyernék az oligarchák támogatását, szervezett bűnözői csoportok sorára támaszkodhatnának. Légi- és kibertámadásokkal rögvest leállítanák az ország kulcsfontosságú infrastruktúráját. Vajon meddig tartana ki az ellenállás fűtés nélkül a télben?
A kommunikációs hálózatok leállítása után csak az orosz narratíva jutna el az ukrán társadalomhoz. Értesülnének a menekülő, a magát mentő ukrán politikai vezetésről. Hiába szivárogtatták ki az amerikaiak és a britek a támadás kiprovokálásáról szerzett titkosszolgálati jelentéseket, a történetnek
ebben a verziójában bizonyosan az ukránok lőnek először.
Ha kenyértörésre kerül sor, a Nyugat megdöbben az események gyorsaságán. Az ENSZ ugyan nem tehet semmit, de biztosan hatalmas felháborodás várható, elszigetelődéssel és szankciók sorával kell számolni. Mire azonban elül a por, a világ térképét sikerül átrajzolni. Ukrajna visszatérhet az ,,Oroszországgal való partnerséghez”, miként Putyin esszéjében szépítőleg írja. Az ukránok természetesen nem adják majd fel egyből identitásukat, de Oroszországnak régi tapasztalata és gyakorlata van új oroszok nevelésében.
Vajon meddig lesz képes egységes maradni a Nyugat? Az események nagyobb kihívást jelentenek majd nekik, mint Putyinnak. Oroszországot nem lehet kihagyni a számításból: nélküle nukleáris leszerelésről megegyezni nem lehet, az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatot nem hozhat.
Az EU csak annyira erős, mint a leggyengébb láncszeme:
ugyan miért is törekedett volna az orosz elnök – írja a volt angol külügyminiszter – annyira a magyarokkal és másokkal való barátkozásra? Nyugat-Európa kereskedelmileg Kínától, védelmi tekintetben Amerikától, gázellátásában Oroszországtól függ, miközben az „autonómiáról” fantáziál. Az európai vezetők azt hiszik, hogy a hatalom a kölcsönös függőségből ered, mindenkire nézve érvényes szabályokat ír elő. Putyin szerint viszont abból fakad a hatalom, ha tőle függenek mások, és ő mondja meg, hogy mik a szabályok.
Eközben Amerika tovább polarizálódik. Trump hamarosan visszatérhet, megbontja az amerikaiak egységét, és különben is egyezkedni akarna Oroszországgal. A közösségi médiát elárasztják az amerikaiak kölcsönös gyűlölködését szító szövegek, amelyek jelentős részét az oroszok írják. Nem is kell erősnek lenni, elég a fejeket megzavarni. A KGB-iskolában Putyin ezt jól megtanulta.
Ukrajna térdre kényszerítésével venné kezdetét a posztnyugati világrend.
Ukrajna népe csatlakozik a szírekhez és afgánokhoz, akiket a Nyugat cserben hagyott és elárult.
A Nyugat hitelességének végleg befellegzik. Grúzia, Moldova, a Balkán és a Közel-Kelet vezetői kétszer is meggondolnák, hogy ujjat húzzanak Vlagyimir bácsival.
Így okoskodhat Putyin, legalábbis William Hague szerint. Akármi történik, figyelmeztet a korábbi külügyminiszter, minden eddiginél jobban kell óvni kívülről is, belülről is a demokráciát, amikor a közösségi médiát, a bűnözést, a korrupciót, a kiberteret és az új szövetségeket fegyverként használják fel ellene.
Nyitókép: Vlagyimir Putyin és Olaf Scholz tárgyalása a nevezetes asztalnál 2022. február 15-én. Sokan ehhez a megbeszéléshez fűztek sok reményt a háború elhárításában. A felek nem voltak utána elégedettek. Fotó: Wikimedia Commons