Így az EU-n belül Romániával és Bulgáriával a 25–27. helyen, világszinten pedig 180 ország közül a 70., illetve a 69. helyen állt. A fenti eredmények tükrében azonban mégsem állítható, hogy az elmúlt években hazánkban nőtt volna a korrupció. Már csak azért sem, mert a Korrupció Érzékelési Index valóban csak érzékeli – az esetleges szubjektív véleményeknek is teret engedve – a korrupciós kockázatokat. A korrupció növekedését megkérdőjelezi az is, hogy a nemzeti gazdaság erősítése érdekében hozott kormányzati fejlesztési és vállalkozásokat támogató döntésekkel járó pénzmozgásokat gyakran akkor is korrupciónak minősítik, ha mögöttük magasabb szintű politikai mérlegelések állnak.
A valóságosnál nagyobb korrupciót sugall az a körülmény is, hogy a politikai elit különböző csoportosulásai a korrupciót gyakran egymással szembeni eszközként használják.
A valóságos korrupció mértékének stagnálása, illetve csökkenése melletti érvként említhető az is, hogy a Világbank Magyarországra vonatkozó korrupciós kontroll mutatószáma értékének a 2014. évi 60 pontról a 2019. évi 57 pontra történő csökkenése csak kismértékben tért el a régió országainak értékeitől.

A korrupcióellenes stratégiák

A korrupció elleni küzdelemben az ország két stratégiai megközelítést alkalmaz: az egyik a szabályalapú vagy büntetőeljárás, a másik – megelőzési céllal – az integritás erősítése.
Az Eurobarométer felmérése szerint a magyar választók 39 százaléka vélekedett úgy, hogy a sikeres büntetőeljárás elegendő ahhoz, hogy visszatartó ereje legyen a korrupciós cselekményekkel kapcsolatban (az uniós átlag 36 százalék). A vállalatoknak azonban csak 19 százaléka osztja ezt a véleményt (az uniós átlag 31 százalék). A sikeres büntetőeljáráshoz a korrupcióellenes büntetőjogi keret országunkban nagyrészt rendelkezésre áll, a korrupcióellenes hatáskörök célszerűen oszlanak meg a főbb állami szervek között. A korrupcióellenes politikák összehangolásáért a Belügyminisztériumhoz tartozó Nemzeti Védelmi Szolgálat, a közszférában a korrupció kivizsgálásáért pedig a Központi Nyomozó Főügyészség Nyomozó Osztálya a felelős. A Legfőbb Ügyészség adatai szerint, jóllehet az iktatott korrupciós eljárások száma a 2016. évi 984-ről 2018-ra 2046-ra nőtt, az elítéltek – többnyire az adó- és vámtisztviselők – száma gyakorlatilag változatlan maradt, 2018-ban 250 fő volt.
A másik korrupcióellenes irány hazánkban az államigazgatási és a rendvédelmi szervek integritásának erősítése. Ezt a 2012-ben elfogadott kormánystratégia indította el. A hároméves szakaszokban megvalósított programok után 2020 júniusában a kormány új kétéves programot fogadott el, amely a hangsúlyt továbbra is a közigazgatás integritásának erősítésére helyezi.
Miért fontos az integritás erősítése? Korábban a közigazgatási etikában látták az etikus magatartásra ösztönző erőt. Az elmúlt két évtizedben azonban a szakértők jelentős része az integritás felé fordult, mivel ez a koncepció:
– nemcsak az etikai értékeket és gondolkodást (a megítélést, illetve a szándékot), hanem a helyes cselekvést;
– az ahhoz szükséges szakmaiságot és kompetenciákat;
– a társadalmi és jogi (jogállami) szabályszerűséget, és
– a szervezeti-működési célok és előírások követését fogja át.
Ennek a koncepciónak gyakorlati értéke lehetővé teszi a szervezeti, ágazati viszonyokra és a szervezeti kultúrára való alkalmazást, a szervezeti célok mérlegelt kitűzését, ami a minőségirányítás és kockázatelemzés irányába nyit új távlatokat. S egyben lehetővé teszi a vezetők szerepének sokoldalú vizsgálatát is.
Az integritás erkölcsileg megfelelő, helyes magatartás, feddhetetlenség. Az integritás fogalmába beletartozik a szervezet integritása, a személy integritása és a kapcsolatok, a kapcsolattartás integritása, vagyis a szakmai integritás is.
Az integritás fogalmának használata, valamint a korrupcióval való okszerű kapcsolata révén lehetséges a csalás és a korrupció jogi jellegű fogalmain túlmutató, széles tartalmi elemek – politikák és intézkedések – használata is, amelyek segítségével a szervezetek és az egyének esetében széles út nyílik a nemkívánatos magatartások megelőzése, illetve az etikai kultúra ösztönzése számára. Ebből következik a korrupció elleni küzdelem gyakorlatának két fontos iránya: egyik az elveken alapuló integritási megközelítés, a másik a már tárgyalt szabályalapú megközelítés.
Az integritás-irányítás nem a szabályokon alapuló és az értékeken alapuló megközelítések közötti választás, hanem e két stratégia optimális arányának kialakítása, amely célszerűen az ország feltételeinek sokoldalú mérlegelése alapján történik.
Az integritási szemlélet és módszertan első hazai alkalmazására az Állami Számvevőszék Integritás Projektje keretében került sor 2011-ben és a következő években. Az évente megvalósuló önkéntesintegritás-felmérések keretében 2017-ben már 1095 állami intézménytől érkezett válasz arról, hogy

a szervezetek jogállásától és feladatköreitől függően, melyek az integritást eredendően veszélyeztető tényezők;

melyek a korrupciós veszélyeztetettséget növelő, az egyes intézmények működésétől függő körülmények és tényezők (például a gyakran változó jogszabályok, az erőteljes növekedés vagy leépítés, a lobbizás), valamint léteznek-e és milyen hatékonyságúak azok az integritási kontrollok (például a belső szabályozás, a bejelentések és panaszok kezelése), amelyek képesek ellensúlyozni a korrupciós veszélyeztetettséget.
Ezek az eredmények sokoldalúan tükrözik az Integritás Projekt hasznosságát, hiszen a felmérésekben többször részt vevő intézmények lényegesen több tapasztalatot szereztek a szükséges kontrollok hatékony kiépítésében, így az integritási szintjük emelkedett, mint azok, amelyek nem vagy csak egyszer töltötték ki az ÁSZ-kérdőívet.
Az eredendő kockázatok az átlagos indexnél magasabbak voltak a helyi önkormányzatok, a kormányzati szervezetek, a területi igazgatási szervek, valamint a rend- és honvédelem esetében. A korrupciós veszélyeztetettséget növelő tényezők az átlagnál magasabbak voltak az egészségügyi intézmények, a felsőoktatási intézmények, a független államhatalmi szervezetek, a kormányzati szervezetek, a rend- és honvédség, valamint a területi igazgatási szervezetek vonatkozásában.
Az Állami Számvevőszék 2019. évi integritási felmérésében közölt számítás szerint a kormányzati szervek (50 százalék), a helyi közigazgatási szervek (51 százalék) és a felsőoktatás (50 százalék) területén volt a legmagasabb a korrupció kockázata.
Az ÁSZ Integritás Projektje így nagymértékben hozzájárult az integritási keretek és az integritásirányítási rendszer kialakításához és a kockázatelemzés folyamatos végzéséhez a közszféra intézményeiben. Ebben központi szerepet játszanak az integritás tanácsadók.
A 2013. évi kormányrendelettel bevezetett integritásirányítási rendszerek következtében minden államigazgatási szervnek integritás tanácsadót kell kijelölnie.
További kihívások A két korrupcióellenes stratégiával, különösen az integritásirányítási rendszerrel elért eredmények mind ez ideig elmaradnak a várttól. Az utóbbival kapcsolatban akkor is ez lehet a vélemény, ha az integritás erősítése, jelentős és valóságos kultúraváltó jellege csak fokozatosan bontakozik ki, jóllehet hosszú távra szóló hatásai, stabil és értékes építőkövei elősegítik az állam hatékony működését. Így mindkét stratégia számára változatlanul közös kihívás a korrupciónak, illetve a korrupciós kockázatoknak a mindennapi élet számára is érzékelhető további csökkentése.
Az egyik előrelépési irány az integritási keret bővítése, hiszen jelenleg nem terjed ki a korrupció megelőzése szempontjából releváns egyéb területekre, például a pártok finanszírozására, a vagyonnyilatkozatokra vagy a lobbitevékenység és a „forgóajtó-jelenség” szabályozására. Nem foglalkozik továbbá a közigazgatás felső vezetésében megjelenő vagy az üzleti és politikai szereplők közötti kapcsolódási pontokból eredő klientizmussal, favoritizmussal és nepotizmussal összefüggő kockázatokkal.
E fontos témakörökkel kapcsolatos kihívásokat – terjedelmi okokból – csak röviden említjük meg. A politikai pártok bevételeinek forrása és a választási kampányidőszakok hossza nem egyértelmű.
A vagyon- és összeférhetetlenségi nyilatkozatok ellenőrzései nem szisztematikusak, csak a gyanús esetekre vonatkozó bejelentéseken alapulnak, továbbá nincsenek következményei a hiányos vagyonnyilatkozatnak sem. Felülvizsgálták a lobbitevékenységre vonatkozó 2010. évi szabályozást, és kötelezővé tették a köztisztviselők számára az érdekérvényesítőkkel való kapcsolattartás közzétételét. A köztisztviselők kötelesek írásban tájékoztatni felettesüket, ha az érdekérvényesítőkkel tartott egyes találkozók kockázatot jelentenek a szervezet integritására nézve. A hatályos rendelet azonban arra sem kötelezi a kormánytisztviselőket, hogy engedélyt kérjenek és jelentést tegyenek az ilyen kapcsolatfelvételekről. Gondot okoz az is, hogy a lobbisták nemcsak a kormánytisztviselőket, hanem az államigazgatási szervek politikai vezetőit is felkereshetik. Magyarországon nincs külön szabályozás a „forgóajtó-jelenség” területén, amely megakadályozná, hogy a kormánytisztviselő közszolgálati jogviszonyának megszűnését követően foglalkoztatható legyen a kormány által meghatározott ágazatokban és álláshelyeken.
Az integritási keretek bővítése mellett az integritásirányítási rendszer hatékonyabb működéséhez szükséges, hogy a közintézmények vezetői az eddiginél aktívabb erősítő és támogató tevékenységet végezzenek. Mivel az integritás a szabályosságot meghaladó értékközpontú megközelítés, a szervezeti kultúra meghatározó szerepet játszik a korrupció megelőzésében, amelyben a vezető példamutatása és hozzáállása az értékkövetéshez nélkülözhetetlen feltétel. A szervezeti integritás erősítésére törekvő vezető számára fontos követelmény az is, hogy a szervezeti integritás minden dimenziójára figyeljen.

Egy újabb előrelépési irány az e-közigazgatás erősítésével, valamint a korrupció megelőzését szolgáló automatizált döntéshozatallal kapcsolatos intézkedések bevezetése.

A visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló törvény névtelenséget biztosít a bejelentő személyek számára, és lehetővé teszi a bejelentéseknek az Alapvető Jogok Biztosa által működtetett csatornán keresztüli benyújtását. A biztos azonban ezeket nem továbbítja automatikusan a bűnüldöző hatóságoknak, hanem először az érintett intézmény integritás tanácsadója végez közigazgatási vizsgálatot. Az integritás tanácsadók közvetlenül az intézmények vezetőjének számolnak be. Az Alapvető Jogok Biztosa azonban kérelemre vagy hivatalból megvizsgálhatja, hogy a hatóságok megfelelően nyomon követték-e a bejelentéseket. A közérdekű bejelentéseket az érintett intézmények vizsgálják ki, és a vizsgálat eredményét tartalmazó válaszukat feltöltik egy elektronikus nyilvántartásba.
Erre a felvázolt kihívásegyüttesre adott megfelelő válaszok és a hatásukra jobbított korrupcióellenes gyakorlati tevékenység reményt ad arra, hogy a korábbinál nagyobb eséllyel várjuk a korrupció és a korrupciós kockázatok csökkenését a közszférában, valamint a közszféra és az üzleti szektor kapcsolataiban. Az esélyeket növelheti – a kormányzati szándéknak megfelelően – az üzleti szféra társaságainál, a pénzügyi szféra intézményeinél megvalósuló olyan előrehaladás, amely az alkalmazott megfelelőségi stratégiát és az átfogóbb integritási stratégiát kombináltan alkalmazza a gyakorlatban. A megszerzett kedvező tapasztalatok nyomán nőne azoknak a vállalkozásoknak a száma, ahol az integritási szemlélet és módszertan teljes körű alkalmazása is gyökeret ereszthet, s fokozatosan a teljes magyar gazdaságban megvalósulhat.