Az egyik fő téma az volt, hogyan lehet tovább mélyíteni a két ország egyre szorosabb kapcsolatát. Ennek érdekében számtalan megállapodást írtak alá, amelyek az energia, az ipar, a mezőgazdaság és a védelmi együttműködés területére terjedtek ki. Emellett a felek a legmagasabb szinten újraegyeztették stratégiai érdekeiket a változó nemzetközi környezetben.
A csúcstalálkozó világos üzenetet küldött a nyugati világnak: Kína és Oroszország stratégiai együttműködése a Nyugat előtt álló legnagyobb kihívás.
Ennek jelentőségét a Nyugat hosszú ideig alábecsülte, mert az évszázados orosz–kínai viszony erős hullámzást mutatott, a katonai szövetségtől a nyílt háborúskodásig sok mindent magában foglalt. A többségi érvelés szerint ezért a két állam között legjobb esetben is csak „érdekházasság” áll fenn, amely a külső tényezők változásával bármikor megrepedhet, sőt megrepeszthető: a két ország határa elég hosszú és vitatott.
![](/data/articles/6/61/article-6193/Xi_Jinping_and_Vladimir_Putin_walking_past_the_Beijing_Capital_Garrison_Honor_Guard_Battalion_and_children_with_flags_2024__fit_800x10000.jpg?key=f3b01ab4e149e8888f67b697ff70c370)
Az orosz–ukrán háború 2022. február 24-én történt totálissá válása volt a legfontosabb próba a két nagyhatalom „határok nélkülinek” titulált kapcsolata számára. A nyugati világ aggodalommal figyelte, hogy Kína segíti-e Oroszországot a háborúban. Bár Kína hivatalosan semleges maradt, ez a semlegesség Oroszországnak kedvezett, és a támogatás lehetősége továbbra is fennáll. A Kínával szembeni nyugati szankciós fenyegetések vagy a nyugati piacokhoz való hozzáférés ígérete sem tudta érdemben megrontani a viszonyt. Ennek egyik oka a közös fenyegetettség érzése.
Mindkét ország politikai vezetésének meggyőződése, hogy az USA feltett szándéka hazájuk felemelkedését megakadályozni katonai szövetségi rendszerei révén.
Fontos tényező a kapacitások kiegyensúlyozásának kérdése. Oroszország a Szovjetunió atomarzenálját örökölve globális katonai nagyhatalom maradt, így védernyőt tud nyújtani Kínának, amíg az ki nem fejleszti saját kapacitásait. Kína gazdasági szuperhatalomként pedig pótolja az orosz gazdaság hiányosságait. A kínai és az orosz képességek így együtt már kiegyensúlyozzák az Egyesült Államok kapacitásait. Gazdasági értelemben egymás komplementere a két állam. Peking szemében Oroszország a nyersanyagok széles tárházával rendelkezik, biztosítani tudja kulcsfontosságú termékeinek a nyugati országok által ellenőrizhetetlen forrását. Moszkva viszont Kínával ellensúlyozza az európai piacoktól való túlzott függőségét a technológia és fejlett iparcikkek tekintetében.
Geopolitikai szempontból Oroszország és Kína egymás hátát védik. Miután az 1969-es kínai–szovjet határkonfliktust követően Kína és az Egyesült Államok együttműködése kibontakozott, a Szovjetunió katonai kapacitásait és figyelmét megosztotta, hogy egyszerre kellett Európára és Kelet-Ázsiára figyelnie. A mostani orosz–kínai együttműködés ezt a geopolitikai nyomást enyhíti, és
lehetővé teheti azt, hogy mindkét ország érvényesítse érdekeit saját régiójában: Oroszország Kelet-Európában, Kína pedig az indo-csendes-óceáni térségben.
A két ország társadalmi-politikai rendszere szemben áll az USA domináns értékeivel és politikai rendszerével. A 2010-es évektől mindketten egyre gyakrabban hangoztatják: új típusú nemzetközi rend szükséges, amihez a „globális dél” támogatását is igyekeznek megszerezni. Ez tükröződik abban, hogy az orosz–ukrán háború ellenére is nagy érdeklődés mutatkozik a BRICS-csoport bővítése iránt: Egyiptom, Etiópia, Irán és az Egyesült Arab Emírségek csatlakozott a kormányközi szervezethez 2024 elején.
Természetesen vannak tényezők, amelyek gyengítik az együttműködést. Idetartozik az orosz félelem a növekvő kínai befolyástól, vagy Peking igyekezete, hogy elkerülje a túlzott függőséget az orosz nyersanyagoktól.
Az USA számos alkalommal kifejtette, hogy hosszú távon Kína a valódi kihívója, nem Oroszország. Peking nem bízik abban, hogy az USA, ha megtörné Oroszországot, ne fordulna utána Kína ellen. Valójában Kína még egy meggyengült Oroszországgal is erősebb, mint nélküle.
![](/data/articles/6/61/article-6193/Vladimir_Putin_and_Xi_Jinping_having_tea_at_the_garden_of_Zhongnanhai_2024-05-16_2_fit_800x10000.jpg?key=f4e406dcd69a28ac45c0ae79e0060fff)
Államfői teázás május 16-án
A 2010-es évektől kezdve megromló amerikai–kínai viszony és az Ukrajna elleni háború miatt végleg elhidegült amerikai–orosz kapcsolatok következtében a kínai–orosz kapcsolatok elmélyültek. A hetvenes években kialakult Washington–Moszkva–Peking hatalmi háromszögben, melyben akkor az Egyesült Államok Henry Kissinger kifejezésével a „nevető harmadik” szerepét játszotta, Kína mintha átvette volna ezt a szerepet, mert jelenleg mindkét nagyhatalommal jobb kapcsolatot ápol, mint azok egymással. Az új hidegháborús korszak nemigen kecsegtet szép reményekkel.
A szerző történész, az NKE John Lukacs Intézetének munkatársa
Nyitókép: Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin Pekingben május 16-án