Erre a kérdésre aligha adható egyetemes érvényű válasz, az viszont bátran kijelenthető, hogy a gazdasági válság hullámai között hajózó brit Konzervatív Párt egyelőre nem kér többet a Boris Johnson által képviselt „karizmatikus” politikából, amely originális ötleteket kiszámíthatatlan rögtönzésekkel és megalapozatlan ígéretekkel párosított. Sokatmondó, hogy az ex-miniszterelnök legutóbbi „trónkövetelő” visszatérési kísérlete látványos kudarcot vallott, hiszen száz tory parlamenti képviselő ajánlását sem tudta megszerezni a pártelnökségért váratlanul újraindult versenyben. És persze elege lett a párt elitjének a karizmától még csak meg sem érintett, de a „mezei” párttagság körében mégis népszerűséget élvező Liz Truss felelőtlen adócsökkentési kísérleteiből is, amelyek kormányának csúfos bukásához vezettek. A piacot irányító „láthatatlan kéz” könyörtelenül leemelte a sakktábláról azt a politikust, aki vakon hitt ugyan benne, ám végzetesen félreértette a működését. Rishi Sunak miniszterelnökké választásával a technokrácia ígérte biztonság igényének adtak elsőbbséget a tory képviselők, akik ezúttal – a gyorsaság érdekében – a tagság kikapcsolásával dönthettek. Legalábbis erre következtet e sorok szerzője abból, hogy Sunak támogatottsága hirtelen olyannyira megerősödött, hogy a pártelnöki verseny újabb fordulójában úgy lehetett győztes, hogy tulajdonképpen egyetlen szót sem ejtett az elképzeléseiről.

 A bizalom alapjai

Igaz persze, hogy Sunakkal nem sokat kockáztattak: ő már bizonyította szakmai hozzáértését. Johnson kormányának pénzügyminisztereként (2020. február–2022. július) a Covid-válság kihívásaival is többé-kevésbé megbirkózott, és néhány programjával széles körű megbecsülést is szerzett. Az ő nevéhez fűződik a „lezárások” (lockdowns) időszakának egyik legsikeresebb kormányzati intézkedése: az állam havi kétezerötszáz fontig átvállalta a bezárásra kényszerülő vállalkozások alkalmazotti béreinek nyolcvan százalékát az elbocsátások megelőzése érdekében. Ez sokba került, de Sunak józanul kalkulálta a várható költséget és hasznot. Nem habozott megemelni az adókat sem, sőt a takarékosság érdekében esetenként még a főnökének is nemet mondott. A júliusi pártelnöki versenyben ő képviselte az óvatosságot: „tündérmesének” minősítette Truss terveit a hitelfelvétellel finanszírozott nagyszabású adócsökkentésekről.

A pénzügyminiszteri vörös dobozzal a 2021-es pótköltségvetés beterjesztésekor - hivatalos kormánydokumentumokat ilyen aktatáskákban szállítják évszázadok óta - a királynak is

A jól képzett, oxfordi tanulmányai után a Stanfordi Egyetemen közgazdász diplomát szerző Sunak – 42 évesen két évszázad óta a legfiatalabb brit miniszterelnök – ilyen hibát aligha követ el. Kormányfővé választása után a tory képviselők előtt leszögezte: adócsökkentésekre kizárólag a gazdaság növekedése adhat fedezetet, nem pedig hitelfelvétel. Konzervatívként ő sem híve a magas adóknak, de óvatos technokrataként mindössze annyit ígért, hogy a jövedelemadó húsz százalékos alapkulcsát csak 2029-re tervezi tizenhat százalékra csökkenteni. S az óvatosság maximálisan indokolt is. Truss gazdasági káoszhoz vezető lépéseit ugyan szinte teljes mértékben „visszacsinálta” Jeremy Hunt, az október közepén sebtében kinevezett pénzügyminiszter, akit egyébként Sunak is átvett az új kormányába, ám ez csak a tűzoltáshoz lehet elegendő. Jelenleg négyévtizedes mélyponton, tíz százalék felett van a brit infláció, az energia- és élelmiszerárak különösen elszabadultak, s így a társadalom egyre nagyobb részét érinti a „megélhetési válság”. Ilyen viharos időkben aranyat érhet az a politikai erőforrás, amelyet gyakran indokolatlanul becsülnek le, a kiszámíthatóság unalma. Sunak minden bizonnyal támaszkodni próbál majd erre. Egyelőre a túlélés a cél.
 

 Az indiai kapcsolat

A történetnek azonban van egy izgalmasabb vetülete is. Az új miniszterelnök személyében ugyanis nemcsak egy szigorúan racionális gazdasági szakember költözött be a Downing Street 10-be, hanem olyasvalaki, aki nem fehér bőrű: indiai származású. Pandzsábi hátterű szülei Kelet-Afrikából vándoroltak be a szigetországba az 1960-as években, és Sunak nem szakított családja vallásával, a hinduizmussal sem. Az ő karrierje bizonyos értelemben szimbolikus fordulópontot tükröz Nagy-Britannia és India évszázadokban mérhető kapcsolatában, nem csoda, hogy a szigetországban élő indiai közösség számára ez hatalmas büszkeség forrása, amint azt az „1928-as Intézet”, az Oxfordi Egyetemhez kapcsolódó brit-indiai agytröszt is hangsúlyozza. Narendra Modi indiai miniszterelnök azonnal gratulált Sunaknak, aki a brit–indiai kapcsolatok „vizuális reprezentációjaként” írta le magát. Ezt nem véletlenül emeljük ki, hiszen a Brexit utáni, a Nemzetközösség felé orientálódó Nagy-Britannia számára az Indiához – rövidesen a világ legnépesebb államához – fűződő kapcsolatok fontosabbá váltak, mint a szubkontinens 1947-es függetlenné válása óta bármikor.

Akshata Murthy, Sunak neje

 
Az indiai szálnak van ugyanakkor egy pikáns vonatkozása is, amely nem választható el Sunak közéleti megítélésétől. A felesége ugyanis az Infosys nevű indiai informatikai óriásvállalat tulajdonosának a lánya, és hozomány révén a Sunak házaspár vagyona a londoni sajtó becslései szerint III. Károlyénak körülbelül a kétszerese. Az Egyesült Királyságnak nem volt még ilyen gazdag miniszterelnöke! A képet tovább árnyalja, hogy Akshata Murty indiai állampolgárként sokáig csak egészen minimális adót fizetett az irdatlan vagyon után, ami sajtótámadások célpontjává tette. Ezen a férje kedvéért már változtatott, sokan felteszik azonban a kérdést, vajon milyen szociális érzékenység várható attól a politikustól, aki ekkora tőke felett diszponál.
 
Infosys bengalurui (Bangalor) irodája

 

 „Egység vagy halál”

E patetikusnak tetsző szavakkal Sunak a Konzervatív Párt egységének mielőbbi helyreállítására szólított fel, kétségtelen ugyanis, hogy a gazdaság stabilitásánál nem kevésbé sürgető feladat a sorozatos vezetői válságban erősen szétzilálódott párt kohéziójának restaurálása. (Ne felejtsük, 2022-ben ő már a harmadik miniszterelnök!) Történelmi visszatekintésben a brit konzervatívoké a világ egyik legsikeresebb pártja, de az előbb Johnson, majd Truss személyét érintő viták olyan gyilkos ellentétekhez vezettek, amelyek a kormányzóképességet teszik kockára. A sokat emlegetett íratlan alkotmány megmutatta az erejét Truss megbuktatásában, de ezzel a kontrollal Sunaknak is számolnia kell. A párt összezárásának különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy a közvélemény-kutatásokban immár toronymagasan vezet a Munkáspárt, és a megtépázott tekintélyű toryknak felettébb nehéz dolguk lesz a 2024-ben esedékes választáson. Aligha meglepő, hogy a Labour Party már most azonnali választást követel, arra hivatkozva, hogy Sunaknak roppant szűk a legitimációs bázisa.   

 Külpolitikai dilemmák

Az új kormányfő természetesen más frontokon is kemény feladatok elé néz. Az ukrajnai háború tekintetében nem várható lényeges változás; ő már júliusban jelezte, hogy a maga részéről megkettőzött energiával folytatná Johnson politikáját, azaz Ukrajna katonai és anyagi támogatását. Az Európai Unió kapcsán érdemes felidézni, hogy a 2016-os Brexit-kampányban Sunak a kilépés mellett állt ki, így legfeljebb a kommunikáció stílusa lehet kevésbé érdes. A legélesebb kérdésben, Észak-Írország ügyében mindenesetre úgy foglalt korábban állást, hogy felfogása „valószínűleg nem sokban tér el Lizétől”. Ami annyit jelent, hogy egyetért az Észak-Írországot gazdaságilag különválasztó szabályozás, az úgynevezett északír protokoll egyoldalú átírását célzó londoni törekvéssel. A migráció kérdésében Trussnál szigorúbb álláspontot foglalt el, de még egyetlen londoni kormány sem tudta beváltani ezzel kapcsolatos ígéreteit.

Johnson ismét azzal távozott a brit politika színpadáról, hogy majd visszatér. Még nem tudhatjuk, milyen mértékben sikerül Sunaknak a vele szemben támasztott elvárásoknak eleget tennie, de az biztos, hogy jelentős mértékben tőle függ, mekkora esélyei lehetnek a Johnson nevével fémjelzett „karizmatikus” politika visszatérésének.

A szerző eszmetörténész, az NKE tanára