Tavaly ősszel a képviselőházi választások nagy kérdése volt, hogy Andrej Babiš folytathatja-e a kormányzást. A választásokat saját politikai jövőjével is összekapcsoló kormányfő pártja, az ANO végül elvesztette a választásokat, a szociáldemokraták kiesésével a képviselőházból lehetséges koalíciós partner nélkül is maradt. A kormányzást a két győztes választási koalíció vette át, a hárompárti, a Polgári Demokrata Pártból (ODS), a Keresztény és Demokrata Unióból (KDU-ČSL) és a TOP09-ből álló SPOLU, illetve a kétpárti, a STAN-ból, a polgármesterek és függetlenek pártjából és a Kalózpártból álló koalíció közös kormánya, Petr Fiala miniszterelnök, az ODS elnöke vezetésével.
Babiš és Zeman fagyizik (értsd: hazudik, csehül szójáték), 2021-es választási plakát
A kisebb meglepetést okozó eredmény, hiszen sokan biztosak voltak az ANO győzelmében, azonban nem járt a cseh politikai színtér földrengésszerű átalakulásával, némi átrendeződést mégis hozott. A kormányalakítás, a már a választások idején megkötött koalíciós megállapodásnak köszönhetően, szinte zökkenőmentesen ment. Kisebb bizonytalanságot csak az okozott, hogy – a választások idején éppen betegeskedő – Miloš Zeman köztársasági elnök, akit a korábbi ciklusban Babiš támogatójaként tartottak számon, néhány miniszter, leginkább Jan Lipavský külügyminiszter kinevezésével nem értett egyet. Úgy vélte, a Károly Egyetemen szerzett alapszakos diplomája nem elég a poszt betöltéséhez. Találgatások is indultak: vajon Petr Fialának változtatnia kell-e a kormány eredetileg elgondolt, a koalíciós társakkal egyeztetett összetételén. A kormány tagjainak kiválasztása azonban a cseh politikában is a miniszterelnök felelőssége, így az elnöknek – a nemtetszése kifejezésén túl – nem volt jogosítványa beleszólni az egyes tárcák vezetőinek személyének kiválasztásába.
Monika Babišová (1974) és Melania Trump (1970) mögött Andrej Babiš (1954) és Donald Trump (1946) a Fehér Házban, 2019-ben
A győztes koalíciók tagjai közül még a kalózok kerültek kissé különös helyzetbe a választási eredmények alapján. Bár az egyik győztes, kormányra kerülő koalícióhoz tartoztak, népszerűségük is magas volt, mégis a választások egyik nagy vesztesei lettek, huszonkét képviselőházi mandátumukból tizennyolcat elvesztettek. Ez a különös fordulat a cseh választási rendszer sajátosságával magyarázható. A pártlistás képviselőházi választásokon ugyanis a választópolgárok preferenciaszavazatokkal is élhetnek, a listán megjelölhetik a pártok számukra legrokonszenvesebb politikusait, így utólag átalakíthatják a pártlisták belső sorrendjét. A kalózok a polgármesterek és független személyiségek pártjával közös listán indultak, a két párt szavazóbázisának tudatossága azonban markánsan eltért. A kalózok szavazói a legkevésbé tudatos választók közé tartoznak, a pártra, illetve arra a közös listára, amelyen a kalózpárti politikusok szerepeltek, leadták a szavazatukat, azonban a listán szereplő nevek közül csak a kalózok legismertebb három-négy politikusát tudták biztosan bejelölni. A polgármesterek szavazói sokkal tudatosabbak, így a preferenciaszavazatok óhatatlanul a polgármesterek pártjának jelöltjeit helyezték a listán a kalózokénál előkelőbb helyre. Mindenesetre a Fiala-kormányban végül három miniszteri posztot is kaptak. Mindez azt is előrevetítette, hogy a kalózpárti polgármester, Zdeněk Hřib irányította, a választásokon jobboldali, ODS többséget mutató Prága a kormánykoalíción belüli vetélkedés tárgya lehet az idén őszi helyhatósági választásokon.
Jarosław Kaczyński lengyel miniszterelnök-helyettes, Petr Fiala cseh, Janez Janša szlovén, Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő szolidaritási látogatáson Vologyimir Zelenszkijnél Kijevben, 2022. március 15-én A másik meglepő fejlemény a választásokon ez, az imént említett jobboldali áttörés volt. A választások egyértelmű vesztese a cseh baloldal lett. A képviselőházból kiesett a két meghatározó baloldali erő, a szociáldemokraták és a kommunisták is. Az utóbbi két ciklusban, az elsőben ráadásul nagyobbik kormánypártként, az ANO-val együtt kormányzó szociáldemokraták (ČSSD) történelmi vereséget szenvedtek, nem érték el az ötszázalékos küszöböt. A történelmi párt az 1989-es bársonyos forradalom utáni újjászületését követő legtragikusabb eredményt érte el. Tulajdonképpen a párt puszta fennmaradása lett a tét. Erre két út kínálkozott. Az egyik a kommunistákkal létrehozandó úgynevezett szuperbaloldal volt, a másik az elmozdulás a modern, zöld alternatíva irányába. A szenátusi választásokra ez utóbbi mellett döntöttek a szociáldemokraták. A kommunisták (KSČM), Közép-Európa egyetlen ortodox kommunista pártja az ezredfordulóig stabilnak mondható tíz százalék körüli eredménye az utóbbi években választásról választásra olvadt, végül 2021 őszén a négy százalékot sem érte el. Az előző ciklusban az ANO kormányt kívülről támogató párt mára gyakorlatilag eltűnt, a szenátusi választásokra már esélytelenül készült, csak egy-egy helyi önkormányzatban van jelen, 2021 végén Kateřina Konečnát, a párt európa parlamenti képviselőjét választották pártelnökké, aki eddig sikertelenül próbálta megújítani a párt működését.
A képviselőházi választások eredménye alapján a választások vesztese az ANO volt, ez azonban egyáltalán nem volt látványos vereség, csupán néhány tized százalékos különbséget jelentett. A párt, huszonöt-harminc százalék közötti támogatottságával továbbra is a Cseh Köztársaság legnagyobb politikai pártja maradt. Gyorsan ki is derült, hogy vezetője, Andrej Babiš nem is váltja be a választások előtt tett ígéretét, miszerint a képviselőházi viták mocsara nem neki való, vereség esetén kilép a politikából, visszatér az üzleti életbe. Erőteljes parlamenti politizálásba kezdett, és szinte azonnal Miloš Zeman köztársasági elnök leendő utódjának, a 2023-as elnökválasztás legfőbb esélyeseként emlegették.
Vít Rakušan belügyminiszter (STAN) az ukránok által elfoglalt orosz fegyverek prágai kiállításán, július 11-én
A cseh politikai színtér tehát kissé átrendeződött 2021 végén, nagy változás azonban nem történt, és stabil többséggel rendelkező koalíció tudott kormányt alakítani, ami a most zajló, 2022-es uniós elnökségi ciklus miatt is fontos volt (az előző elnökségi időszak éppen a közepén kirobbant kormányválságról lett híres), de a háborús és az energetikai válságidőszak kezeléséhez is lényeges.
A cseh politikai élet szereplői azonban nem dőlhetnek hátra egy-egy választás után, mondván, a ciklus elején még a jövő gondja a következő választás. Itt szinte rögtön jön a következő, akár a kormány jövőjére is hatást gyakorló voksolás. A képviselőházi választásokra négyévente kerül sor. Ám kétévente részleges szenátusi és helyhatósági választások vannak, 2013-tól pedig ezekhez még a közvetlen elnökválasztás is társul. Tehát szinte évente van egy választás, 2021-ben képviselőházi, 2022-ben szenátusi és helyhatósági, 2023-ban elnökválasztás, 2024-ben ismét szenátusi és helyhatósági, 2025-ben pedig újra képviselőházi, 2026-ban ismét szenátusi. 2027 lesz a legközelebbi választások nélküli év. Szinte permanens kampány mellett kell a napi politikát is vinni, kormányozni. Mindez a kilencvenes évek elején, az 1992-es alkotmányozási folyamat során, a két világháború közötti csehszlovák hagyományokra építő, kialakult cseh közjogi berendezkedésnek és a közvetlen elnökválasztás később megjelent intézményének köszönhető.
Az új, többpárti demokratikus rendszerek létrejöttének sok közép-európai államban sarkalatos kérdése volt a parlament második kamarájának ügye. A cseh alkotmányos hagyományoknak megfelelően a parlament két házból, a pártlistás, preferenciaszavazatokra is építő szavazással választott képviselőházból (csehül sněm) és az egyéni körzetekben választott szenátorokból álló szenátusból (senát) épül fel. Végül tulajdonképpen a parlament megkettőzése, a listás és az egyéni választókerületi választás két házra alkalmazása valósult meg. A parlamenti demokráciában nehéz is lett volna jogfolytonosság nélkül, szinte a semmiből megalkotni egy nem a közvetlen demokratikus választások alapján felálló felsőházat. A kezdet kezdetén volt olyan elképzelés, ami a szenátust nem, vagy csak részben közvetlen választással, a társadalom egyes intézményeinek képviselőiből (egyházi vezetők, szakszervezetek képviselői, igazságszolgáltatási vezetők stb.) hozta volna létre. Ezzel az elképzeléssel kapcsolatban azonban a demokratikus legitimitás hiányának kérdése vetődött fel.
A szenátus végső formájának kidolgozásakor igyekeztek elérni, hogy a politikai stabilitás, a képviselőház ellenőrzésének elve is érvényesüljön. Az eredeti elképzelés ezért nagy tekintélyű, helyi szenátorjelöltekkel számolt, a személyiségek döntő szerepével, ám rövid időn belül világossá vált, hogy a politika törvényszerűségeinek megfelelően többségében a képviselőházban is jelen lévő politikai pártok egyéni jelöltjei indulnak a szenátori székekért. Szintén a szenátus stabilizáló szerepét szolgálta a szenátusi választási ciklusok meghatározása. A nyolcvanegy tagú szenátus ugyanis három ciklus alatt újul meg, kétévente a szenátorok harmadát választják, így összesen hat év kell ahhoz, hogy az összes szenátori helyre választásokat írjanak ki, az első teljes szenátus ennek megfelelően 1996-ra állt fel. Azokban a körzetekben, ahol szenátorokat választanak, helyhatósági választásokra is sor kerül.
A szeptember végén tartott részleges szenátusi választásoknak több tétje is volt, de a Fiala-kormányra igazi kihívást nem jelentett, annak ellenére sem, hogy Andrej Babiš – a Szlovákiában a kormány sorsáról indított sikertelen népszavazási kezdeményezés analógiájára – a kormányról szóló népszavazásnak nevezte a szenátusi választásokat. A szenátusban ugyanis a választások előtt is csak tíz ellenzéki szenátor ült, a választások ezt az arányt nagyban nem tudták befolyásolni. Sokkal inkább az volt a kérdés, hogy a szenátus erős emberei meg tudják-e őrizni a pozíciójukat (leginkább az ODS-es szenátusi elnök, Miloš Vystrčil), illetve három, az ANO-t elhagyó szenátor esetében a választás tétje volt, hogy személyiségük vagy volt pártjuk-e az erősebb hívószó a választók számára. Ennél is nagyobb volt a tét a szociáldemokraták számára, ha a három szenátorjelöltjük közül egy sem kerül be a szenátusba, az a párt parlamenti jelenlétének teljes megszűnését jelenti, hiszen a képviselőházból már kiestek. A kalózok számára is fontos volt ez a választás, az őszi fiaskó után sikerül-e jelöltjeiknek egyéni körzetben győzniük. Végül pedig az is kérdés volt, hogy a kormány ellen szervezett demonstrációk néha meglehetősen radikális nézetekkel fellépő szervezői közül valaki sikert arat-e a választásokon.
A szenátusi választások október 1-jei második fordulója után az eredmények a tavalyi képviselőházi választások eredményeit erősítették meg, a SPOLU (ODS, KDU-ČSL, TOP09) tíz szenátori helyet szerzett, és a kormánypártok egyedül, vagy más szervezetekkel közös jelöltjeikkel további tíz helyhez jutottak, erős embereik meg tudták őrizni pozíciójukat, így a szenátus elnöke, Miloš Vystrčil is, pedig az ellene induló ANO-s jelöltet a párt teljes vezetősége támogatta a kampányban. Az ANO viszont meglehetősen rossz eredményt ért el, tizenhét szenátorjelöltjükből végül csak kettőt választottak meg, és ezt az eredményt is csak néhány száz szavazatos különbségeknek köszönhették. Ez azért is meglepő eredmény, mert a szenátusi választásokon általában a képviselőházban a kormánypártok ellenzékeként jelen lévő pártok szoktak jobb eredményt elérni, ráadásul sokan azt várták, hogy a mostani válsághelyzetben ez még inkább érvényesülni fog. Az ANO számára ugyanakkor a kétfordulós választások sosem kedveztek, hiszen a konkurens politikai erők a két forduló között az ANO erős jelöltjei ellen össze tudtak fogni. Most is szinte mindenki az ANO, illetve kifejezetten Babiš ellen fogott össze. Ez a kedvezőtlen eredmény igencsak elgondolkoztató lehet Babiš számára a szintén kétfordulós 2023-as elnökválasztásokkal kapcsolatban.
A választás a kalózok és a szociáldemokraták számára is sikertelenül végződött, egyik párt sem szerzett szenátori helyet, a hajdan meghatározó szerepet játszó szociáldemokraták így már csak egy, korábban megválasztott szenátorukkal vannak jelen a cseh törvényhozásban. Ugyanakkor meglepetésre a Vencel téri demonstrációk egyik szervezője, a korábban a koronavírus miatti korlátozások ellen is fellépő Jana Zwyrtek nyert a második körben.
A szenátusi választás tehát a Petr Fiala vezette kormánykoalíció megerősödését hozta, ami a válságintézkedések elfogadását és a soros uniós elnökség eddigi pozitív értékelését is jelenti.
A szenátusi választásokkal egy időben tartott helyhatósági választások egyik kérdése Prága vezetése volt. Prágában is a SPOLU szerezte a legtöbb, tizenkilenc helyet a hatvanöt tagú városi tanácsban, a második az ANO, tizennégy mandátummal, az eddigi polgármestert is adó kalózok pedig tizenhárom mandátummal a harmadik helyen végeztek. A várost vezető koalícióról és a polgármester személyéről nehéz tárgyalásokra lehet számítani, a SPOLU-kalózpárti koalíció tűnik legvalószínűbbnek, de a SPOLU részéről az ODS kijelentette, hogy a leendő polgármesternek a győztes koalícióból kell kikerülnie. A kalózok pedig kitartanak a választások előtt megfogalmazott elvük mellett, miszerint nem lehet tagja a városi tanácsnak, a város vezetésének olyan személy, aki ellen nyomozás folyik, márpedig Jan Wolfot, a KDU-ČSL politikusát a sporttámogatások jogszerűtlen felhasználása miatt büntetőeljárás fenyegeti. A SPOLU az ANO-val is tárgyalásokat folytat, személyi kérdésekben még nem, de gyakorlati ügyekben, például a szociális támogatások, a közlekedés kérdésében már sikerült is közös álláspontot kialakítani, így felmerült a kisebbségi SPOLU városirányítás is. Ebben az esetben a város irányításához szükséges többséget az ANO külső támogatása biztosítaná, ami az országos szinten szemben álló fő kormányzó és ellenzéki erő együttműködését hozná a fővárosban. Megegyezés még nincs, pedig már öt hét telt el a választások óta…
Petr Pavel tábornok, köztársaságielnök-jelölt
A cseh politikai szcéna viszont máris a következő, januári elnökválasztásra figyel, hiszen a napokban járt le a jelöltállítás határideje. Két jelöltről már rég biztosan tudtunk. Petr Pavel tábornok, a cseh hadsereg volt vezérkari főnöke indul a kormánypártok, a SPOLU koalíció támogatásával, Danuše Nerudová közgazdász, a tekintélyes brünni Mendel Egyetem korábbi rektora pedig független jelöltként. A harmadik esélyes jelölt, Andrej Babiš szinte az utolsó pillanatig hezitált, október 31-én azonban bejelentette, indul a választásokon. A Cseh Köztársaság következő elnöke szinte biztosan hármójuk közül kerül majd ki. Egyelőre a teljesen civil kampányt ígérő Danuše Nerudová áll a harmadik helyen a felmérések szerint. A nagy kérdés azonban az, hogyan alakul majd az első két hely sorsa, milyen esélye lesz a második fordulóba jutott jelölteknek (a két legjobb eredményt elért jelölt kerül a második fordulóba, persze, csak ha valaki meg nem szerzi már az első voksoláson a szavazatok több mint felét). Tavaly ősszel, a választások után szinte biztosnak látszott Babiš sikere. Köztudott volt, hogy Miloš Zeman őt támogatja, pártja, az ANO a legnagyobb támogatottsággal rendelkező cseh párt (éppen csak elvesztette a választásokat az öt pártból álló két választási koalícióval szemben). Azóta azonban sok víz lefolyt a Moldván... A nemrégiben tartott szenátusi választások nem hozták az ANO áttörését, sőt a kormánypártokat erősítették meg, a Babiš elleni szövevényes eljárás is újabb fordulatokat hozott, a közvélemény-kutatások pedig Petr Pavel egyre növekvő előnyét jósolták. Babiš ezért is várt ki, hiszen veresége az ANO gyengülését is hozná. Felmerült az is, hogy helyette a párt alelnöke, vagy egy, az ANO-hoz közel álló személyiség indul majd. A jelöltállítás utáni közvélemény-kutatások Petr Pavelt negyvennégy százalékra mérték (annak ellenére, hogy az utóbbi napokban a csehszlovák kommunista hadsereg katonai ügynökképzésén elért jó eredményeitől, a nyolcvanas évek végén külföldi katonai hírszerző karrierreményeitől volt hangos a sajtó), Babiš a második, de jócskán lemaradva, huszonhét százalékkal, Danuše Nerudovának pedig huszonegy százaléka lenne most. Persze sok minden függ majd az elkövetkezendő hónapok kampányától...
A szerző történész, az ELTE oktatója
Nyitókép: A régi prágai városháza órája
