Szakmai kérdésekről csak konkrét műszaki számításokkal alátámasztott adatok alapján, nem pedig érzelmi alapon megfogalmazott szubjektív vélemények mentén lehet érdemi vitát folytatni. Egyes zöldenergia-beruházások esetén már az a kérdés is felmerülhet, hogy az erőmű az üzemképes élettartama alatt
megtermel-e egyáltalán legalább annyi energiát, amennyi a megépítéséhez és működtetéséhez szükséges.
Egy nemzetközi vizsgálatban kiszámították, hogy a különféle típusú villamos erőművek teljes üzemképes élettartamuk során a befektetett energia hányszorosát szolgáltatják vissza hasznosítható villamos energiaként. Ezt az energiahozadék-index (EROI – Energy Returned on Invested) mutatja meg, ami a megtermelt és a befektetett energia hányadosa.
Az EROI-index megállapításakor az összes befektetett energia összegét számításba vették, tekintet nélkül arra, hogy milyen fajta energiáról van szó, az milyen forrásból származik, és mennyiért szerezhető be. A befektetett és visszanyert energia mennyiségét pedig
az erőmű teljes életciklusára vonatkoztatták, a beruházástól kezdve az erőmű leszereléséig.
A befektetett energia tartalmazza a bányászattól a fémfeldolgozáson át a helyszínre szállításáig a beruházáshoz szükséges építőanyagok előállításával kapcsolatos teljes energiaigényt, valamint az erőmű üzemeltetése során az alkatrészek pótlásához, valamint az életciklus végén az erőmű lebontásához és a hátramaradó hulladékok ártalmatlanításához szükséges energiát is.
A vizsgálat szerint a fejlett országokban érvényes adottságok mellett az összes társadalmi befektetés egy villamos erőmű esetén akkor térülhet meg, ha az EROI-index legalább 7:1 vagy ennél nagyobb. Az említett közvetlen energiahasználat mellett ugyanis felmerül még számos, fizikai energiában közvetlenül ki nem fejezhető egyéb befektetés is, mint például a vagyonbiztonsági, munkavédelmi és környezetvédelmi intézkedések, a kezelő személyzet kiképzése, utaztatása, étkeztetése és egészségügyi ellátása, stb.
Ez azt jelenti, hogy
7:1-nél alacsonyabb EROI-index esetén össztársadalmi szinten több társadalmi erőforrást kell befektetni, mint amennyit visszakapunk,
emiatt a társadalom nem gazdagodik, hanem szegényedik.
A vizsgálat szerint egy földgázzal működő gázturbinás erőmű EROI-indexe körülbelül 28:1, ha ellenben gabonából termelt biogázzal működtetik, akkor mindössze 3,5:1. A különbség oka, hogy a szántás, vetés, műtrágyázás, növényvédelem, betakarítás nagyon energiaigényes műveletek.
Napelemes erőműveknél beszámították a szivattyús energiatároláshoz szükséges járulékos energiabefektetést is, mivel csak ez biztosítja az időjárástól független rendelkezésre állást. Ezzel a korrekcióval különféle napelemes erőműveknél az EROI-index 1,5:1 és 2,3:1 között mozog.
Szaharába telepített gyűjtőtükrös naptoronyerőmű esetén, szivattyús energiatároló beszámításával az EROI-index 8,2:1 és 9,6:1 között mozogna, csak az a kérdés, hogyan lehet ott szivattyús tározót építeni, és hogyan lehet eljuttatni az áramot a felhasználás helyére.
Szélturbinás erőműnél egy tengerpart közelében elhelyezett németországi szélturbinatípust vizsgáltak. Ennél, ha nem szükséges szivattyús tároló, az EROI-index 16:1, tárolóval viszont csak 4:1.
Vízerőművek esetén a EROI-index körülbelül 50:1, ha azonban ki kell egészíteni szivattyús tárolóval is, akkor csak 35:1.
Hagyományos hőerőművek esetén az EROI-index körülbelül 30:1, atomerőműveknél nagyjából 75:1.
Ebből mindenki levonhatja a következtetést, hogy milyen erőművet érdemes építeni.
Ha ki akarjuk küszöbölni az atomenergia használatát, rákényszerülünk a fentiek értelmében energetikailag és társadalmilag kevésbé hatékony energiafajták használatára. Ráadásul ezzel párhuzamosan a fosszilis tüzelőanyagokat is ki akarnák vezetni, elsősorban a kőszenet, de a barnaszenet, a kőolajat és utoljára még a földgázt is, miközben a közlekedést világszerte elektromos alapokra állítanák át. Növekvő, konkrét számítások szerint
csaknem megduplázódó áramigényt kellene tehát kielégíteni alacsonyabb energiahozadék-indexű megújuló energiával.
Kérdés, mekkora földterületen lehetne ennyi „zöld” energiát megtermelni? Ha például Magyarország teljes villanyáram-fogyasztását napelemekkel termelnénk, ehhez körülbelül százezer hektár (ezer négyzetkilométer) területet kellene napelemekkel beborítani. Ezek hasznos üzemideje tizenöt-húsz év, amelynek leteltével hátramaradna kétmillió tonna veszélyes elektronikus hulladék, amely hatalmas tömegénél fogva az atomhulladéknál is nagyobb problémákat okozna.
Számításokat végeztem, hogy villanyautókra való átállás esetén hogyan lehetne biomassza-erőművekkel megtermelni a világ áramfogyasztását. Az derült ki, hogy ehhez a világon rendelkezésre álló
összes mezőgazdasági termőterület hatvan-hatvanöt százalékán energianövényeket
kellene termelni. Az így előállított villanyáram jelentős részét pedig műtrágyagyártásra kellene fordítani, hogy a monokultúrás művelés miatt a talajok kimerült erőforrásait pótolni lehessen.
A világon gazdaságosan működő vízerőművek kilencven százaléka kifejezetten síkvidéki. Mindenütt ki lehet alakítani a folyón néhány méteres szintkülönbséget, amely megfelelő vízhozam esetén már alkalmas lehet gazdaságos áramtermelésre.
