A bálnavadászatot 1986 óta nemzetközi egyezmény tiltja. Ugyan Norvégia és Izland nem ismeri el a rendelkezést, s változatlanul vadássza a tengeri emlősöket, Japán pedig tudományos kutatás ürügyén teszi ezt, a cetek kipusztulását többé-kevésbé sikerült megakadályozni és némely populációik vitalitását helyreállítani. Ugyanakkor továbbra is évente tízezerszámra hullanak el a tengeri óriások, mert hajókkal ütköznek, halászhálókba gabalyodnak, tengeralatti építményekben akadnak fel. Ezért az új-zélandi maori király és más csendes-óceáni (Tahiti, Cook-szigeteki) törzsfők – akiknek hite szerint népeik a tengeri emlősöktől származnak, és őket követve ismerték ki óceánjukat – összefogtak, és Rarotongában ünnepélyesen szerződést kötöttek, hogy személyiségi jogokkal ruházzák föl a bálnákat.
„Mi e világpopulációk helyreállításával tulajdon közösségeinket állítjuk helyre” – nyilatkozta egy maori természetvédő. A szerződés persze csak akkor léphet hatályba, ha a kormányok is mögé állnak, de az ügy képviselői szerint a személyiségi jogok védelme érdekében kártérítési és biztosítási kötelezettség érvényesíthető. Noha az állatvédelem, az állati jogok régóta elismertek, az állatok személyiségi jogait eddig nem sikerült elfogadtatni. Egy New York-i bíróság kimondta, hogy a majmok nem tudnak olyan viszonzást nyújtani, hogy emberi jogokat érdemelnének.
Nyitókép: „Kia kaha Kaikoura”, azaz a maori köszöntéssel „légy erős, Kaikura”, falfestmény a bálnaturizmus új-zélandi városában, amelyben 2016-ban földrengés pusztított
