A Pázmány Péter Katolikus Egyetem JÁK Teremtésvédelmi Kutatóinézete és az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala Jövő Nemzedékek Érdekeinek Védelmét Ellátó Biztoshelyettesének Titkársága társszervezésében az egyetem Jog- és Államtudományi Karának dísztermében tartott rendezvény apropóját az M237-es jeladós svájci farkas közelmúltbeli kilövése szolgáltatta.

Kuminetz Géza rektor (a szerző felvételei)

 

Kuminetz Géza, a PPKE rektora a teremtett világ védelméről szóló nyitó előadását Jared Diamond gondolataival indította, aki szerint a környezetkárosítás folyamatai civilizációnk összeomlásával fenyegetnek, aminek pontos lefolyása az ökoszisztémák összetettsége miatt nehezen becsülhető. A probléma gyökere az olyan ember, aki nem ismeri a mértéket, nem veszi tudomásul a teremtésben elfoglalt valódi helyét.

Beavatkozik a természeti folyamatokba, mielőtt – történelmi léptékű időtávban – megismerné őket.

Véges bolygónkon akkor tud fennmaradni a civilizáció, ha az emberiség megelégszik a szükségessel, és képes globálisan elhatárolódni a jelenlegi értéktagadó magatartástól.

Bándi Gyula, a jövő nemzedékek szószólója

 

Bándi Gyula, a jövő nemzedékek szószólója egyházi dokumentumokra támaszkodva emlékeztetett arra, hogy a világot az egész emberiség közös használatra kapta, uralmunkat a családapa gondosságával kellene gyakorolnunk. Az Alaptörvény P) cikkéből kiindulva és alkotmánybírósági határozatokra utalva aláhúzta, hogy a biológiai sokféleséget egységként kell megőriznünk a jövő generációk számára, mivel ez létezésünk alapja.

A jövő nemzedékek jogait a hosszú távú szemlélet jegyében a jelen nemzedékek kötelezettségei, önkorlátozása felől kell megközelítenünk.

A felelős őrzés mindannyiunk feladata, az államnak pedig, a jogrendszer alakítójaként, ebben kiemelt szerepe van.

Faragó Sándor

 

Faragó Sándor rektor emeritus teremtésvédelmi alapokból indulva beszélt az aktív vad- és élőhelyvédelem szükségességéről. Az ember és állatvilág egymásra utaltsága miatt a fenntartható vadászatot – melynek példájaként gróf Károlyi Lajos tótmegyeri gazdaságát említette – állományszabályozó eszközként használnunk kell. A vadászati terítékekből kiolvasható hosszú távú hazai adatsorok a nagyvadak és ragadozók állománygyarapodását, míg

az apró- és a vízivadak fogyását mutatják, aminek oka a Kárpát-medence vegetációs és hidrológiai viszonyainak mezőgazdasági célú átalakítása.

Az e változáshoz való alkalmazkodást, a vadállomány védelmét szolgáló tevékenységet megalapozó, több évtizede tartó kutatásai köréből a túzokvédelmet, az együtt élő fajok és élőhelyhasználatuk vizsgálatát, valamint a vízivad állomány monitorozását emelte ki. Összegzése szerint a bölcs gazdálkodás során adódó beavatkozási lehetőségekkel élni kell, mert az uralkodás szeretetteljes támogatást jelent.

Tahyné Kovács Ágnes

 

Tahyné Kovács Ágnes docens a természetvédelem új dimenzióiról szólva megemlítette, hogy a természet jogai az utóbbi évek során a világ számos államának joggyakorlatában felbukkantak: Ecuador alaptörvénybe emelte, Bolívia, Pennsylvania, Uganda nemzeti jogszabályt alkotott róla. A jogfilozófiában a jelenleg uralkodó antropocentrikus nézet – melyet a pillanatnyi gazdasági érdek határoz meg – láthatóan nem elég hatékony, így a természethez való viszonyunkban új utakat kell keresni. A koncepció központjában – amely szerint a gazdasági társaságok mintájára a természetnek is lehetne jogokat adni – a biológiai sokféleség védelme áll, melyet egyesek az emberi jogokból vezetnek le. Az előadó szerint azonban nem a természet jogai, hanem a szemléletformálás és

az alkotmányos kereteken belüli jogkövető magatartás biztosíthatja a természetes élőhelyek védelmét.

Barta Judit egyetemi tanár a vadászat és a hazai vadászati törvény értékeiről, a vad- és állatvédelem kapcsolatáról beszélt. Kiemelte, hogy a vadász nem öl, hanem elejt. A törvény szabályozza a vadászati módokat és eszközöket, illetve – mivel

a jog kötelezettségekkel is jár – számos élőhely- és vadvédelmi, vadgazdálkodási rendelkezést és tilalmat tartalmaz.

Így tilos a kínzás, a szükségtelen zavarás és a sebzett, sérült vadat is el kell ejteni. A tervszerű hazai vadgazdálkodás komoly értéke az állományszabályozás, a vadfajok számára élőhely biztosítása, etetés, itatás, sózóhelyek fenntartása, melyre – a jó vadászhely idegenforgalmi értéke miatt – a gazdálkodók jelentős összegeket fordítanak.

Schmidt András

 

Schmidt András, az Agrárminisztérium osztályvezetője a fajok ember által okozott kihalásának megállítását célzó, 2030-ig tartó ENSZ stratégiáról, továbbá az élőhely- és madárvédelmi irányelvekkel érintett területek romlásának megállítására, sőt javítására irányuló európai uniós célokról beszélt. A kapcsolódó

ambiciózus hazai értékek elérése gyökeres társadalmi, gazdasági változást igényel.

Az EU természet-helyreállítási rendelete, mely elfogadását követően a fenti célok gyakorlati megvalósítását szolgálja majd, a tagállamokra kötelező intézkedéseket tartalmaz.

A továbbiakban Schmidt András mellett Rónai Kálmánné a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója, Sütő Dávid programvezető és Szabó Ádám szakreferens beszélt a védett, de konfliktusos fajnak tekintett farkas ökológiai szerepéről, hazai helyzetéről, vélt vagy valós kártételeiről.

Európa nagyragadozói – a rozsomák, a medve, a hiúz és a farkas, melyek közül az utóbbi három a Kárpátokban is él –

az erdők őrzőiként fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémában: biztosítják a szelekciót, visszaszorítják az inváziós fajokat és a fertőzéseket,

segítik a növényzet felújulását, növelik a biológiai változatosságot. Az európai tájhasználat átalakulása, a nagy népsűrűség és a rendelkezésre álló védett terület által biztosított élettér elégtelensége miatt azonban e fajok konfliktusossá váltak, megmaradásuk az emberi viselkedéstől és toleranciától függ.

Mivel az emberek félnek a farkastól, már a hazai védetté nyilvánítás során is megoszlott a szakemberek véleménye a döntés helyességéről. A nem kezelt konfliktus kedvez az illegális elejtésnek:

az érintettek nem vallanak, nem tanúskodnak, helyesnek vélik az önbíráskodást.

A nemzeti park igazgatóságok által kihelyezett kameracsapdákat gyakran megrongálják, elviszik, nehezítve az orvvadászok azonosítását. További probléma a feljelentések nem megfelelő kezelése: a nyomozati hatóság még a lőfegyverrel elejtett farkasok esetén is rendszeresen természetkárosítás hiányára hivatkozva zárja le a nyomozást, sőt volt példa bizonyíték megsemmisítésére is.

Szürkefarkasok (Pixabay)

 

A farkasok létszáma – bár a Kárpátokban több ezres – itthon csupán 40-60 példány, mely nyomok, genetikai vizsgálatok és kameracsapdák adataiból becsülhető. A hazai állomány – a szlovák perempopulációja – genetikai összetétele változik, egyedszáma a természetes szaporulat ellenére csökken, hiányoznak az idős egyedek és megjelentek a jellemzően illegális csapdázás miatt sérült példányok. A bőséges élelem mellett sok a veszélyeztető tényező: gázolás, fertőzés, fajtársak támadása, illegális elejtés, az élőhelyek átalakítása, utak, vasutak sűrű hálózata és különféle zavarások. Az erdőgazdálkodás inkább támogató, mivel az újra erdősülő részek búvóhelyet adnak a farkasok prédájául szolgáló vadaknak. A farkas alapvetően mindent – akár gyümölcsöt is – megeszik, amihez hozzájut.

A farkasokkal kapcsolatban elhangzó vádak egy része alaptalan, más része valós, de túlzó.

Emberre támadás hazánkban nem volt, az európai esetek száma – például a kutyatámadásokéval összevetve – elenyésző.

A vadállomány nagyságára érdemben nem hat a farkas jelenléte, a zavarást kamerafelvételek cáfolják. Haszonállatok esetén a farkasnak tulajdonított támadások közel felét – genetikai vizsgálatok alapján – kutya követte el.

A támadások megfelelő óvintézkedésekkel csökkenthetők, a kármegelőzést a nemzeti park igazgatóságok és a WWF Magyarország számos programmal támogatja (szemléletformálás, ismeretterjesztés, megfelelő kommunikáció, a haszonállatok védelmét szolgáló eszközök, villanypásztor, kerítés biztosítása, kuvaszprogram, pályázati lehetőség). Az előadók szerint a természetvédelem fontos feladata a konfliktusok kezelése, jó gyakorlatok terjesztése: a farkassal kapcsolatos megoldásokat az érintettekkel közösen kell megtalálniuk.

Az apróvadak állománya fogyatkozik (Pixabay)

 

A rendezvény több előadója, így Tilki Katalin tudományos munkatárs, Várhegyi Éva címzetes táblabíró, Horváth Ákos címzetes rendőr alezredes, Zsigmond Csaba rendőr alezredes és Teszár László osztályvezető ügyész foglalkozott a természetkárosítás – így kiemelten annak büntetőjogi vonzatai – kérdéseivel a jogalkalmazói gyakorlat oldaláról, és osztott meg nyomozói, ügyészi vagy bírói tapasztalatokat.

Fontos, de kellően komolyan nem vett problémát jelentenek a ragadozó madárfajokkal szemben elkövetett mérgezések, melyek leggyakoribb hatóanyaga (karbofurán) az emberre is halálos. A természetkárosítási ügyek jelentős része rejtve marad, hosszú és bonyolult a körülmények feltárása, nem derül fény az elkövető személyére, kevés ügy kerül bíróság elé.

A büntetés visszatartó ereje nem érvényesül, mert ritka a vádemelés és letöltendő szabadságvesztés kiszabása. Az ítélet többnyire enyhe,

mert a bíróságnak számos szempontot kell mérlegelnie (a vádlott büntetlen előélete, a vétség típusa, elkövetési érték) és a szándékosság is nehezen bizonyítható.

A megfelelő ítélethozatalt nehezíti az ismeretek, valamint a bírói és ügyészi specializáció hiánya. Előrelépést jelentene, ha az ügyek a járásbíróságoktól törvényszéki hatáskörbe kerülnének; gyakrabban kerülne sor

vagyonelkobzásra anyagi előny esetén; a fajok természetvédelmi értékének emelése révén nőne az elkövetés értéke; a kiszabott pénzbüntetéseket természetvédelmi célra forgatnák vissza,

és előírnák, hogy az elkövető természetvédelmi oktatáson, gyakorlaton vegyen részt. Hasznos volna, ha a természetvédelem területén a szabályozásban a közigazgatási, polgár- és büntetőjogi eljárás koherens rendszert alkotna. Az előadók közül többen köszönetüket és elismerésüket fejezték ki a nemzeti park igazgatóságok őreinek, akik terepi ismereteik révén nagy segítséget jelentenek számukra a természetkárosítással kapcsolatos büntető ügyekben.

Pulay Brigitta, a Teremtésvédelmi Kutatóintézet munkatársa zárszavában arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a természet mindannyiunké, az iránta való felelősséget is vállalnunk kell.