Hiánypótló kötet bemutatójára került sor a madarak és fák napján, Budapesten, az Esterházy Péter és Gitta Könyvtárban. Szűcs Kinga Nyitottá válni – Növényi etika és teológia című könyvéről Nagy Szabolcs lelkész beszélgetett a szerzővel, valamint Lányi András író, filozófussal és Béres Tamás teológussal.

A teremtésvédelmi tevékenység során

nem elégedhetünk meg az olyan technológiai szemléletű megoldásokkal, mint a szelektív hulladékgyűjtés vagy az energiatakarékosság. A probléma lelkével is foglalkoznunk kell,

hangsúlyozta megnyitójában Koltai Zsuzsa, az Ararát Teremtésvédelmi Munkaág vezetője, aki szerint ez az esemény épp erre ad lehetőséget.

 

Koltai Zsuzsa (a szerző felvételei)

 

Nagy Szabolcs először arról kérdezte a szerzőt, milyen úton jutott el a kötet megírásáig. Szűcs Kinga válaszában kifejtette, hogy nem egyetlen út, hanem sok kis ösvény vezetett a mű megszületéséig: természetben szerzett élményei, bölcsész tanulmányai, illetve a társadalmi együttélés javításának lehetőségeit vizsgáló etikai kérdések.

A könyv születésének két kísérőjét, Lányi Andrást és Béres Tamást arról kérdezte Nagy Szabolcs, miben látják e mű jelentőségét. Lányi András szerint végre született egy kötet az ökoetika speciális területéről, melyben a növényekkel kapcsolatos erkölcsi kérdések is megjelenhettek, Béres Tamás pedig fontosnak tartotta, hogy a szerző, miután megírta doktori disszertációját egy számára érdekes témáról, egyre mélyebben elmerült benne, míg megszülethetett a könyv.

A Genezis az embert a teremtés csúcsaként ábrázolja. Béres Tamás szerint ez azonban nem a teremtés koronáját, hanem sokkal inkább a fejét jelenti: azt, aki elöl megy.

A „hajtsátok uralmatok alá a földet” nem parancs, hanem áldás, meghívás: az ember lehetőséget kapott a világ alakítására. Ez azonban felelősséggel is jár:

nem hagyhatjuk magára, amit ránk bíztak, cselekedeteink következményei pedig ránk is visszahatnak. Tévút a tetteink által okozott problémák megoldását egyre újabb technikai megoldásoktól várni, viszont önmagunk megismerése elvezethet annak megértéséhez, miként tesszük tönkre életlehetőségeinket, és hogyan javíthatunk a helyzeten a növényi világgal való kapcsolataink erősítése révén.

Lányi András

 

Lányi András szerint éppen az emberközpontú megközelítés és nem a poszthumanizmus révén van lehetőség – a növényi világ kizsákmányolása és a természettől való elszigetelődésünk helyett – együttérző megtapasztalásra ember és környezete között. Egy fa megölelése vagy a természetben való gyönyörködés olyan érzelmeket válthat ki, melyek hatására igazi középpontnak és nem periférikus lénynek érezhetjük magunkat. Kifejtette, hogy a fő,

a fej a gondolkodás helye – a főség igazi értelme tehát nem a parancsolgatás –, a gondolkodás és a nyelv pedig arra való, hogy közelebb vigyen az univerzum lényeihez.

Szűcs Kinga szerint a kérdésnek van nyelven túli valósága is: közel tudunk kerülni a növényekhez a legegyszerűbb élettevékenység, a lélegzés folyamatában is, ha figyelünk, tudatosak vagyunk, de segíthet az irántuk való hála vagy a bennük való gyönyörködés is.

A teológia lehetőséget ad az említett főség megértésére és elfogadására, véli Béres Tamás, mivel támogatja az ehhez szükséges belső biztonságot, ami ráébreszti az embert arra, hogy képes jobb kapcsolatokat építeni. A növényvilággal való kapcsolatunkban nincsenek társadalmi konvenciók (sőt a szokványos értelemben kapcsolatunk sincs igazán), ezért kitűnő terepet jelentenek a fentiekhez.

Arra a kérdésre, vajon mi döbbenti rá az embert, hogy önmagán kívül mással is foglalkoznia kell, Lányi András azt válaszolta: a felismerés, hogy

a világ nem más, s az ember abban is megtalálhatja önmagát. A felelősségérzetet emberi kapcsolatainkról ki kell terjesztenünk a többi létezőre.

Az élőlényekhez való viszonyunk nem lehet pusztán technikai, etikai kérdéseket is fel kell tennünk. Szűcs Kinga szerint az élet tisztelete, az együttérzés, valamint együtt létezésünk felismerése indíthat arra, hogy etikai mércével is megítéljük a növényekkel, erdővel, tájjal kapcsolatos cselekedeteinket.

Béres Tamás

 

Béres Tamás a hatalom értelmezése felől közelítette meg a kérdést, vajon ösztönözhet-e egyfajta nyitottságot a növényvilág felé, hogy a kereszténységben is – mint

számos ősi kultúrában, ahol a növények, állatok lelkét ki kell engesztelni elfogyasztásuk esetén – van étkezéshez, tápláláshoz kapcsolódó rítus, amely ösztönzi, hogy ne puszta eszközként tekintsünk rájuk.

A Jézus által adott minta – mely szerint annak van legnagyobb hatalma, aki másokat élni segít – egyik erős szimbóluma az Úrvacsora/a szentáldozás, amikor Jézus saját testében részesít bennünket. A növények – étkezéseink során – szintén saját magukkal táplálnak. Lányi András szerint ennek felismerése szerénységre, alázatra int, mivel ráébreszt, milyen sebezhetők, a többi lényre utaltak vagyunk azáltal, hogy táplálkozunk velük.

Rácsodálkozás a teremtés szépségére (Pixabay)

 

A növényi etika és teológia kapcsán szükséges egyházi változásokról szólva Szűcs Kinga reményét fejezte ki, hogy a prédikációkban megjelenik végre a teremtésvédelem kérdésköre, mindaz, ami világunkkal, világunkban történik. Lányi András ehhez kapcsolódva jelezte, hogy nemzetközi szintéren nagyon gazdag az ökoteológiai irodalom. Egy megfelelő válogatást tartalmazó kötet hazai megjelentetése inspirálná, témával láthatná el a lelkipásztorokat. Béres Tamás ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a teremtésvédelem nem megfelelő kifejezés kapott feladatunkra.

A „művelje és őrizze” felhívásban az utóbbit jelölő héber szó nem aktivitást, hanem egyfajta rácsodálkozást jelent:

üljünk le és csodáljuk meg, milyen jól működnek a dolgok nélkülünk is.

Szűcs Kinga könyvének bemutatója az Esterházy Péter és Gitta Könyvtárban 

(Ararát Teremtésvédelem, Fotó: Pete Dóra)

 

Szűcs Kinga a kötetben szereplő növényi metaforák kapcsán elmondta, hogy ezeknek olyan katalógusát akarta összeállítani, melyben minden szentírási példa szerepel, ezáltal további vizsgálódások kiindulópontjává válhat mások számára. E szimbólumok megvilágítják az Ó- és Újszövetség különböző látásmódját. Az előbbi természetközeli képeket használ, az utóbbi már a városiasodott viszonyokat tükrözi, eltávolodik a valós tapasztalatoktól, hasonlatai akár ellentétesek is lehetnek a növények életmódjával.

A növényi képek az előbbiben a megújulást, az utóbbiban inkább az új teremtést szimbolizálják.

A könyvből származó legfontosabb gondolatként Lányi András azt emelte ki, hogy az ember nem abszolút igazságra, hanem kapcsolódásra vágyik, tehát a világhoz nem a megismerés, hanem a másokhoz tartozás vágya fűzi. Hasonlóan jelentős gondolatként említette, hogy

a bűn az a lázadás, melynek révén az ember meg akar szabadulni sebezhetőségétől és végességétől, és ezt a hatalomtól, az uralomtól reméli.

Béres Tamás szerint a növényeket nem tudjuk elhelyezni hierarchizált világunkban, mivel moduláris szerkezetük annyira különbözővé teszi őket más létezőktől. Szűcs Kinga nem csupán elmondta a Michael Mardertől származó gondolatot, hanem minden résztvevőnek át is adta egy olyan papírlapon, melybe apró virágmagokat préseltek. A szerző reményét fejezte ki, hogy a mag cserépbe, kertbe kiültetve szárba szökken, virágba borul és gyönyörködteti majd a résztvevőket, kicsiny lépéssel közelebb hozva őket a könyv egészében és az idézetben megfogalmazott gondolathoz. „Ha létezik … egy olyan ébredés, amely … képes visszavezetni bennünket ahhoz a kis híján elpusztított világhoz, amelytől oktalan módon a lehető legnagyobb mértékben eloldoztuk magunkat, az növényi ébredés lesz.”

 

Szűcs Kinga: Nyitottá válni – Növényi etika és teológia. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2023, 204 oldal

Környezet és társadalom – XXI. századi forgatókönyvek sorozat

(Megjelent a Magyarországi Evangélikus Egyház Gyülekezeti és Missziói Osztálya és az Ararát Teremtésvédelmi Munkaága támogatásával)